Ikes ige - ikes iga* 

Arany János: Grammatika versben
(Részlet)

Mert a nyelvnek is van pestises járványa.
Ha nem volna, csinál doktora, bábája.
Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:
hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.
Grammatikát nem tud, hiába csináljuk.
Úgy beszél, mint apja, nem halad a korral,
nemes oltvány helyett él ősi vackorral.
Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik,
szóval annyi bűne, a mennyi mondása:
ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.
Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész.
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,
az a három, négyszáz tudós képviselő,
kik egy-egy indítványt sűrűn hoznak elő,
sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:
önnön bogarába szerelmes mindenik.
 A mai "ikes" igék zöme álikes, százötven évvel ezelőtt még nem volt ikes ige. Példák Arany Jánostól:
Gyorsan úsz az égen...
Tiszaparton táboroz a huszárság...
"Jesszust" kiáltoz...
Az alsó hangok mélyén kaparász...
Daliák lelke megjelen...
Rikoltoz a bagoly...
Vér foly az utcán...
Az ifjúság ... rendben Gyűl össze a hálóteremben...
...kimondani haboz,
Szavában ingadoz...
Duna vize lefelé foly...
Vérszagra gyűl az éji vad...
...mosolygása derült életkedvet hazud.
Esz a méreg, amiért ezekre az álikes igékre pusztán azért, mert egyes szám harmadik személyben  -ik toldalékkal megfejelték, az ikes ragozást tették kötelezővé (ha egy embernek a fejére rendőrsapkát húznak, még nem lesz rendőr!). A nem nagyszámú igazi, eredeti ikes igék szenvedő-visszaható értelműek, a tárgyas és az alanyi ragozás vonatkozásában semlegesek (emelkedik, törik, tetszik stb.)

Hogyan is ragozták  egykor az ikes igéket?

Arany János: Most fázok, mert van benne mód..., ha elrontom a szót és fázom, nem az én hibám.
Vörösmarty:Áll egy kislak, Emma háza, Oda vágyok én...
Katona József: Róllad emlékezek...
Csokonai: De nem vágyok lenni az ország szegénye... 
Ráday Pál: ...most szívből búcsúzok.
Buga Jakab éneke: Csak úgy dohányozok, az midőn éhezek,
Még a magyartanárok sem merik ikesen ragozni az ikes igék egy részét: válom a feleségemtől; majd ha újra születem; a levelekkel együtt én is lehullom; félek, hogy összeomlom; sohasem hazudom stb. Ugye, milyen nevetséges lenne?

Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nem ikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm; minden reggel edzem.

Még nagyobb a keveredés a 

...második személyben:
.......nem ikesen ragozott ikes igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a "hivatalos" bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); 
.......ikesen ragozott nem ikes igék: ásol, veszel, főzöl, mosol stb. (ásasz, veszesz, főzösz, mosasz helyett).

...feltételes módban: én ennék (a "hivatalos" enném helyett); ő enne (ennék helyett).

...felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyem helyett); ő egyen (egyék helyett).

...a ható alakot szinte mindig "iktelenül" ragozzuk: én ehetek, te ehetsz, ő ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).

Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivételek, és a kivételek erősítik a szabályt. Hááát... Ha valaki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét: exceptio firmat regulam in casibus non exceptis - azaz, erősíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is) benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igék esetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes ragozás szabályaiba, de akkor a szabály két kötetnyi lenne. Érthető, hogy annak idején volt egy másik mondás is: exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam.  Vagyis próbára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem lehet szabályról beszélni.

Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miért tiltják el az alanyi ragozás lehetőségétől? Ezzel a nyelv kifejezőképességét szegényítjük. Minden külön indokolás helyett egy példa: minden reggel tejet iszok, de ha műzlit teszek bele, akkor azt nem iszom, hanem kanállal eszem.

Konklúzió: Kevesen veszik tudomásul, hogy az "ikes ragozás, mint rendszer, nem él" (lásd: Nyelvművelő kézikönyv, továbbá Grétsy László kijelentését: "Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige - ikes iga című nevezetes cikkét. Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs."). Ehhez hozzátenném, hogy csak a "művelt" társaságban kell egy nemzedéknyi idő a leszokáshoz, a "műveletlen" nép sosem használta az ikes ragozást. (Persze lehet, hogy a "művelt" társaságnak egy nemzedéknyi idő sem lesz elég.)

