100 éves az Opel autógyártás
1899-ben kezdődött az autógyártás Rüsselsheimben
1999-ben az Adam Opel AG az autógyártás százéves születésnapját ünnepli. Az 1862-ben alapított mai világcég sikerét 1899-ben az Opel Patent-Motorwagen System Lutzmann alapozta meg. Ezáltal az Opel a második legrégibb fennálló német autógyár, amely máig kereken 50 millió Opel-alapú járművet állított elő. Míg az első gyártási évben 11 darab, kézzel készített egyedi gyártmányt adtak át a vevőknek, a márka a műszakilag azonos brit Vauxhall modelleket is beszámítva 1997 folyamán Nyugat-Európában egyvégtében hatodszorra lett piacvezető, 1,56 millió eladott újautóval (piaci részesedés 11,6 százalék).
Beindul az autógyártás
Adam Opel 1862-ben varrógépek és kerékpárok előállításával kezdte. Amikor a múlt század vége felé ebben az üzletágban romlani kezdett a gazdasági helyzet, a cégalapító fiai az akkoriban létrejövő autóiparban láttak fantáziát. Néhány tanulmányút után az Opel fivérek 1899 január 21-én megszerezték a dessaui Friedrich Lutzmann autógyárát, és hozzáfogtak az autógyártás beindításához Rüsselsheimben. Rendkívüli erőfeszítéseik ellenére azonban az újszerű közlekedési eszköz nem bizonyult valami ragyogó üzletnek. 1901-ben megváltak Lutzmanntól. 1902 elején indult a francia Darracq modellek licencgyártása Opel-Darracq márkanéven. Ám az Opel fivérek hosszú távon ennyivel sem érték be. 1902 őszén a Hamburgi Autószalonon mutatták be első saját konstrukciójukat, az Opel-Motorwagen 10/12 PS típust. Ezzel a fiatal vállalkozás, mint a következő évek sikerei bizonyították, a helyes útra lépett: az autópiac új jövevényei 1906-ban már az ezredik járművüket állították elő, ami akkoriban rekordgyorsaságú üzletbővülésnek számított. A „népmotorizálás” céltudatos előmozdítása érdekében a vállalat 1901-ben motorkerékpárokkal bővítette kínálatát, és már 1899-ben megjelent az első teherautó is.
Az igazi áttörés 1909-ben sikerült a rüsselsheimieknek a 4/8 modellel. A legendás „Doktorautó” 3950 márkába került, fele annyiba mint a fényűző konkurens típusok, és szélesebb néprétegek számára nyitotta meg a saját autó lehetőségét. Az Opel további növekedéséhez komoly mértékben hozzájárult ennek a modellnek a sikere, valamint az építőszekrény-elv 1910-es bevezetése, amely lehetővé tette, hogy előregyártott karosszériákat az ügyfél kívánsága szerint kombináljanak különféle motorokkal és alvázakkal. Az Opel már 1914-ben túlszárnyalta valamennyi vetélytársát, és a legnagyobb német autógyárrá lépett elő.
A vállalat már a századelőn felhívta magára a figyelmet forradalmian új gyártástechnológiájával is. 1924-ben egymillió aranymárkás beruházással, első német autógyárként bevezette a futószalagos nagysorozatú gyártást. A forradalmi technológia kézzel fogható előnye: az Opel modellek az infláció ellenére viszonylag kedvező áron voltak megvásárolhatók. 37,5 százalékos piaci részesedéssel és 42.771 darabos eladással a vállalat 1928-ban ismét a legnagyobb német autógyártónak bizonyult. Egyben, a húszas évek során, a világ legnagyobb kétkerekű-gyártójának is számított.
