Ha létezne a mérnöki társadalomban is egy – a színházi és előadóművészi körökben a legnagyobb elismerésnek számító - Örökös Tagság, akkor Lévai Zoli bácsi, a BME közlekedésmérnöki kar gépjárműves tanszékének egykori alapítója ezt minden bizonnyal megkapta volna. A tanszék professor emeritusa a legidősebb aktív oktató ma Magyarországon, ebből kifolyólag minden autós diplomát szerzett gépészmérnök és közlekedésmérnök megfordult a keze alatt. A 65 éve gyarapodó dokumentációja legalább olyan lenyűgöző, mint a naprakész műszaki ismerete, humora és örökmozgó mivolta.

Kép és szöveg: Horváth Miklós

Éppen ezért nehéz átfogó képet adni a 86 éves mérnöktanár életéből, merthogy akár ismerjük, akár nem, nehéz eldönteni, hogy a múltja, vagy a jelenje felől kérdezgessük. A tizenkét weboldal szerkesztését (!) összefogó www.lezo.hu-n egyébként részletes bemutatkozást és szemelvényeket kaphatunk a több mint hat évtizede zajló oktatói munkájáról, amit jelen riportunkban összefoglalni sem tudnánk, maximum csak címszavakban megemlíteni a fontosabb részleteket. Kezdjük talán azzal, hogy miért is illeti meg Zoli bácsit a Hallhatatlan Tagság, annak ellenére, hogy nem létezik ilyen titulus a mérnöki szakmában. Színészek esetében olyan művészeknek adja ezt az elismerést a társulat és a nagyközönség, akik tehetségükkel, nemes célok melletti kitartásukkal, valamint a rendelkezésükre álló eszközökkel sokat tettek a kultúráért, művészetért és a társadalomért.

Lézo tanár úr, aki számtalan folyóiratcikk, egyetemi könyv, önálló kiadvány, és szabadalom szerzője, mellette a fotózás, filmezés, országjárás és honlapszerkesztés is a kedvelt elfoglaltságai közé tartozik - mégtöbb kép a galáriában és a lezo.hu-n

Zoli bácsi, a  MTA doktoraként túlzás nélkül nevezhető minden hazai autós mérnök atyjának, ugyanis 1960-ban, 31 évesen kapott tanszékvezetői kinevezést. Itt gyorsan megjegyezte a tanár úr, hogy az ország legfiatalabb tanszékvezetői címét egykori tanítványa, az 1989-ben végzett Palkovics László vette el tőle, aki jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkára és 29 évesen vette át az említett tisztséget. Zoli bácsi egyébként 1929-ben született Kisújszálláson, MÁV raktárnok édesapa és háziipari szövetkezeti munkás édesanya négy gyermekének elsőszülöttjeként. 1947-ben érettségizett, majd 1952-ben a Budapesti Műszaki Egyetem hadmérnöki karán szerzett gépészmérnöki oklevelet páncélos és gépjármű szakon (50 évvel később megkapta az arany oklevelet, tíz évvel azután pedig a gyémánt oklevelet is átvehette).

Tanulmányait a Leningrádi Politechnikai Intézetben folytatta aspiránsként, melynek révén 1956-ban kandidátus lett. A három év alatt tökéletesen megtanult oroszul, majd 1967-ben, a doktori cím megszerzését követően egy évet Amerikában töltött (University of Michigan, Ann Arbor), így az angol nyelvtudás jó közegben megszerzése is biztosítva volt számára. Mindeközben a tanár úr már tanszékvezető volt (1960-tól), később intézet igazgató (1979-1991), dékánhelyettes (1962-63), rektorhelyettes (1963-67) és dékán (1979-1985), végül pedig 1997-től professor emeritusként dolgozik, szigorú, de igazságos oktatóként a BME-n.

Hogy mennyire szigorú és mennyire igazságos Zoli bácsi, azt közel háromezer mérnök tudná bővebben kifejteni ma kishazánkban.  A vizsgáztatási módszerekre vonatkozó kérdésemre adott válaszából pedig megtudtam, hogy a tanszékvezető szigorúsága a megkövetelendő tudásra vonatkozik minden esetben. Ezt támasztja alá egy, a honlapján is közzétett grafológiai elemzés is, melyet 1965-ben készítettek: „egyénisége összetett, kissé hajlik a bonyolultság felé, egyébként jóindulatú és nagyvonalú, eléggé bízik az emberekben. Nem helyezi előtérbe az anyagiakat, nem ért a takarékossághoz. Nem merev és nem ad sokat a formaságokra. Az átlagnál nagyobb mértékben kényelmes, nincsenek illúziói, eléggé reális, bár jó képzelőerővel rendelkezik. A becsületességre kényes, illetve ebből a szempontból igényes. Minden szempontból megbízható, korrekt, nem haragtartó, könnyen megbocsát”.

