Az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet (ATUKI) 1953. október 1-jén az Országos Automobilkísérleti Állomás első jogutódjaként kezdi meg működését. Elhelyezése nem éppen ideális, több kisebb-nagyobb helyiségben tevékenykedik. A több mint 100 főt foglalkoztató intézetet Prohászka László igazgató irányítja.

A jogelőd ipari természetű feladatainak ellátása mellett hamarosan előtérbe kerül a gépjármű-közlekedéssel kapcsolatos műszaki-gazdasági jellegű problémák tudományos módszerekkel való megoldása. 

A kutatási témák között, a műszaki jellegű munkák mellett már az ötvenes évek első felében megjelennek a közgazdaságtudomány alkalmazását igénylő feladatok.

1954 novemberében megjelenik az intézet hivatalos lapja, az ATUKI-Értesítő első száma. A házi sokszorosítással készült kiadvány három éven át tájékoztat az intézetben folyó tudományos munkáról, a jelentősebb eredményekről és általában az intézeti életről.

Az intézet első időszakának jelentősebb munkái közé tartozik a Ganz-ATUKI dízeladagoló megvalósítása, a nemzetközi elismerést kiváltó vízfékpadok tervezése, az országos porlasztóbeállító szolgálat létrehozása, vizsgáló műszerek kifejlesztése, a különböző hegesztési, fémszórási eljárások bevezetése az autójavító iparba, a MEO ellenőrök országos oktatásának megszervezése és számos találmány szabadalmaztatása .

1957-től az ATUKI élére új igazgató kerül (Nyáry Sándor). Ennek az időszaknak kutatási eredményeit jól érzékeltette az Atuki első tudományos konferenciája. Később az ipari tevékenység mind jobban háttérbe szorul, előtérbe kerülnek a közgazdasági jellegű kutatások, amelyek közül mindenekelőtt a szállításszervezési témák domborodnak ki. 

Ami a hatvanas évek műszaki jellegű kutatásait illeti, nemzetközileg is elismert tudományos tevékenység az út és gépjármű kölcsönhatásának vizsgálata, illetve az e témával kapcsolatos közúti mérőkocsi kifejlesztése. Hamarosan elmozdulás történik a komplexitás - út, jármű, környezet, gazdaság - irányába.

1965-ben meghatározó fordulat következik be az intézet életében. Dr. Tőzsér István kerül az intézet élére, aki működése második évében elindítja az intézet új központi kutató bázisának építési munkálatait. Tevékenysége alatt az intézet minden eddiginél dinamikusabb fejlődésnek indul, a kutatómunkára a koncentráltság lesz jellemző. Megkezdődnek a járműüzemeltetési és közlekedésbiztonsági kutatások, valamint az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés.
1969-ben Szini Béla személyében ismét új igazgatója lesz az intézetnek. 1970 végén az ATUKI és az UKI Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet elnevezéssel egyesül