Rakétakísérletek és új partner
Mindenekelőtt a gazdasági világválság okozta, hogy az Opel fivérek a húszas évek végén erősebb partner után néztek. 1928 végén részvénytársasággá alakították vállalatukat, megteremtve a kooperáció szükséges előfeltételeit. 1929 márciusában Adam Opel leszármazottai és a General Motors Corporation (GM) képviselői egyezségre jutottak. A világ legnagyobb autógyártója átveszi ugyan a részvények többségét, de minden területen meghagyja az Opel önállóságát. Ugyanezen év koratavaszán az Opel az első német autógyárként saját biztosítót és finanszírozó társaságot alapított, ahol részletre lehetett autókat venni. A gazdasági világválság által okozott veszteségek következtében a motorkerékpár-gyártást 1929-ben leállították.
A húszas évek végén az Opel a „RAK” rakétaautóval keltett óriási feltűnést. A Rüsselsheimtől délre fekvő Opel versenypályán végrehajtott néhány, részben titkos próbafutam után Fritz von Opel a berlini Avuson 1928 május 23-ikán 238 km/órás sebességet ért el a „RAK 2”-vel. A rakétahajtás fejlesztését „Rakéta Fritz”, ahogy Fritz von Opelt ettől fogva nevezték, szorgalmazta. Néhány sínpályás kísérlet következett, amelyek során a „RAK 3” 254 km/órára emelte a világrekordot. Az Opel rakéta-úttörőjének kísérletei a „RAK 1 Friedrich” rakétarepülő néhány sikeres repülésével értek véget.
Ugyanekkor az Opel egyre nagyobb nemzetközi eladási sikereket ért el, és a GM-hez fűződő kapcsolat még jobban megnyitotta előtte a világpiacot. Új bázisok létesültek többek között Japánban, Kínában, és Dél-Amerika számos országában. A harmincas évek közepére az Opel Európa legnagyobb autómárkája lett. A teherautók iránti növekvő igényre válaszul 1935-ben új üzemet létesített Brandenburgban, 25.000 darab Blitz gyors teherautóra méretezett éves kapacitással. A kerékpárgyártás eközben, a személyautó kereslet növekedése miatt, egyre zsugorodott. 1937-ben, 2,6 millió kerékpár előállítása után, az Opel leállt a biciklikkel, és a gyártóberendezést eladta az NSU-nak.
Újrakezdés a háború után
1940-ben, röviddel azelőtt, hogy a nemzetiszocialista kormányzat utasításra megszűnt a személyautó-gyártás, legördült a futószalagról az egymilliomodik Opel, egy Kapitän. Az ezt követő háborús évek alatt számos Blitz teherautó mellett katonai alkatrészek és részegységek készültek az üzemcsarnokokban, például futóművek, műszerfalak, hajtómű-részek és golyóálló üzemanyagtartályok repülőgépek részére.
Rögtön 1945 május 8. után megkezdődött a háborúban szinte teljesen lerombolt gyár újjáépítése, a brandenburgi üzem viszont helyreállíthatatlanul tönkrement. Eleinte azonban sokkoló hír bénította meg a Majna melletti csapatot: az eddig épen maradt teljes Kadett gyártóberendezést leszerelték és jóvátételként a Szovjetunióba szállították. Így az Opel dolgozói a teherautó-gyártásra koncentráltak: már 1946-ban elhagyta az üzemet a háború utáni első Opel, egy 1,5 tonnás Blitz. A személyautó-gyártás 1947-ben indult újra a háború előtti Opel Olympia átdolgozott változatával. Az üzem helyreállítása 1950-re befejeződött, és három évvel később ismét 100 000 fölé nőtt az éves termelés. A vállalat 1956-ban 207 010 járművet adott el és 17,6 százalékos piaci részesedést mondhatott a magáénak. Ugyanebben az esztendőben készült el Rüsselsheimben a kétmilliomodik Opel. A jubileumi autó, egy pasztellszínű, pontonkarosszériás Kapitän, bearanyozva jelent meg számos kiállításon, és vált közismertté.
