Réthey-Prikkel Lajos: A közösségi nevelésről.

(Tanulmányok, interjúk, emlékezések)

című könyv Tatai Zoltán műve, amelyet a Magyar Pedagógia Társaság, a Veszprém Megyei Önkormányzat és helyi hagyományőrző szervezetek, valamint a Pécsi Tudományegyetem támogatásával az Okker Kiadó adott ki 2005-ben, a NÉKOSZ megalakulásának hatvanadik éve alkalmából. 
A 2006-os naptári év bővelkedik a történelmi, tudományos és művészeti jelentőségű jubileumi eseményekben. Ez az év Bartók Béla születésének 125., népzenével való foglalkozásának 100. évfordulója. A világtörténelem számára is jelentős 1956-os magyar nemzeti függetlenségi forradalom ötvenedik évfordulója, továbbá a pedagógiai és az ifjúsági mozgalmak történetében kiemelkedő jelentőségű népi kollégiumokat létrehozó mozgalom, a legendás hírű NÉKOSZ megalakulásnak hatvanadik éve.

A NÉKOSZ-ról, illetve az egykori népi kollégiumokról Lukács György professzor, a jeles filozófus így vélekedett: „A népi kollégiumi mozgalom a magyar népi demokrácia egyik legnagyobb büszkesége és reménye: egyike azoknak az alapításoknak, amelyekkel Magyarország az új átalakulásban nemzetközileg is élen jár.” Pedig a mozgalom nem is a második világháborút követő társadalmi rendszerváltás és történelmi újjászerveződés vívmánya volt, hanem az 1500-as években, nyugati példák nyomán létrejött, demokratikus szemléletű ősi magyar kollégiumok utóda, a hagyományos magyar kollégiumi nevelés újabb, korszerű változata.

A mezőtúri,  pápai,  sárospataki,  debreceni,  nagyenyedi  stb.   protestáns magyar kollégiumok hagyományai és példájuk nyomán 1939-ben Györffy István professzor segítségével a budapesti Parasztfőiskolások Közössége hozta  létre Zsindelyné Tüdős Klára támogatásával a később Györffy István nevét viselő Bolyai Kollégiumot. Ennek a  kollégiumnak a fiatalsága a második világháború  éveiben a  budapesti egyetemi ifjúság antifasiszta mozgalmainak keretei között maga teremtette meg azt a demokratikus  közösségi  nevelési formát, amelyre  leginkább  Györffy  István  és Karácsony Sándor magyar népi hagyományokra épülő pedagógiai nézetei voltak jellemzőek. Ezt a közösségi nevelésen alapuló pedagógia gyakorlatot vették át az 1946-tól alakult népi kollégiumok.

1946-ban a Györffy István kollégium ifjúsága felismerte az országszerte jelentkező igényeket és kezdeményezéseket. Az alakulóban lévő új kollégiumokat is támogatva felhívással fordult az ország lakosságához és a közvéleményhez, s kezdeményezte a népi kollégiumokat építő országos mozgalom indítását. A mozgalom keretében a nép legjobbjainak segítségével és támogatásával – nagyrészt maguknak a kollégista fiataloknak a munkájával – országszerte mintegy 150 népi kollégium létesült. Ezekben akkoriban nagyjából tízezer hátrányos helyzetű diák talált népi kollégistaként otthont és továbbtanulási lehetőséget. Az ifjúság lelkes mozgalmát a népi baloldal leghaladóbb szemléletű magyar politikusai, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Erdei Ferenc, Rajk László, Veres Péter, Darvas József stb. támogatták. A magyar hagyományokra épült és világszerte elismert közösségi nevelési mozgalmat azonban 1949-ben – a Rajk-pert követően – a Rákosi Mátyás vezette pártállam hamis, koholt vádak alapján felszámolta. A kollégiumi mozgalom megújítását az 1950-es években a Petőfi Kör és a közvélemény követelte ugyan, de hiába, mert a megújítási törekvések az 1956-os forradalommal együtt elbuktak. A népi kollégiumok emléke azonban NÉKOSZ-legendaként azóta is él.

