Ha a képeket eredeti nagyságban akarja látni,
kattintson rájuk.
.Opel innováció a Genfi AutószalononHidrogén-hajtónyagú, üzemkész, tüzelőanyag-cellás ZafiraTeljes értékű ötülésű kocsi, 400 kilométeres hatótávval
Az Opel Zafirán alapuló tüzelőanyag-cellás prototípus a genfi Autószalon (2000. március 2...12.) alkalmával mutatkozik be első ízben a nemzetközi közönségnek. Vízgőzön kívül ez a jármű nem bocsát ki kipufogógázt! A Zafira varia (kompakt egyterű) 55 kW (75 LE) teljesítményű, háromfázisú, váltóáramú hajtómotorját tiszta hidrogénnel működő tüzelőanyag-cella táplálja elektromos energiával. A teljesen menetkész, öt személy szállítására alkalmas prototípus csúcssebessége 140 km/óra, hatótávolsága körülbelül 400 km. A hidrogénhajtású tanulmányterv egy újabb fontos mérföldkő a Németországban és az Egyesült Államokban működő Opel/GM Global Alternative Propulsion Center (Globális Alternatív Hajtási Központ -- GAPC) körülbelül 200 tudósának és mérnökének munkájában. Az Opel/GM olyan technológiákat fejleszt, amelyek járművek széles skálájának piaci bevezetését támogatják.
Az Opel már az 1997-es Genfi Autószalonon bemutatta első prototípusát ezen rendkívül környezetkímélő megoldással. Egy további jármű -- szintén a Zafira bázisán -- a Párizsi Autókiállításon, 1998-ban volt látható. Míg ez a kettő az úgynevezett reformerben metilalkoholt alakított át hidrogénben gazdag gázzá, a legújabb kísérleti kocsi közvetlenül egy speciális tankból nyeri az energiát. A General Motors már az idei Detroiti Szalon alkalmával előállt a Precept FCEV tüzelőanyag-cellás villanyautóval, amely fejlett, kis helyigényű hidrid-tárolóval oldotta meg a hidrogén hajtóanyag elhelyezését. A tüzelőanyag-cellás Zafira hidrogéntárolója egy hengeres tartály, körülbelül egy méteres hosszúsággal és 400 mm átmérővel. 75 liter, mintegy 5 kilogramm tömegű cseppfolyós hidrogén fér el benne, a tárolási hőmérséklet –253°C. Ezt egy különleges, üvegszál-szövet szigetelés teszi lehetővé, amelynek hőszigetelő képessége megfelel több méter vastag polisztirénének. A tank olyan hatásosan védi az ilyen alacsony hőfokon cseppfolyós gázt, hogy annak csupán 1-3 százaléka párolog el naponta. A Zafira prototípus jelenlegi fejlettségi stádiumában az elpárolgó hidrogén nyomásszabályzó szelepen keresztül távozik, de a jövőben a veszteséget visszavezetik a cellába, ahol az álló jármű energia-ellátását oldja meg.
A rozsdamentes acél tank biztos helyen, a második üléssor és a csomagtartó alatt foglal helyet, és ellenáll 30 g (1 g = 9.81 m/s2) lassulási erőnek. Ütközési viselkedését számítógépes modellezésekkel ellenőrizték. A második üléssor és a csomagtartó 20 és 100 milliméter közötti mértékben feljebb került, mint a sorozatgyártású Zafirában, és a járművön szükséges módosítások következtében eltűnt a padlóba süllyeszthető két egyedi ülés a harmadik sorból.
A tüzelőanyag-cella és a villamos motor elöl, a gépháztető alatt található. A GPAC szakértői által cellaelemekből összeállított „telep” méretei 590 × 270 × 500 mm (hossz × szélesség × magasság). Működése egy elektrokémiai folyamaton alapul, amelynek során az oxigénnel reagáló hidrogén közvetlenül elektromos áramot fejleszt. A Zafira telepének maximális teljesítménye 80 kW, amelyet a közös blokkba foglalt 195 egyedi cella, mintegy 80°C üzemi hőmérsékleten bocsát rendelkezésre.
Az itt fejlesztett áram 55 kW-os, háromfázisú, váltóáramú szinkronmotort táplál, amely fix fogaskerék-áttételen keresztül hajtja az első kerekeket. A komplett egység tömege mindössze 68 kg. A kis helyigényű, nagyon gyors áramfejlesztésű, ennélfogva a gázpedálra késlekedés nélkül reagáló berendezés további előnye, hogy nagy vonóerőt fejt ki. A motor 251 newtonméteres nyomatékmaximuma állandóan rendelkezésre áll, és 16 másodperc alatt gyorsítja álló helyzetből 100 km/óra sebességre az 1575 kg tömegű kísérleti járművet (a standard Zafira tömege 1425 kg). A villamos motor egyébként szükség esetén ezt meghaladó teljesítményre is képes: 60 kW (82 LE), illetve 305 newtonméteres maximális nyomaték áll rendelkezésre.
Ezek a számok jelzik, hogy mekkora haladást ért el a tüzelőanyag-cellás kompakt gépkocsi sorozatgyártása felé vezető úton a GAPC Kutatóintézet, amelynek központja a németországi Mainz-Kastelben, részlegei az egyesült-államokbeli Rochesterben (New York) és Warrenben (Michigan) találhatók. Nagy segítséget jelentett a General Motorsnál e területen 1964 óta felhalmozott tapasztalatkincs, amelynek felhasználásával áttörést értek el a mindennapi használhatóság kérdésében. Most először fordult elő, hogy a Dr. Byron J. McCormick és Dr. Erhard Schubert közös vezetése alatt álló intézet munkatársai sikerrel hajtották végre egy tüzelőanyag-cella telep ismételt beindítását –20°C környezeti hőmérsékleten, és rögtön teljes kapacitású áramtermelést idéztek elő. A kísérleteket folytatják -40°C hőmérsékleten.
A mindennapi használatra teljes mértékben alkalmas tüzelőanyag-cellás Opel modell kifejlesztése további impulzust kapott az olyan erős stratégiai partnerekkel kötött együttműködési szövetségektől, mint a japán Toyota autómárka, és több ásványolaj-vállalat. A legfontosabb közös célkitűzések között szerepel a szükséges infrastruktúra létrehozása, a költségek csökkentése, és még könnyebb, kisebb helyigényű tárolási technológia létrehozása a jövő hajtóanyagához. Ez a hajtóanyag a GAPC társigazgatója, Dr. Erhard Schubert szerint „a leghatározottabban a hidrogén, mert az ezt használó hajtómű optimális hatásfokkal működik, semmiféle emissziót nem produkál, gyakorlatilag zajtalanul működik, ugyanakkor nagyon élvezetesen vezethető.”
