A belsőégésű motor - szemben például a gőzgéppel - magától nem képes beindulni, ehhez külső erőt kell igénybevenni. Sokáig ezt az erőt a gépkocsivezető szolgáltatta: hajtókarral ("kurblival") forgatta meg. Villamos indítómotort először a BOSCH gyártott, de a "kurbli"-csatlakozást a biztonság kedvéért még sokáig kialakították a forgattyús tengely végén - persze csak a kisebb motorokon. Az indítómotor soros kapcsolású egyenáramú motor két vagy négy kefével. 

Az indítómotor fogaskerék segítségével hozza forgásba a belsőégésű motort a lendkerékre épített fogaskoszorúba kapaszkodva. Természetesen a két fogaskeréknek csak az indításkor kell (szabad) kapcsolatban lenni. A kerekek összekapcsolására háromféle módszer terjedt el. 

Ma már ritkán alkalmazzák a kis fogaskerék tömegtehetetlenségén alapuló módszert. Ennek az a lényege, hogy az armatúra  tengelyének menetes végére ültetik az aszimetrikus tömegközéppontú fogaskereket. Amikor az armatúra forogni kezd, a kis fogaskerék addig nem fog vele együtt forogni, amíg a menet végéig ki nem fut (a lelógó sonka miatt nem kezdi meg a forogást). Az armatura tengelye és annak menetes része nem egy darabból készül,  de a rajzon látható módon kapcsolódik a két rész: egyrészt a két tengely-rész kotyogással illeszkedik egymáshoz, másrészt egy erős rugó a kotyogást - alapállásban - az egyik forgásirányban megszünteti (a két tengelyrészt egymáshoz képpest elcsavarja). Az indítómotor elindulásakor a rugó visz át akkora nyomatékot, hogy a menetes rész is forogjon (s a fogaskerék kifusson), amikor azonban a fogaskerék kapcsolatba kerül a fogaskoszorúval, akkor a rugó ellenében a kotyogás helye átvált, s attól kezdve a nyomaték merev kapcsolatban megy át a menetes részre. A rugalmas kapcsolódás a célja a két fogaskerék érintkezésének a megkönnyítése. 

Természetesen a belsőégésű motor elindulásakor a gyorsabban forgó fogaskoszorú kilöki magából a kis fogaskereket - de az áramot is ki kell kapcsolni.

A ma legelterjedtebb típusban a fogaskereket egy kétkarú emelő tolja el a rajzon láthatón szerkezet segítségével. Amikor áramot kap a fölül látható elektromágneses behúzó, akkor a fogaskerék elindul balra. A fogaskoszorúhoz való kapcsolódás erőszakosságát a rugó mérsékli. 

A fogaskerekek kapcsolódása után kap áramot maga az indítómotor (a kontaktus az elektromágneses behúzó szélső helyzetében zár). A kis fogaskerék szabadonfutón keresztül kapcsolódik a bordás tengelyhez, s ezért a beindult belsőégésű motor nem tud visszafelé hajtani, nem rongálja az indítómotort. Ugyancsak a kapcsolódás simasága érdekében ma már ferde bordákkal készítik a tengelyt.

Az utóbbi dőben az indítómotor tömegének a csökkentése érdekében nagy fordulatszámú motorokat gyártanak, melyekbe azonban (bolygóműves) lassító áttételt kell beépíteni.
 

Nagyobb teljesítményű motorokhoz szokták az un. csúszóarmatúrás indítót alkalmazni. A fogaskerekek kapcsolódása úgy jön létre, hogy az armatúrát az állórész mágneses ereje behúza, amikor áramot kap. A korszerűbb változatokba kis (többlamellás) tengelykapcsolót is beépítenek, amit elektromágnes zár akkor, amikor a fogaskerekek már kapcsolódtak.

................
A kapcsolási rajzok közül az első arra hívja fel a figyelmet, hogy a gépkocsivezető kezeügyében lévő gyujtáskapcsoló nem alkalmas az indítómotor működtetésére: a 40...100 amperes áramerősség (teherautóknál jóval 100 A fölött) a kapcsolót tönkre tenné, ezért relét kell beépíteni. A legtöbb esetben még egy relé van az áramkörben: a másodikat maga az indítómotor kapcsolja akkor, amikor már a fogaskerekek kapcsolódtak. Néha egy ellenállással áthidalják ezt a relét, s akkor már a K1 bekapcsolásakor is megy - gyenge! - áram a motorba, de a teljes áram csak a K2 zárásakor indul meg.

A legújabb irányzat a motor lendítőkerekét vett célba: úgy alakították ki, hogy az egyúttal indítómotorként is működik. 

Nincs szükség fogakoszorúra.

Ennek továbbfejlesztett változata újabb funkciót is betölt: generátorként áramot termel!

A legújabb változata lengéscsillapító feladatot is ellát a mágneses erővonalak szabályozásával, sőt hibrid járművekben áramot is fejleszthet, illetve a belsőégésű motornak - villanymotorként - segít vonóerőt bövelni, lejtőn való haladáskor pedig rekuperál: tölti az akkumulátort. Ezekben az esetekben azonban további szerkezeteket is be kell építeni, pl. tengelykapcsolókat.
 
 

....................................