(Korábbi felvétel)
A BMW-ben már hosszú idő óta él az a vágy, hogy megmutassa, hová fejlődhetett volna az 1956-ban bemutatott 507-es sportkocsi, ha a hagyományos 3-as, 5-ös és 7-es sorozathoz hasonlóan generációkon keresztül tovább
fejlesztették volna. Ezen ötlet kihívása oly erősnek mutatkozott, hogy a tervezők egy napon zöld utat kaptak. És íme, a Tokyo Motor Show (1997. október 22 - november 5.) alkalmából a fényszórók kereszttüzébe került a Z07 tervtanulmány. Még nem született döntés arról, hogy a részletekbe menően kidolgozott, útrakész tanulmányt továbbfejlesztik-e a sorozatgyártásra.A Z07 öröksége félreismerhetetlen: a hosszú front mögött alacsony, erősen döntött szélvédő található. A sárvédők lágyan ívelő vonalai a kiszélesített ajtók síkjain keresztül az erőteljes hátsó rész felé vezetnek. Ez a vonalvezetés elegáns, kecses megjelenést ad oldalról a Z07-nek. Az első sárvédőív és az ajtó közötti légbeömlő nyílások, valamint a nagy kerekek egy igazi BMW-sportkocsi megjelenését valósítják meg.
Jól ismert látvány fogadja azt, aki elölről nézi meg a Z07-et: az üveg mögé helyezett kis kerek (xenon) fényszórók és a jellegzetes kettős vese minden BMW hagyományos stíluseleme. A hátsó rész jellegét a széles szélvédők és az enyhén csapott csomagtértető összjátéka adja meg, a vezetőülés mögötti markáns légterelővel és a hátsó rész alsó légterelő köténylemezével, amelyet két polírozott acélból készült kipufogócső foglal keretbe.
Nem vitás, hogy a Z07 csupa érzelem és varázslat. Emellett rendkívül modern műszaki koncepciót testesít meg. A jármű vázát szerkezeti lemezekből álló alumínium kocsiszekrény képezi; a karosszéria nagyobbrészt alumíniumból, a lengéscsillapítók, valamint a hátsó rész belseje szénszálból készült.
Erőforrásként - már csak a történelmi hagyományok miatt is - kizárólag a lehelet finoman járó nyolchengerű motor jöhetett szóba. A lapos motorház alatt működik az a hajtómű, amelyet az új M5-ösben mostanában mutattak be a médiának. A motor teljesítmény- és nyomatékkarakterisztikája nagyszerűen harmonizál a Z07 jellegével, amelyet szekvenciális hatfokozatú váltó hangsúlyoz.
A futóművet a mérnökök az 5-ös, ill. 7-es sorozat alapján műszakilag újratervezték. A 7-es hátsó tengelyének elemei és a módosított alumínium elsőkerék-felfüggesztés olyan menettulajdonságokat hozott létre, amelyek hangulatilag jól illeszkednek a szuper sportkocsi igényeihez. A kerekek már önmagukban is optikai élményt nyújtanak. A kettős küllős, középső zárral ellátott magnézium könnyűfémkerekek 8´ 18" (elöl) és 9´ 18" (hátul) méretűek, hozzájuk illő, nagyvonalúan méretezett Michelin- (prototípus) gumiabroncsokkal.
A Z07 természeténél fogva rendkívül személyes dolog, nem csupán a továbbhaladást segítő eszköz, amibe az ember egyszerűen beleül, hogy A-ból B-be utazzon. Ennek megfelelően az ilyen "csak versenyzőknek gyártott" autóval bizalmas viszonyba kerül az ember és összeforr vele. A lényegre való koncentrálásra példa a középpontba helyezett nagy műszerfal. Minden a vezetés tiszta örömét szolgálja, hol elegánsan suhan, hol pedig - ahol az út- és közlekedési viszonyok megengedik - sportosan, a sportkocsi által kínált lehetőségek kihasználásával.
Z07: álom vagy valóság?
A legendás BMW 507, amelyet sokan a történelem legszebb autói közé sorolnak, roadsterként 1955-ben az IAA-n ünnepelte világpremierjét. A 110 kW-os V8-as összetéveszthetetlen vonalvezetésű sportkocsi, amelyet coupé-kiegészítővel tökéletes coupévá lehetett alakítani, Albrecht Graf Goertz rajztáblájáról származik. Az 1956-1959 közötti gyártási időszakban 252 példányt gyártottak, amelyek közül még ma is számos autó megtalálható gyűjtőknél (pl. a többszörös motorkerékpár- és Formula 1-világbajnok, John Surtees is rendelkezik egy példánnyal).