Új üzemek Bochumban, Kaiserslauternben és Zaragozában
1962-ben második üzemet nyitott az Adam Opel AG Bochumban. Itt az új Kadett készült. A vállalat az „Új üzemből új autó” szlogennel fejezte ki öntudatát. Egyrészt arra lehetett büszke, hogy a háború után az Opel először tért vissza a népszerű kompakt kategóriába, és ezáltal felvette a versenyt a vetélytársakkal, elsősorban Wolfsburggal. Másrészt ez a helyszínválasztás pozitívan hatott a háborúban megviselt vidék lakosságára. Az üzemek bezárása ugyanis mély válságba taszította a Ruhr-vidéket, és Opel-alkalmazottként kereken 11 000 ember jutott tartós álláshoz. A Kadett hamarosan kasszasiker lett és az Astra 1991-es bemutatásáig kereken 11 millió példányban kelt el.
Négy évvel később ismét kapacitásgondokkal küzdött az Opel. Noha a rüsselsheimi és bochumi üzem teljes gőzzel dolgozott, szállítási nehézségek adódtak. Kaiserslauternben ezért harmadik üzem épült. Itt a Pfalzban elsősorban fődarabokat állítottak elő, tehermentesítve a két összeszerelő üzemet. További avatási ünnepségre került sor 1966-ban a hesseni Dudenhofenben, ahol szupermodern tesztközpont épült. A rüsselsheimi üzem területén 1951-ben létesített próbapálya ugyanis már nem felelt meg a követelményeknek.
Az európai gyártás növelése érdekében a vállalat 1982-ben további üzemet nyitott a spanyolországi Zaragozában. Az ott készülő Corsa hamarosan a kiskategória legnépszerűbb autója lett. Egy évvel később a hagyományos rüsselsheimi telephelyen legördül egy Senator a futószalagról: a termelés 1899-es megkezdése óta ez a 20-milliomodik Opel.
Beruházások a jövő részére
Negyedik németországi telephelyként, közvetlenül a német újraegyesítés után, 1990-ben Eisenachot választotta az Opel, a hosszú autós történelemre visszatekintő korábbi Wartburg-várost. Az 1992-ben megnyitott Opel Eisenach GmbH magasra helyezett termelékenységi és minőségi mércének felel meg. A konszernen belül minta gyanánt szolgál az egész világ Opel-üzemeinek; a hagyományos gyárakat is ennek a példája alapján szervezik újjá. A vállalat egyedül az új Astra-nemzedék gyártásának beindítására 1,1 milliárd márkát ruházott be Bochumban. A kaiserslauterni üzem harmincadik születésnapjára pedig 1996 szeptemberében új termelőegység nyílt meg ezen a helyen: az új dízelmotor üzem 500 millió márkás invesztícióval. A legkorszerűbb gyártási módszereknek köszönhetően a közvetlen befecskendezésével, innovatív négyszelepes hengerfejével és radiáldugattyús befecskendező szivattyújával a technika csúcsát képviselő DI-motorok készülnek itt.
A négy üzemben tevékenykedő, kereken 44 ezer dolgozójával az Opel nem csupán az egyik legnagyobb német munkaadó, hanem a GM világszervezetében is jelentős szerepet játszik. Így például a 8500 munkatársat foglalkoztató rüsselsheimi nemzetközi Műszaki Fejlesztőközpont (ITEZ) valamennyi Észak-Amerikán kívüli GM- és Opel-típus fejlesztéséért felelős.
Az Opel nemcsak Nyugat-Európában terjeszkedett. 1992-ben Magyarországon beindította akkori legkorszerűbb motorgyárát és meghonosította a kissorozatú autó összeszerelést is. Mára a szentgotthárdi gyár az Opel egyik legjelentősebb motor- és hengerfejgyára lett és rövidesen indul egy új sebességváltó üzem létrehozása is. Az Opel legutóbb tavaly októberben avatott gyárat Európa keleti felén: a Lengyelországi Gliwiczében egy új autógyárat adtak át.
