A dugattyús motorokban ébredõ torziós lengések néha olyan jelentõsek lehetnek, hogy lengéscsillapító beépítése válik szükségessé. Ezt lehet a fõtengelykapcsolóba építeni, de lehet a forgattyús tengely másik végére szerelni (lásd: lengéscsillapító).
     A lengéscsillapítók a már kialakult lengéseket csillapítják úgy, hogy a lengési energiát fölemésztik (hõvé alakítják). Ezt az energiát lényegében a motortól vesszük el.
     Sokkal elõnyösebb megoldás, ha a lengés kialakulását akadályozzuk u. n. lengésfojtó segítségével.
     A lengésfojtó tulajdonképpen olyan "inga", amelyik a lengés után "kullog", s ballasztként igyekszik visszatartani a mozgást.
     A sokféle kialakítás közül a legegyszerûbb az, amikor a tömegerõk miatt amúgyis szükséges ellensúlyokat használjuk fel "elleningának", ahogy az az ábrán látható. Az ellensúly nincs mereven hozzáerõsítve a forgattyús tengelyhez, hanem két olyan csapra van szerelve, melyeknek az átmérõje kissebb, mint az ellensúlyon lévõ furat átmérõje. Emiatt az ellensúly "lötyöghet".
     A mûködés elvét legegyszerûbben inga segítségével érthetjük meg. A nagy inga modellezi a forgattyús tengelyt, aminek a gerjesztett lengését fojtani kell, a kis inga pedig az "elleninga".
     Az 1. ábra mutatja az alaphelyzetet. A 2. ábrán látható, hogy a kis inga függõleges marad, ha a nagy ingát nagyon lassan mozdítjuk ki alaphelyzetébõl. Amikor azonban a nagy inga lengésbe jön, a kis inga "ellenkezik", s emiatt nem tud komolyabb lengés kialakulni (alsó ábra).