A pontosan 50 éve készült elemzés feltöltése egy weboldalra nagyon jól jelzi, hogy sajátos humora van Zoli bácsinak, ráadásul a grafológiát (aminek egzakt mivolta sokáig kérdőjeles volt) mérnökként elfogadó beállítottsága is jelzi, hogy jócskán van művészi hajlam is a professzor úrban. Ezt igazolja az is, hogy az említett honlapon a „publikációk” fejezetben még receptek és provokatív írások is szerepelnek a disszertációk és mérnöki jegyzetek között. Egyszerűen elképesztő az írásos dokumentumok mennyisége, terjedelme, a szerkesztett, utómunkázott fotókkal és filmekkel egyetemben, szakmához, munkához és magánélethez kapcsolódóan egyaránt. A legérdekesebb pedig az, hogy a fenti leírást mintha ma készítették volna. Szerencsére a szép kort megélt Zoli bácsi jó egészségnek örvend, bár autót már nem vezet, de a kisbetűs szövegeket ma is szemüveg nélkül olvassa. Egy korábbi hallgatója szerint mindig is csodálták a szellemi fittségét, a tájékozottságát és azt, hogy rendszeres úszással a fizikai állapotára is gondot visel. Kollégái pedig csakis elismerő szavakkal illetik a kiemelkedő szakmai közéleti tevékenysége, oktatási reformjai, oktatásszervezői és tananyagfejlesztő munkája miatt. 1996-ban létrehozta a tanszék honlapját (www.auto.bme.hu), melynek fejlesztője is ő maga volt sokáig, manapság pedig fakultatív gépjárműszerkezet tárgyú tantárgyat tanít.

És ha már a honlapoknál tartunk, én is szeretnék kalapot emelni Lévai úr előtt, hiszen a www.auto.bme.hu oldallal együtt 12 oldalon jelenik meg webmájszterként a Lézo név, sőt! Az online írás elterjedése előtt is minden eseményt, amin részt vett, képpel és/vagy szöveggel, valamint filmezéssel dokumentált Lézo, ennek köszönhetően olyan sokrétű és részletes az adattár, hogy annak tárolására lassan már az egyetemi szertár, vagy szerver is kevés lesz. Az én első személyes találkozásom Lévai úrral is egy sajtótájékoztatóhoz köthető: 8-10 évvel ezelőtt egy Porsche Hungáriás sajtótájékoztatón felfigyeltem arra, hogy nemcsak az eseményt, hanem az újságírókat is szorgalmasan fotózza az akkor még csak újságíró kollégának vélt szakmabeli. Az esemény után azonban egy prezentációként összerakott képsorozatot kaptunk, amivel láthatóan sok időt töltöttek, majd amikor a weboldalon megnyitottam az egy évtizeddel korábbi ppt-ket is, akkor láttam, hogy itt aztán alapos munkával állok szemben. Ráadásul még egy felhívó üzenet is érkezett a képgaléria után, miszerint, aki nem szerepel az autós újságírók listán, az jelezze, hogy az automobilizmus.hu-n az adatok update-elve legyenek.

Gondolom kitalálták, hogy nemcsak az autós újságírókról van képes összefoglaló tíz évre visszamenőleg a BME egykori dékánjának számítógépén, hanem a hallgatókról is. A különbség csupán annyi, hogy nyomtatott (gépelt) formában vannak tárolva a hallgatói jellemzések, baráti kapcsolatokról készült diagramok, melyek az osztálytalálkozók alkalmával rendszeresen frissítésre kerülnek, szóval Zoli bácsi nemcsak a szerkezettani előadások anyagát építi gondosan, hanem a hallgatói adatbázisát is.

Az iskolaévek során megfigyelt hallgatói készségek ugyanúgy megjelennek ebben, mint az is, hogy ha valaki puskázott a vizsgán. Az említett felsőoktatási államtitkár mellett olyan diákok ismérveibe is bepillantást nyerhetünk, mint például a Bugatti Veyron motorját tervező Hanula Barna, és a vele egy évfolyamban végzett Held Imre, vagy Havassy Péter szöveges értékelésébe. De akadnak még itt ismert nevek, hiszen az Autotechnika rovatunk szerkesztője, Nagyszokolyai Iván is a tanár úr diákja volt egykor, csakúgy mint Karlovitz Kristóf és Kisdeák Lajos a MOL-LUB Kft. kenéstechnikai szolgáltatásának vezetője. A tejesség igénye nélküli felsorolást azzal zárnám, hogy aki többet szeretne megtudni Lévai professzorról, kérdezze a fent említetteket, vagy látogasson el a lezo.hu-ra. A hatvanhárom év mérnöki munka és oktatás gyümölcsei, valamint közel háromezer hallgató nagy valószínűséggel csak azt igazolná, amit a bevezetőben is írtam: Dr. Lévai Zoltán Örökös Tag.