A típustörténet fénypontjai
Kezdetben vala a Lutzmann
Története során az Opel számos olyan modellt hozott létre, amelyek máig legendásnak számítanak. Az 1899-es első Opel Patent-Motorwagen System Lutzmann és az 1902-től a francia Darracq licence alapján gyártott kocsik után már 1902 őszén kigurult a műhelycsarnokból az első saját konstrukció. Az Opel 10/12 PS hajtóerejét rendkívül korszerű, saját fejlesztésű, kéthengeres motor szolgáltatta. 1.9 liter lökettérfogatból 12 lóerőt hozott ki, szerény 1200-as fordulatszámon. A keresztáramú hengerfej, az automata olajszivattyú, a karburátor, az akkumulátoros gyújtás és a függőlegesen álló méhsejt-hűtő akkoriban a technika csúcsát képviselte. Szintén említésre méltó, hogy a Darracq-kooperáció után minden Opel hátsó tengelyét kardántengely hajtotta, míg a vetélytárs-autóknak nagy karbantartási igényű és veszélyes lánchajtással kellett beérniük. Az Opel mérnökei 1903-ban közös forgattyúsházra szerelték a párosával egybeöntött hengereket, ily módon létrejött az első négyhengeres Opel motor a 20/22 PS modell részére.
„Doktorautó” és Grand Prix-versenykocsi
Az Opel már 1909-ben kihozott egy széles vevőkör részére megfizethető autótípust: a legendás „Doktorwagen” (Opel 4/8 PS) 3950 márkába került, fele annyiba, mint a maga idejének luxusautói. Megbízhatóságát és robusztusságát mindenekelőtt az orvosok értékelték, akiknek a hivatásuk ellátása közben sokat kellett utazniuk a századelő nem valami ragyogóan kiépített úthálózatán.
1913-ban úttörő motortechnika alapjait rakták le az Opelnél, amikor az idény Grand Prix versenyeire négyhengeres, négyszelepes motort fejlesztettek ki. Mindegyik henger gázcseréjéről felülfekvő vezértengellyel és himbákkal működtetett két-két szívó, illetve kipufogó szelep gondoskodott. A vezértengely hajtását masszív méretezésű királytengelyre bízták. E motorcsalád első nemzedéke a Grand Prix szabályzatnak megfelelően négy liter lökettérfogatú volt. 1914-től ez 4.5 literre nőtt, a teljesítmény 81 kW/110 lóerőt ért el.
Ugyanebben az esztendőben jött létre a leghatalmasabb hajtómű, amely valaha is elhagyta a rüsselsheimi üzemcsarnokot. A verseny- és rekordautó 12,3 liter lökettérfogatú motorja tekintélyes 191 kW/260 lóerő teljesítményt mobilizált. Az 1914-ben bemutatott Opel 5/12 PS viszont, „Puppchen” („Baba”) ragadványnéven ugyanúgy eladási siker lett, mint a Doktorautó, és jelentősen hozzájárult a cég növekedéséhez. Az Opel ugyanabban az évben a legnagyobb német autógyártóvá lépett elő.
Megjelenik a futószalag: az Opel 4/12 PS „Levelibéka”
Az Opel az első német autógyárként vezette be a futószalag-gyártást a 4/12 PS kiskocsi részére. A „Levelibéka”, ahogy a kis nyitott kétülésest a kizárólag zöld fényezés és a szokatlan rugózású kerekek miatt elnevezték, 1924-től készült. Az autósok eleinte 4500 márkát fizettek az újszerű járműért, de a nagy igénynek megfelelő korszerű gyártástechnológia hamarosan 2000 márka alá vitte le az árat. 1930-ban már csak 1990 márkába került egy ilyen autó. Ez volt az első eset a céghistóriában, hogy egy autótípus 100-ezer feletti darabszámban készült. 1924 és 1931 között összesen 119 484 darab Levelibékát állítottak elő, különböző karosszériákkal.