Ikes igék természetesen vannak. De minden igét úgy kell ragozni, ahogy azt a kifejezőkészség (aludtej!), az egyértelműség (ő ehet - ők ehetik) és a jó hangzás (válom - válok) kívánja. Ez nem zárja ki azt, hogy az "igazi" ikes igék esetében továbbra is az ikes ragozás szabályait alkalmazza valaki akár megszokásból, akár "választékos" stílusa miatt. De senki ne várja el, hogy mások is kövessék példáját, mint egyetlen helyes stílust. S aki az eszek-iszokozok-at hallja, ne biggyessze le ajkát, ne gondolja az illetőről, hogy műveletlen bunkó, inkább nézzen utána, nem az ő műveltségében van-e valami elmaradottság (olvasta-e Lőrinczét vagy a Nyelvművelő kézikönyvet!). 
 

Mindezt azért írtam, mert előttem teljesen érthetetlen, hogy a mai tankönyvekben is ugyanúgy tanítják az ikesige-ragozást, mint a fél évszázaddal ezelőttiekben! Az ugyanúgy alatt azt értem, hogy egy szó sincs bennük arról, miszerint ez egy elavult ragozási forma. Természetesen kell tanítani, hogy volt valaha ikes ragozás, mint ahogy volt szenvedő ragozás is, de ezek ma már - legalább is kötelező jelleggel - nem használtatnak. A valóság az, hogy a forgalomban lévő tankönyvek alapján a pedagógusok ma is könyörtelenül beleverik az ikes ragozást a nebulók fejébe - az egyes szám első személy vonatkozásában (csak abban!) Hisz annak idején az ő fejükbe is beleverték.
...
Megjegyzés: A fenti írást a Köznevelés azért nem közölte, mert sem színvonalában, sem tartalmában nem felel meg a folyóirat igényeinek. Viszont megjelent az Édes Anyanyelvünk 2009. 5. számában.

U.i.: Még néhány idézet:

"Minden a mellett szól, hogy rázzuk le az  i k e s  i g á t, beszéljünk és írjunk úgy, ahogy a magyar népnek legnagyobb része: eszek, iszok, aluszok, enne, inna, ehetek, ihatsz stb. stb.... Az iskolai hagyomány nagyon megnehezíti az ikes ragozás rendezését. Hogy az irodalomban is lassanként visszatérhessünk a természetes fejlődéshez, egyelőre az ikes igéknek ragozásában teljes szabadságot kellene engedni s tartózkodni mind a reakciótól, mind pedig a radikális politikától."(Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. Budapest, 1914.)

"Néha úgyis bajos a nyelvszokásnak megállapítása és szabályokba foglalása, sőt vannak olyan esetek is, hogy a hagyományos nyelvtani szabályok ellenkeznek az általános népies nyelvszokással. Legnevezetesebb ilyen eset, mely annyi vitára adott okot, különösen Révai és Verseghy között, az ikes ragozás kérdése. Kétségtelen, hogy a hajdani élőbeszéd pontosan megkülönböztette az egyes számban az ikes és iktelen igék ragozását, de kétségtelen az is, hogy a mai élőbeszéd s kivált a nép nyelve legtöbb vidéken nem tartja magát azokhoz a nyelvtani szabályokhoz, melyeket a tudósok a régi nyelvemlékekből vontak el. A Ny.-ről egész nagy irodalmunk van (fölsorolását l. A magyar nyelv [1891] c. munka végén). Legtöbb ide vonatkozó értekezést és apróbb fejtegetést közölt s közöl folyvást a Magyar Nyelvőr c. havi folyóirat (l. o.). V. ö. Simonyi, Antibarbarus (1879); P. Thewrewk E., A helyes magyarság elvei (1873)." (Pallas nagy lexikona)

Bár Révai Miklós az ikes ragozást a 19. század elején felújítja, Kazinczyék kötelezővé is teszik az irodalomban, de mivel ennek a ragozásfajtának külön funkciója már nem volt, kiszorulása folytatódik, sőt felerősödik. A 19. század végén a felszólító és a feltételes mód egyes szám első és harmadik személyében az iktelen formák terjednek el, nemcsak a beszélt és újságnyelvben, hanem egyes íróknál is (lakjam helyett lakjak, lakjék helyett lakjon, laknám helyett laknék, laknék helyett lakna).(Dr. Szathmári István)

* Lőrincze Lajostól kölcsön vett cím