................................
A fölül belépő levegő kétfelé válik, s megtámadja mindkét (piros) dugattyú A1-A2 felületét. A rugó Ro előfeszítettségét előbb-utóbb le tudja győzni, s a dugattyúkat be tudja lökni ütközésig. 

Normális üzemi viszonyok esetén ezek a dugattyúk állandóan beszorított helyzetben vannak, miközben a levegő mindkét dugattyú teljes A1 felületét nyomja, s a rugó ereje  R = Ro + 2hs értékre nőtt meg. Ha azonban a két tartály egyikében (mondjuk a jobb oldaliban) valami (pl. felhasadás) miatt leesik a nyomás, a hozzá tartozó dugattyú kiugrik, s egy pillanatra lezárja a tartályhoz vezető csatorna nyílását. De a kompresszor szállít, s a nyomás hamarosan eléri azt az értéket, ami fel tudja feszíteni a nyílásról a most már csak  R = Ro + hs erővel leszorított dugattyút, annak nem teljes, hanem csak  A1-A2 felületére hatva. (A másik dugattyú beszorított helyzetében marad, mivel annak teljes A1 felületére hat továbbra is a nyomás!) Ez a nyomásérték állandósul, miközben a kissé felfeszített jobb oldali dugattyú mellett folyamatosan áramlik kifelé a levegő. 

Végeredményben tehát az egyik kör meghibásodása esetén a másikban marad akkora nyomás, amivel a jármű fékezhető.

A nézzük meg a működés egyes fázisait külön-külön itt.

Jobb oldalt láthatjuk ennek négykörös változatát.
.
.
.
A membrános szerkezet valamivel egyszerűbb, s mindenképp megbízhatóbb. 

A bal oldali ábra mutatja a töltés fázisát: a balról jövő levegő mind a négy membránt fel fogja emelni, amikor a nyomásszabályozóból megfelelő nagyságú nyomással érkezik a levegő. 

A jobb oldalon a jobb alsó kör hibás: a levegő nyomása a membránt kissé felemelve tartja, ezért ott állandóan megy ki a levegő, de az ehhez tartozó nyomás - ami a rugóerőtől és a membrán hatásos felületétől függ - a másik három kör csökkentett üzemódban való működéséhez elegendő.
.
.
.
.
.
.

Korábban volt szó a levegő víztartalmáról, s ott említettük, hogy teljesen nem lehet a levegőből a vizet eltávolítani. 

Ez azt jelenti, hogy jut belőle a tartályba is, ahol kondenzálódik, s ahonnan a kondenzátumot időnként ki kell ereszteni. 

Évtizedekig ebből a célból egy primitív kézi leeresztő csapot szereltek a tartály aljára, amit a karikánál fogva kellett kinyitni.

A mai korszerű kondenzvíz-leeresztő automatikusan működik.

A jobb oldalon látható szerkezet bal oldali kivezetése a nyomásszabályozó szelepnek a kompresszor felöli vezetékéhez csatlakozik. 

Mindaddig, míg a kompresszor tölt, itt lényegében a tartálynyomással azonos nyomás van. Ekkor a dugattyú a rajz szerinti jobb szélső helyzetében várakozik, mivel a tartály felöl kisebb felület áll a levegő nyomásának a rendelkezésre. Amikor azonban a nyomásszabályozó nyit, azaz nullára lecsökken a nyomás a dugattyú bal oldalán, akkor a tartálynyomás átlöki a dugattyút bal oldalra. Eközben a dugattyúszáron lévő bütyök egy pillanatra megemeli azt a szelepet, ami eddig zárva tartotta a tartályból kifelé vezető nyílást. Ez az idő elegendő arra, hogy a levegő kifújja a kondenzvizet. 

Természetesen ez megismétlődik akkor, amikor a kompresszor bekapcsol, s emiatt ez a dugattyú visszafut a jobb oldalra.

A sűrítettlevegő-ellátó rendszerben - de a fékező rendszerben is - gyakran alkalmaznak áteresztő szelepeket elválasztásra akkor ha például eltérő rendeltetésű tartályokat alkalmaznak. Ezeknek három típusa terjedt el:

Az első, ún. visszaáramlás nélküli áteresztőszelepet alkalmaznak például akkor, ha két, egymással nem egyenrangú kört kell feltölteni. Először a primer kör töltődik fel, a szekunder felé csak akkor nyílik meg az út, ha a nyomás már fel tudja emelni a membránt. Ha a szekunder kör meghibásodik, a primer körben akkor is lesz - a nyítónyomással megegyező - nyomás. Ha a primer kör hibásodik meg, a szekunder körben megmarad a nyomás, mert a levegő nem tud visszafelé áramolni. A második - korlátozott visszaáramlású - áteresztő szelepen oda-vissza tud a levegő áramolni, de a nyitó nyomás aránya attól függ, hogy mekkora membránfelületre tud a levegő hatni. Ilyen szelepek vannak például a fent ismertetett membrános védőszelepben. A harmadik - a visszaáramlásos - áteresztőszelep tulajdonsága, hogy a balról érkező levegő, elérve a nyitónyomást, felemeli a membránt, ami azután fent is marad akkor is, ha a nyomás a nyitónyomás alá csökken, mivel ekkor az egész membránfelületet tudja nyomni. Természetesen egy bizonyos - a rugótól és a membránfelülettől függő - nyomásesés esetén a szelep zár. Zárás előtt a levegő bármelyik irányban tud áramolni, zárás után csak jobbról balra.

.
Végezetül egy olyan szerkezetet kell bemutatni, ami nem igazából szelep, de - klímától függően - kérik beépíteni a sűrítettlevegő-ellátó rendszerbe, a kondenzvíz-leeresztő szelep kiegészítéseként. 

Télen ugyanis a kondenzvíz könnyen megfagyhat, s akkor hiába van a leeresztő. Ismeretesek olyan alkohol- vagy glikoltartalmú folyadékok, melyek a kondenzvízbe juttatva, meggátolják annak megfagyását. 

A fagyásgátló bejuttatásának legegyszerűbb módja a "pumpálás", egy egyszerű kis "pumpa" segítségével, melyet a kompresszorból jövő vezetékbe kell beiktatni. Hátránya, hogy kézzel kell működtetni olyankor amikor a kompresszor éppen szállít. 

Vannak automatikus befecskendezők is, melyek ugyanazon az elven kapcsolnak, mint amilyet az automatikus légtisztítóknál láttunk. 

Végül meg kell említeni, hogy vannak párologtató szerkezetek is, amiben ahhoz hasonló szövettömlő van, mint amilyen a petróleumlámpákban szokásos: a "bél" alsó vége belenyúlik a fagyálló folyadékba, ahonnan állandóan szívja felfelé a folyadékot, s a bél kiálló része mellett áramló levegő a folyadék páráját magával viszi. 
 
 
 

 És végül egy kis lazítás !

.