„Nász” az OpelnélA híres Opel Olympia gyártása 1935-ben indult. Az első német sorozatgyártású autó, amelynek önhordó acélkarosszériája volt, 1940-ig 168 875 példányban gördült le a futószalagról. Karosszériája egy 1934-es Opel szabadalmon alapult és rendkívüli előnyöket kínált: a kis összsúlyt, a fokozott passzív biztonságot és a jó aerodinamikát. E járműkoncepció egyben új, máig érvényes gyártási módszerre adott lehetőséget, amelyre az Opel szintén szabadalmat szerzett, és amely az autóépítés legfontosabb innovációi közé tartozik. Az új eljárás szerint külön-külön előszerelik a karosszériát, illetve a motort, a hajtóművet és a futóműveket, ami nagyon meggyorsítja és megkönnyíti a munkát. A fődarabok ezután az úgynevezett „nász” keretében egyesülnek.
1936-ban mutatták be a rüsselsheimiek a Kadettet, amely szintén az újszerű biztonsági karosszériával készült. A 757 kilogrammos sikertípust 1.1 literes, soros négyhengeres, 23 lóerős motor hajtotta, csúcssebessége tekintélyes 98 km/órát tett ki. Az Opel márkakereskedők 1940-ig 107 608 példányt adtak el a lelkes vásárlóknak. Ezt követően, 1937-ben két felső kategóriájú, hathengeres modellel bővítette kínálatát a márka, a Super 6 és az Admiral formájában. Az előbbit egy évvel később a Kapitän váltotta fel, folytatva a sikeres hathengeres hagyományt.
Aranyozott jubileumi Kapitän
A háború utáni első Opel, az 1.5 tonnás Blitz teherautó, már 1946-ban elhagyta a még súlyosan sérült üzemet. A személyautó gyártás 1947-ben indult, a háború előtti Opel Olympia átdolgozott változatával. Egy évre rá a Kapitän is megjelent az akkor még ideiglenes futószalagon. 1950-re teljesen helyreállították az üzemet, majd 1953-ban elkészült az Olympia Rekord, az első új Opel fejlesztés a háború óta. A pontonkarosszériás autó, amely később kasszasikernek bizonyult, 122 km/órás csúcssebességet ért el. Alig pár hónappal később következett az átdolgozott Kapitän, felfrissített karosszériával és műszaki megoldásokkal. 1956 november 9-én ennek a típusnak a bearanyozott példánya jelezte a kétmilliomodik járművet azóta, hogy az Opel 1899-ben megkezdte az autógyártást.
Opel GT: „Csak repülni szebb”
Az 1965-ös Frankfurti IAA látogatói nem hittek a szemüknek: az Opel kiállítási standján kétüléses kupé állt, amely valahogy nem akart beleilleni az európai nagysorozatú autótípusok megszokott világába. Ez volt az „Experimental GT” nevű prototípus. Az Opel szóvivői hevesen cáfolták a sorozatgyártás lehetőségét: „Az Experimental GT nem más, mint kerekekre szerelt nagyteljesítményű laboratórium, amellyel dudenhofeni próbapályánk lehetőségeit akarjuk teljes mértékben kiaknázni. A GT segítségével különlegesen nagy sebességnél tesztelhetünk motorokat és futóműveket.”
Három évvel később a tanulmányautó szériagyártmánnyá érett. Az akkori viszonyok között nagyon rövidnek számító fejlesztési idő annak volt köszönhető, hogy a GT szerkezeti elemei az Opel-építőszekrényből származtak. Az alváz és a csavarrugós, hosszlengőkaros, Panhard-rudas merev tengelyt éppúgy a Kadett-B sorozatból vették, mint a kettős keresztlengőkaros, kereszt-laprugós első futóművet. A vevő kétféle motor közül választhatott: a Kadett-családból ismert 1.1 literes négyhengeres gép 60 lóerőt teljesített, a Rekord-sorozat ugyanilyen népszerű 1.9-ese pedig 90 lóerős volt.
Forradalmian merész reklámkampányukkal az Opel szövegírói semmiben sem maradtak el a design merészsége mögött. Szlogenjük a „Csak repülni szebb” lett, és kelléktárukból az ilyen hatásvadász eszközök sem hiányoztak: „Vuuuummm!! Vuuuummm!!! Rrrrrrroooooooooorrrrrr!!!! Ez a GT-hang!”