A mozgalom megindításának hatvanadik évfordulóján több kitűnő mű jelent meg, emlékezvén erre a legendás hírű pedagógiai mozgalomra. Ezeknek a könyveknek az egyike Tatai Zoltánnak A közösségi nevelésről című kitűnő munkája, amely tanulmányokat, interjúkat és emlékezéseket tartalmaz. Az olvasmányos és közérthető könyvet a közelmúltban megjelent, és ugyancsak a népi kollégiumokról szóló értékes pedagógiatörténeti tanulmányoktól – igen helyesen – az különbözteti meg, hogy noha ugyanarról a témáról és ugyanarról a pedagógiai mozgalomról szól, annak eseményeiről úgy ad számot, hogy az a nem szakmabeliek számára is élvezetes olvasmány. A szerző a valós történelmi eseményeket közérthető módon ábrázolja. Könyve a népi kollégiumi mozgalmat és annak pedagógiai módszerét a valóságnak megfelelő, azt hitelesen bemutató személyes emlékezések, riportok, interjúk, tanulmányok gyűjteményének közlése útján mutatja be.

A legendás hírű magyar népi kollégiumi mozgalom történetének eseményeiben és szellemiségének megítélésében ugyanis koruk közönsége meglehetősen tájékozatlan vagy félretájékoztatott. Jól mutatta ezt a közelmúltban bemutatott jó szándékú televíziós riportfilm is, amely a mozgalmat kívánta méltatni. A beszélgetésben résztvevő fiatalok megnyilatkozásai azonban inkább a mozgalom félreértéséről, mint megértéséről tanúskodtak. A mai közvélemény ugyanis a népi kollégiumi mozgalmat hol valami szélsőbalos, rákosista szellemű, avantgard mozgalomként, hol a – a rákosista klikk koholt vádjainak megfelelően – valami narodnyik, nacionalista mozgalomként tartja számon. Tatai Zoltán könyvének legfőbb értéke, hogy a népi kollégiumokat és a magát a mozgalmat a valóságnak megfelelően hagyományos magyar pedagógiai mozgalomként mutatja be. A riportok, emlékezések és tanulmányok az egykori népi kollégisták személyes élményeit, emlékeit idézik. Az egykori kollégisták élettörténetét, közéleti szerepét valósan bemutató írások, riportok és visszaemlékezések a hagyományos magyar kollégiumi pedagógiai legjobb hagyományainak jó szándékú követését és sikeres alkalmazásának gyakorlatát, valamint annak eredményeit tárják elénk.

Tatai Zoltán, mint a volt veszprémi Batsányi János Középiskolás Népi Kollégium egykori választott titkára, emlékei és tanulmányai alapján beszámol a maga kollégiumának és más népi kollégiumok eseményeiről, belső életéről. Emlékei és kutatásai alapján méltatja egykori kollégiumi pedagógusoknak, mint Kardos Lászlónak, a Györffy Kollégium volt igazgatójának és a NÉKOSZ főtitkárának, Szokolszky Istvánnak, a NÉKOSZ volt alelnökének, Nagy Erzsébetnek és több más kollégiumi igazgatónak, nevelőnek a pedagógiai munkásságát. Bemutatja az egykori népi kollégiumokban nevelkedett olyan kiemelkedő személyiségek, mint Pataki Ferenc akadémikus, Dudás Gyula docens és mások tudományos és közéleti szereplését. Közli olyan közéleti személyiségekről írott tanulmányait, mint például Zsindelyné Tüdős Klára, a Györffy Kollégium volt patrónusa, Kónya Lajos költő, az Írószövetség volt főtitkára, akik munkásságuk során támogató tevékenységükkel segítették a népi kollégiumokat. Végül bemutatja a népi kollégiumokról készült szakirodalom utóbbi években megjelent alkotásait.

A könyvet a népi kollégiumi mozgalom valós történetének megismerése és tanulságainak korszerű alkalmazása érdekében nem csupán pedagógusoknak, hanem szülőknek, fiataloknak és a kor valós történelmi eseményei iránt érdeklődőknek egyaránt érdemes tanulmányozni.