Az Országos Automobilkísérleti Állomás 1938-ban alakul és nyer elhelyezést a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet keretein belül. A kis létszámú szervezet, német, olasz és amerikai minták alapján jön létre. A Kísérleti Állomás első igazgatója Dr. Vér Tibor, őt követi dr. Komondy Zoltán és Prohászka László.

Az állomás feladata a magyarországi gépjárművek felülvizsgálata, szakvéleményezése, valamint a forgalomba helyezett járművek típusvizsgálata. Költségvetési szervként a gépjárműveknél alkalmazott alkatrészek, tartozékok, felszerelések, anyagok minősítő vizsgálatára hatósági jogkört is kap. A Kísérleti Állomás a hazai gépjármű-közlekedés fejlettségi állapotánál jóval magasabb szinten segíti a magyarországi motorizáció elmaradottságának felszámolását és a gépjárműves szállítás széles körű elterjesztésére irányuló hatósági törekvéseket. Ugyanakkor a gépjármű-közlekedés komplex vizsgálatára törekedve az útügyi kérdések jelentőségére is rámutat. Vizsgálati és szakvéleményezési feladatai mellett önálló fejlesztésekkel támogatja az ország üzemanyag-takarékossági programját. E tevékenysége nagyban hozzájárul a kutatás-fejlesztés alapjainak lerakásához, majd későbbi tudományos tevékenységének kialakulásához.
Működése során nemzetközi kapcsolatokat alakít ki, elsősorban német és olasz, majd 1945 után kelet-német, lengyel és szovjet kutatóintézetekkel.

A Kísérleti Állomás két, egymástól eltérő korszaka 1938 és 1944, valamint 1945 és 1953 közé esik. Az első időszakban a gépjárművek vizsgálata és minősítő véleményezése dominál, míg a másodikban a kutatás-fejlesztési tevékenység kerül előtérbe. Mindkét szakaszban erős központi irányítás mellett végzi munkáját. Tevékenységét a m. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, illetve a második világháború után a Közlekedésügyi, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium irányítja és felügyeli, amely intézmények egyúttal az állomás legjelentősebb megbízói is.

A Kísérleti Állomás második korszaka egyúttal a tudományos kutató intézetté válás időszaka is, amely a magyar Technológiai és Anyagvizsgáló Intézettől való függetlenedését is meghozza. A háború utáni újjáépítés során mindjobban érvényesül a magas szintű műszaki tudás, a megszerzett tapasztalat, és szükségessé válik a tudományos igénnyel végzett munka.

A központi utasításos tervgazdálkodási rendszer az állomást az autóközlekedés gyakorlati és elméleti kérdéseivel foglalkozó háttérintézménnyé teszi. Ennek köszönhetően az állomás szakterülete fokozatosan bővül, ügyintézése azonban egyre bürokratikusabbá válik, sokszor a hatósági és szakmai vélemények közötti határok összemosódnak.

A nehéz és kritikus időszakok ellenére is summázható, hogy az állomás fejlődése töretlen, és végül a közúti közlekedés tudományos műhelyének kialakulását eredményezi.