Az Opel GT azonban nem csupán a reklám jóvoltából lett ismert, hanem mindenekelőtt kiemelkedő sporteredményeinek köszönhetően. Két példa: az Opel GT modell alvázán és futóművén alapuló, és a Rekord-modellek részére kifejlesztett motorral hajtott dízel-prototípus két világcsúcsot és 18 nemzetközi rekordot állított fel a dudenhofeni betonteknőben. Nem kisebb szenzációt keltett, hogy az elektromos hajtású változat hat világcsúcsot futott Hockenheimben.
A 70-es években a középkategóriájú Opel Ascona volt a meghatározó. Kétajtós kupé változata, a Manta a sportos Opel modellek hagyományát folytatva lett kultikus modellé, amely kereken félmillió vásárlót tudott meghódítani.
Új körülmények, új modellek
Az olajkrízisre és a vevők megváltozott igényeire reagálva az Opel a hetvenes évek végére teljesen új modellprogramot fejlesztett ki, amely már a következő évtized követelményeit elégítette ki. Olyan autókra volt szükség, amelyek lehetőleg kis fogyasztással nyújtanak megfelelő menetteljesítményeket. A vállalat már a 70-es évek vége felé bemutatta a Rekord E modellt, amelynek aerodinamikus formája nagyon hatott a fogyasztásra érzékeny vevőkre. A sajátos formatervű Senator és a Monza csúcsmodellek a nagykategóriában juttatták érvényre az új kvalitásokat. Az új modellpalettát a Kadett kerekítette ki, az első fronthajtású Opel. 0.39-es alaktényezőjével akkoriban a legáramvonalasabb kompakt autónak számított.
A sikeres Rekordot 1986-ban váltotta fel az Opel Omega. A modern formájú limuzin új mércét állított fel a fogyasztásban. 0.28-as alaktényezőjével a világ legáramvonalasabb sorozatgyártású nagykocsijának számított, és a korszerű befecskendezés is segített a kocsi szomjának mérséklésében. Méltányolta az autót a szakmai világ is, aminek az „Év autója” cím adott kifejezést. Az Ascona utóda 1988-ban a Vectra lett, két évvel később pedig a kupé-hagyományt elevenítette fel a rüsselsheimi cég a Calibrával, amely tüstént piacvezetővé avanzsált.A kilencvenes évek elején új rajtot vett a márka. 1991 elején, 55 gyártási év és 11 millió példány után véget ért a Kadett-korszak, hogy elkezdődjék az Astra-időszámítás. A szabadidő-terepjárók területén az Opel az első német nagyüzemként lépett fel az erős japán vetélytársakkal szemben. A Frontera kapásból piacvezető lett, sőt a Monterey és az összkerékhajtású Campo-változatok beszámításával az Opel Európa legnagyobb terepjárós márkája.
A jelenlegi típusválaszték: innovatív és környezetbarát
Jubileumi évében az Adam Opel AG gazdag, innovatív modellválasztékot kínál. A jelenlegi ajánlat a bestseller Corsától a Tigra, Astra, Vectra és Omega típusokon keresztül a tágas családi autókig terjed, mint a Caravan modellek, vagy az egyterű Sintra. 1999 tavaszától az Astrára épülő Zafira kompakt egyterű egészíti ki a sorozatot, új dimenziókat nyitva meg többek között a menetstabilitás és a variálhatóság tekintetében. A programot a szabadidőautók, az Astra Cabrio, a Frontera és a Monterey teszik teljessé. Az Arena és a Movano bevezetésével az Opel sikeresen újítja fel aktivitását a haszonjárművek terén, amely 1901-ben kezdődött, és a legendás Blitz jóvoltából a hetvenes évekig sok sikert hozott.
