A hidromechanikus sebességváltó általában hidrodinamikus nyomatékváltóból, s az azt követő mechanikus sebességváltóból áll. Régebben meglehetősen gyakran hidrodinamikus tengelykapcsoló volt a nyomatékváltó helyén, ami azt (is) jelentette, hogy a mechanikus sebességváltónak esetleg több fokozattal kellett rendelkeznie. Mai váltókban a hidrodinamikus elem csak a rövid ideig bekapcsolt első, és esetleg a második fokozatban vesz részt a hajtásban rossz hatásfoka miatt. A mechanikus váltó általában bolygóműves szerkezet.

A mellékelt példából minden lényes tudnivalót megismerhetünk, melyek a többi, igen nagy számú típusokra is jellemzők, többek között a példaként bemutatott alábbi két váltóműre is. Az elsőről többet is megtudhatunk itt.

..................

Minden hidromechanikus váltóműre jellemző, hogy a sebességfokozatok kapcsolása automatikus. Évtizedeken keresztül az automatika hidraulikus volt.

Az elsőnek bemutatott hidraulika tulajdonképpen nem is automatika volt, hanem hidraulikus vezérlés: a gépkocsivezető döntötte el, hogy mikor akar sebességet váltani, s a hidraulika azt végrehajtotta. Az "igazi" csak azt "kérdezi" a gépkocsivezetőtől, hogy mit akar csinálni: elindulni, előre haladni vagy tolatni, terepen vagy autópályán stb. Itt most csak azt mutatjuk be a jobb oldali ábrára való kattintás után (alaposan leegyszerűsített vázlat segítségével), hogy előre menetbenmilyen fázisai vannak a fokozatok váltásakor.

A korszerű váltókban természetesen az elektronika is szerephez jutott: a továbbra is megtartott hidraulikus végrehajtó szervek (pl. dugattyúk) működtetését már nem hidraulikus elven működő érzékelők és szabályozók  végzik, hanem elektromos, elektronikus jeladók és érzékelők alapján dolgozó számítógép. Ezek egy gépészmérnöknek már annyira bonyolult szerkezetek, hogy csak néhány példát mutatunk benyomások szerzése céljából: