Sűrítettlevegő ellátás |
A meglehetősen sokféle sűrítettlevegő-ellátás rendszerei közül néhányat részletesen ismertetünk.
Mielőtt azonban a levegő a tartályokba jutna, gondoskodni kell egyrészt arról, hogy a levegő olajmentes (2), másrészt, hogy a nyomás meghatározott értékű legyen: sokáig 0,5, majd 0,7 MPa volt ez az érték, ma már inkább az 1 MPa az elterjedt, de előfordul 1,2 MPa is. Ez a fölső határ, ami a levegőfogyasztás miatt 10...15 százalékkal csökkenhet. Hogy a nyomás e két érték között legyen, arról a nyomásszabályozó (3) gondoskodik, ami itt egyúttal a levegő nedvességtartalmát is - automatikusan - kiszűri (4). A szárított levegő egy védőszelepen (5) keresztül jut a tartályba. A védőszelep feladata a két fékkör egyikének meghibásodása esetén a másik fékkör működőképességének biztosítása - minimális szinten. A tartályok alján kondenzvíz leresztő (6) látható, ami az összegyűlt vizet időnként automatikusan kiereszti.
A négy közül kettő a két (I és II) üzemi fék-kör tartálya, a harmadik tartály a kézifékhez (K) szolgáltatja a sűrített levegőt (amibe visszacsapó szelepen keresztül tud a levegő belépni). A negyedik tartályban lévő levegő szolgál az egyéb - sűrített levegőt használó - berendezések (ajtónyitás, abroncstöltés stb.) (?) működtetésére.
Erre nyilván nem a meleg éghajlatú országokban van szükség. Itt a nyomásszabályozó is egyszerűbb
kivitelű.
Erre a rendszerre egyébként az jellemző, hogy az olcsóbb védőszelep (5) csak két irányba küld levegőt, de mindkét irányból egy-egy leágazás van további tarályok felé. Az I üzemi fékkör vezetékéből a tartály után kilépő levegő tud egy áteresztő szelepen (8) keresztül egy harmadik tartályt feltölteni. A negyedik tartály közvetlenül a védőszeleptől (5) kapja a levegőt, de az is csak egy áteresztő szelepen (8) keresztül.
Ezt úgy valósítja meg, hogy a kompresszor (1) mindkét munkaterében van egy-egy olyan szelep, amit ha kinyitnak (egy memrán fölé küldött levegő segítségével), a két munkahengert összeköti egymással: a fölfelé haladó dugattyú átküldi a levegőt a másik hengerbe, ahol a dugattyú természetesen lefelé halad. Ehhez természetesen másmilyen nyomásszabályozóra (3) van szükség. Ide egyébként nem a ma már általánosan alkalmazott védőszelepet rajzoltuk, hanem egy áteresztő és két visszacsapó szelepet, mivel azért ilyen rendszerű gépkocsik még vannak forgalomban. A tartályok alá sem automatikus kondenzvíz-leresztőt rakjzoltunk, hanem egy jelzést: sokáig egy kézzel nyitható primitív szelep szolgált a kondenz-víz leeresztésére. Ezután nézzük meg a rendszerelemeket. És végül egy kis lazítás!
|