Valamennyi Opel modell környezeti hatásainak lehetőség szerinti csökkentésén és a gazdaságosság fokozásán kívül a biztonsági berendezések tökéletesítése áll az Opel figyelmének középpontjában. Az Opel e területen is vezető szerepet játszik. 1995 óta minden modellben alapfelszerelés a teljes méretű légzsák a vezető és az utas oldalán. Az új Astrában a súlyos frontális ütközések alkalmával a lábsérüléseket kiküszöbölő pedálkiakasztó rendszer egészíti ki a biztonsági felszerelést. A vezető- és utaslégzsák, az ülésbe integrált oldallégzsák, a pedálkioldás és a pirotechnikai övfeszítő a teljes típusválasztékban rendelkezésre áll.
A mindenre kiterjedő környezeti gondoskodásnak ma is fő területe a tovább csökkentett flottafogyasztás és a kipufogó emisszió folyamatos visszaszorítása. Miután a flottafogyasztás 1978 óta 28 százalékkal a mai, átlagosan 7,03 literre csökkent, a 2005-re kitűzött cél további 25 százalékos mérséklődés. Ezen az úton állítottak mérföldkövet az innovatív ECOTEC motorok, például a különösen takarékos és nagy teljesítményű négyszelepes, közvetlen befecskendezésű turbódízel, vagy az Opel Corsa új háromhengeres motorja.
Opel sikerek az autósportban
Az Opel nagyon korán megkezdte hosszú, hagyományokban gazdag autósport-pályafutását: egy Opel Patent-Motorwagen System Lutzmann már 1899-ben autóversenyen vett részt, az első győzelem pedig 1901-ben a Königsstuhl hegyiversenyen született. A nagyobb sikerek ideje 1903-mal jött el, amikor egy módosított 10/12 PS a frankfurti lóversenypályán megrendezett autóverseny alkalmával diadalmaskodott, a cégalapító unokájával, Fritz von Opellel a volánnál. Ezen a rendezvényen kezdődött az egyik legeredményesebb német autóversenyző, Carl Jörns karrierje is. Első futamán mindjárt harmadik lett, és mire 1926-ban befejezte a versenyzést, 288 győzelemre és előkelő helyezésre tekinthetett vissza. Valamennyit Opel kocsikon érte el.
Egyik legnagyobb sikere a márka számára is jelentősnek bizonyult: amikor megnyerte a legjobb német autó részére kiírt 1907-es Kaiserpreis díjat, II Vilmos császár az udvari szállító rangjára emelete az Opelt. A korai győzelmek között említést érdemel még a „Prinz Heinrich” túraverseny első helye 1909-ben, és a 3000 kilométeres „Orosz Cár díjautózáson” elért győzelem.
1913-ban úttörő motortechnika alapjait rakták le az Opelnél, amikor az idény Grand Prix versenyeire négyhengeres, négyszelepes motort fejlesztettek ki. Mindegyik henger gázcseréjéről felülfekvő vezértengellyel és himbákkal működtetett két-két szívó, illetve kipufogó szelep gondoskodott. A vezértengely hajtását masszív méretezésű királytengelyre bízták. E motorcsalád első nemzedéke a Grand Prix szabályzatnak megfelelően négy liter lökettérfogatú volt. Az első futamok kiábrándítóak voltak, a szupergyors autót számos üzemzavar vetette vissza. 1914-től a lökettérfogat 4.5 literre nőtt, a teljesítmény 81 kW/110 lóerőt ért el. A Francia Nagydíjon már sokat ígérően ment, a technika kezdett kiforrni, de most meg az első világháború akadályozta meg a további versengést.
Ugyanebben az esztendőben jött létre a leghatalmasabb hajtómű, amely valaha is elhagyta a rüsselsheimi üzemcsarnokot. A verseny- és rekordautó 12,3 liter lökettérfogatú motorja tekintélyes 191 kW/260 lóerő teljesítményt mobilizált. Ezzel a „gőzkalapáccsal” a gyári pilóta Jörns nem csupán számos sprint- és hegyiversenyt nyert meg, hanem a dániai Fanö szigetén megverte a későbbi sebesség-világcsúcstartó Malcolm Campbellt is, aki ott 12-hengeres Sunbeam kocsival indult.
