Légtisztítók

Sajnos, a kompresszor által szállított levegő egyrészt nem hideg (a sűrítés miatt), másrészt nem tiszta: van benne olaj (a kompresszor kenőolaja) és víz (pára). 

A hűtés viszonylag egyszerűen megoldható a kompresszor és az első szerelvény közötti vezeték hosszának növelésével. 

Az olaj kokszosodhat (keresztmetszeteket szűkíthet) és ellehetetlenítheti a légszárító működését. 

A víz jelenléte nemcsak a korrózió miatt veszélyes, de csökkentheti a tartály hasznos térfogatát, az éghajlati viszoktól függően pedig a jegesedés okozhat problémákat. 

A széleken látható szerkezet mind az olaj, mind a víz nagy részét ki tudja választani azzal, hogy gyors forgásra kényszeríti a levegőt, amiből a folyadékok a centrifugális erő hatására a falra kicsapódnak. A lecsurgó folyadék összegyűlik az edény alján, ahonnan egy elektromágneses szeleppel időnként  kiengedhető.

Sajnos, valamennyi víz (pára) mindig marad a levegőben, ezért ajánlatos a vezetékbe még egy speciális légszárítót is beépíteni.

Ezek azon az elven működnek, hogy a levegőt egy adszorbens granulátumot tartalmazó edényen vezetjük keresztül, amit azonban rendszeresen regenerálni kell. 

Ez úgy történik, hogy a szárított levegő egy részét a légszárító patron után épített kis segédlégtartályba vezetjük, ahonnan a száraz levegőt időnként kiengedjük a szabadba, de a szűrön keresztül visszafelé, hogy magával vigye a vízrészecskéket.

Alul a bal oldali ábra mutatja azt a fázist, amikor a levegő balról beérkezik, majd a piros előszűrőn át feláramlik a granulátum fölé, azután azon keresztül lejut a kivezető csatornába. Egy része bemegy a kisegítő tartályba, a zöme pedig a visszacsapó szelepen keresztül az üzemi tartályba. 

A jobb oldali ábra már azt a fázist mutatja, amikor a nyomás elérte a megengedett maximumot, ezért a nyomásszabályozóban le tudja nyomni a piros dugattyút. Az kiengedi a levegőt mind a kompresszor és a nyomásszabályozó közötti, mind a nyomásszabályozó és a légszárító közötti vezetékből, s egyben a segédlégtartályból is. Mint lártható, a segédlégtartályból a levegő visszafelé halad a tisztító patronban, így ki tudja kiszárítani azt.

Ma már inkább azt a rendszert alkalmazzák, amelyben a nyomásszabályozó egybe van építve a légtisztítóval:

A bal oldali ábra mutatja azt a fázist, amikor a kompresszor tölt. Látható, hogy a vezetékben kialakuló nyomás az 1 dugattyúra is hat, igyekszik azt jobbra eltolni. A felülettől és a rugóadatoktól függő nyomás elérésekor ez sikerül is (jobb oldali ábra): átvágódik jobb oldali helyzetébe, kinyitva a sűrített levegő útját a 2-es dugattyúhoz. Az felemelkedik, s utat nyit a szabadba a kompresszortól jövő levegőnek. De egyuttal a segédtartályban lévő levegő is távozni tud, kiszárítva a patronban lévő granulátumot.
 

 És végül egy kis kikapcsolódás!!

.