A karburátor ismertetését azzal fejeztük be, hogy ma már nem tudja kielégíteni az egyre szigorodó nemzetközi követelményeket, ezért a karburátort felváltotta a benzinbefecskendezés. Erre legelőször a repülőgépmotoroknál került sor, elsősorban az úszóház miatt, de már a harmincas évektől gépkocsimitirikon is kísérleteztek vele. A befecskendező rendszereket többféleképpen lehet osztályozni. Vannak közvetlen és közvetett befecskendezésűek: az előbbin a benzint a hengerbe fecskendezik be (C), az utóbbin a szívócsőbe. íitt is két lehetőség van: régebben a fojtószelep előtt (egy fecskendezővel A), később a fojtószelep és a szívószelep(ek) közé. Ezeknél is többféle megoldást alkalmaztak: minden hengerhez külön-külön közvetlenül a szívószelepekre (B), vagy azoktól kissé távolabbra, két-két hengerhez menő szívócső-szakaszba. Jelenleg a közvetlen befecskendezés a legelterjedtebb.

A benzinbececskendezés legfőbb előnyei a karburátorral szemben:

- nincs a szívócsőben jelentős szűkítés (töltési hatásfok);
- a szícócső méretezésekor nincs megkötve a konstruktőr keze (akusztikus feltöltés);
- a benzinmennyiség pontosabban szabályozható (a kompresszió növelhető, a kipufogó gáz összetétele javítható);
- minden hengerbe azonos benzinmennyiség adagolható, illetve az adag a henger pillanatnyi üzemállapotához - pl. hőmérséjletéhez - igazítható (a motorban rejlő teljesítmény jobban kiaknázható);
- nincs eljegesedési veszély;
- a motor gyorsabban reagál a pedálmozgatásra;
- kétütemű motorokban - közvetlen befecskendezés esetén - tiszta levegővel valósul meg az öblítés.

Annak idején az első benzinbefecskendezőket dízeladagolókból alakították ki, természetesen jelentős átalakításokkal (egészen más szabályozórendszert dolgoztak ki, gondoskodtak az adagoló elem kenéséről, módosították a bütyökprofilokat stb.).

Később számtalan rendszert dolgoztak ki: a tisztán mechanikus szerkezeteket kombinálták hidraulikával, pneumatikával, elektromossággal. Ma már kizárólag elektronikus szerkezeteket gyártanak, aminek a lelke egy számítógép. Ide jutnak be a különböző érzékelők és jeladók pillanatnyi információi, s innen mennek ki az utasítások a különböző végrehajtó szerkezetekhez, melyek közül természetesen a legfontosabbak a befecskendező szelepek. Ezekhez egy tápszivattyú egy elosztó csövön keresztül benzint juttat el, s a villamos áram a szükséges pillanatban nyitja, illetve zárja a szelepeket. Az alábbi rajzon a következő érzékelők láthatók: levegőmennyiség, motorhőmérséklet, kopogás, szívócső-nyomás, a benzintartályban lévő gőznyomás, lambda-szondák. Jeladók adnak tájékoztatást a gázpedál benyomottságáról, a fordulatszámról és a holtpontról.
 

Az elektronikus vezérlőegység az adatok értékelése alapján küld parancsot a befecskendező szelepekhez és a fojtószelepet állító motorhoz. De ha szükségét érzi, akkor egy szelep megnyitásával szekunder levegőt küld a kippufogó csőbe, hogy az égés tökéletes legyen.  Amikor a vezérlőegység szükségét látja, akkor a kipufogó gáz egy részét visszavezeti a szívócsőbe. Ugyancsak egy szelep nyitásával-zárásával teszi lehetővé, hogy a benzintankban fejlődő benzingőzt aktív szénen keresztül bevezesse a szívócsőbe, illetve hogy friss levegő regenerálhassa az aktív szenet.

Az elektronikus vezérlőegység természetesen nem csak a benzinbefecskendezést vezérli, hanem más feladatokat is ellát. Ezek közül legfontosabb a gyújtás vezérlése. De a meghibásodást is jelzi, s a diagnosztikai berendezésekhez csatlakozva a konkrét hiba megállapítását teszi lehetővé. Ezenkívül gondoskodik az indításgátló működéséről is.

Az alábbi rajz a megvalósított szerkezeteket szemlélteti:

Ezek közül a gázpedált mozgató mechanizmusnak a fényképét is bemutatjuk. 

A levegőmennyiség-mérőről annyit, hogy eleinte különböző mechanikus mérőket alkalmaztak, olyant, mint például a második ábra bal felső sarkában látható szárnylapátos szerkezet.

Ma első sorban a hődrótos érzékelőket alkalmazzák, ami azon az elven működik, hogy az elektromos árammal enyhén melegített "izzószál" ellenállása attól függ, hogy az áramló levegő azt mennyire hűti. Nyilván az erősebb áramlás jobban.