A háború és a gazdasági csoda évei után 1966-ban a Rallye-Kadett rakta le a további Opel sportsikerek alapját. A különböző szabályzatoknak megfelelően felkészített modellek megnyerték többek között az ismert Rallye Monte Carlot is. 1969-ben egy különleges túrakocsik részére kiírt Opel márkaverseny vette kezdetét a „Német Nagydíj” betétversenyeként, amelyen kizárólag GT, Kadett és Commodore kocsik indulhattak.
A különlegesen felkészített Opel Asconák 1971-től vettek részt a nemzetközi erőpróbákon, és számos díjat nyertek. Walter Röhrl 1974-ben egy módosított Ascona A volánjánál lett rali-európabajnok, Christian Geistdörferrel az oldalán. 1982-ben, saját sikerüket felülmúlva, az Ascona 400-assal újból elsők lettek a Rallye Monte Carlo futamon és megnyerték a világbajnokságot. Az utánpótlás fejlesztésére a vállalat 1979-ben márkakupát írt ki: ez volt az Opel Kadett Cup, amelyet később az Opel-Junior-Cup váltott fel.
Német és külföldi futamokon 1983-tól kezdve a Manta 400 lépett az Ascona helyére. Rögtön meg is nyerte a német ralibajnokság egyik futamát az A-csoportban, a szériához közeli autók kategóriájában. 1985-től ugyanebben az osztályban egy Corsa folytatta a babérgyűjtést. 1988-tól az Opel gyárilag vett részt a Német Túrakocsi bajnokságban (DTM) egy Kadett GSI 16V modellel. 1990-től az Omega 3000 24 V-t vetette be, 1991 és 1993 között az evolúciós modellek szerepeltek.
A Calibra 1993-ban tűnt fel a DTM-ben, sőt egy évre rá már összkerékhajtással jelentkezett, a korábbi Formula-1-es világbajnok Keke Rosberggel a volánnál. 1995-ben hat darab verseny-Calibra állt az Opel DTM csapata rendelkezésére. A következő évben, a DTM versenysorozatot követő Internationale Tourenwagen-Meisterschaft (ITC) alkalmával siker koronázta a verseny-Calibra folyamatos továbbfejlesztését: Manuel Reuter megnyerte a versenyzők bajnokságát, az Opel pedig a márkákét.
A Formula-3 utánpótlás versenysorozatban az Opel részvétele 1990-ben kezdődött, motorok szállításával, és 16 bajnoki címet hozott, ezek közül négyet Németországban. A kétliteres, 16-szelepes szériamotor tuningolt változatának segítségével későbbi Formula-1-es pilóták győztek, például a portugál Pedro Lamy 1992-ben, a holland Jos Verstappen 1993-ban, és Norberto Fontana 1994-ben, Ralf Schumacher előtt. Kissé szelídített változatban ugyanez a motor szerepel a „Formula Opel” kocsikban, amelyek 1988 óta az Opel Lotus Challenge sorozatban indulnak. Ez a rendezvény a tehetségek ugródeszkájának bizonyult, több mint egy tucat fiatal került innét a Formula-1-be, például Heinz-Harald Frentzen, a világbajnok Mika Häkkinen és David Coulthard.
Vectra és Astra túrakocsijaival az Opel a túrakocsi-versenyzésben aratott sok sikert, például a kemény küzdelméről ismert Brit Túrakocsi Bajnokság 1995-ös kategóriagyőzelmével (Vectra). 1996-ban az újonnan kifejlesztett Opel Vectra a német Szuper-túrakocsi Kupában debütált, sőt 1997-től kezdve gyári szervezésben indul. A „tanulóév” után az újonnan alapított Opel Performance Center vezetése alatt álló Opel-csapat 1998-ban megszerezte a márkabajnokságot. Az autósport-program súlypontját az STW kupa mellett a Formula-3, a Formula-Opel és a különböző ralibajnokságok képezik, amelyeken az Astra Kit Car vesz részt.
