Forradalmárok vagy kommunista janicsárok: 60 éve indult a Nékosz-mozgalom

Mult-kor 2006. július 10. 15:00

A Győrffy István kollégium diákjai az 1946. július 10-én tartott évzáró ünnepélyükön felhívást fogadtak el, amelyben bejelentették: `...országos mozgalom megindítására szántuk el magunkat, amely céljául tűzi ki, hogy diákotthonokat és kollégiumokat szervez, hoz létre és épít fel a középiskolák és főiskolák mellett, amelyben a szegényparasztoknak és munkásoknak a fiai - tömegesen - anyagi gondoktól mentesen, demokratikus szellemben nevelődhetnek népünk értelmiségévé...`.

Rajk László pártfogoltjai

Még a háború éveiben szerveződött a demokratikus-népi mozgalom indíttatására a népi tehetségeket összegyűjtő és tanulásukat segítő intézmény, a Györffy-kollégium. Nevét a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakjáról, Györffy Istvánról nyerte. A kollégium vezetőiben és diákjaiban érlelődött meg az a gondolat, hogy olyan kollégiumokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a szegénysorsú munkás- és parasztszármazású fiatalok továbbtanulását. Programjukat a kollégium tanévzáró ünnepélyén Tildy Zoltán köztársasági elnök és több miniszter jelenlétében hozták nyilvánosságra.

Olyan diákotthonokat és kollégiumokat akartak szervezni, amelyekben anyagi gondoktól mentesen, demokratikus szellemben tanulhatnak és szerveződhetnek a munkások és parasztok fiai a "nép értelmiségévé". E kollégiumok szervezésére és irányítására július 16-án megalakult a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, a NÉKOSZ, amelynek vezetésében kommunista és parasztpárti fiatalok vettek részt. A szövetség tanácsának első elnöke Gyenes Antal lett. A NÉKOSZ rövid időn belül átütő sikereket ért el. 1946 szeptemberében már 44 népi kollégium működött az országban, közel másfél ezer középiskolai, 500 egyetemi és főiskolai diákkal.

A Nékoszt elsősorban a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt pártolta, és ez sokat segített a kollégiumi szervezet kiépítésében. A Nékosz kezdettől fogva élvezte Rajk László belügyminiszter támogatását, aki a közigazgatási és belügyi apparátust is felhasználta a Nékosz támogatására. Ennek legkirívóbb példája az volt, amikor a Mária Terézia (a későbbi Kilián) laktanya épületét a Szociáldemokrata Párt Ady Kollégiumától elvette, és a Nékosznak adta. Ekkor egyébként szabályos utcai verekedésre került sor a nékoszisták és a szocdem kollégisták között, ezt nevezték a kortársak kissé gúnyosan Nékosz-Dokosz "háborúnak". A Dokosz a Dolgozók Kollégiumainak Országos Szövetsége, az SZDP kollégiumi szervezete volt.

 

A belügyi apparátus anyagi és adminisztratív közreműködésével és hatalmas szervezőmunkával 1948-ra 158 népi kollégiumot sikerült létrehozni, amelyekben 9500 kollégista élt és tanult. A kollégiumok behálózták az egész országot, mivel minden megyében, számos kis- és egyetemi városban létesült ilyen intézmény. A főiskolás, középiskolás és általános iskolás kollégiumok mellett működtek olyan intézmények is, melyek a mai szakkollégiumoknak feleltek meg, így például a békéstarhosi zeneiskola vagy a Derkovits és a Nagy Balog János művészeti kollégiumok. De a kollégiumok többsége nem annyira a szakmai képzést, mint inkább a közösségi életet helyezte előtérbe. A kollégistáknak közös kirándulásokat, népdalénekléseket vagy társadalmi munkát szerveztek, például 1947-ben több népi kollégista brigád dolgozott Jugoszláviában, a szarajevói vasút építésén. De voltak olyan kollégiumok is, ahol mai szóval élve a tehetséggondozást helyezték előtérbe, és számos híresség került ki a falaik közül.

 

Új idők gyermekei

A népi kollégisták joggal érezhették magukat az új idők dédelgetett gyermekeinek, s ennek megfelelő küldetéstudattal léptek fel nemzedéktársaik előtt. A kor egyik legkiválóbb szellemi műhelyét, az Eötvös Collegiumot polgári csökevényekkel teli, a néptől elzárkózó, elitképző intézménynek tartották a nékoszisták. Ez persze nem akadályozta meg őket abban, hogy nyelvtanároknak Eötvös-kollégistákat kérjenek fel.

 

A Kominform 1947 szeptemberében tartott értekezletén feladták az 1935-ös értekezleten meghirdetett népfrontpolitikát, és állást foglaltak a proletárdiktatúra bevezetése mellett. Ezzel gyanússá vált minden olyan kezdeményezés, párt, szervezet, melynél felmerülhetett a népfrontos jelleg. A népi mozgalomhoz fűződő kapcsolatai miatt ez máris gyanússá tehette a Nékoszt. A helyzet tovább romlott 1948 tavaszán, amikor fokozatosan rosszabbodott a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya. Sztálin egyértelművé tette, hogy nem tűr el külön utakat a szocializmus építésében, így Tito a megalázkodás és a kiátkozás között választhatott. Végül 1948 júniusában Jugoszláviát kizárták a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájából, s ezzel Tito halálos ellenséggé vált.

 

Ettől fogva veszélybe került Magyarországon is minden személy és szervezet, aki és amely szimpatizált vagy csupán kapcsolatban állt a jugoszlávokkal. A Nékosz is ennek az áldozatává vált. Már az is elég lett volna, hogy a nékoszisták legfőbb pártfogója Rajk László volt, aki egy év múlva éppen a Titóval való szövetkezés vádjával lett koncepciós per áldozata. A népi kollégisták 1947 őszén, magyarországi látogatásakor fáklyás felvonulást rendeztek Tito tiszteletére. A marsall a kollégisták küldöttségét fogadva kijelentette, hogy neki Magyarországon legjobban a népi kollégiumok tetszettek, s közel 12 ezer forintot adományozott a Nékosznak, amit a tánc- és énekegyüttes költségeire fordítottak. De a kollégisták is többször jártak Jugoszláviában vasútépítésen. A Rajk-per kiagyalóinak ezért nem volt nehéz dolguk, amikor két ponton is beillesztették a Nékoszt a belügyminiszter vallomásába.

A Nékosz elleni első komoly támadás 1948 tavaszán indult, és egyre erősödő hullámokban folyt egészen a népi kollégiumokat elítélő párthatározatig. Ebből a külső szemlélő semmit sem láthatott, a felszínen látszólag töretlen maradt a Nékosszal szembeni bizalom. Ezt jelezte az is, hogy az első Kossuth-díjak kiosztásakor Kardos László főtitkár is részesült ebben az elismerésben - mégpedig a népi kollégiumok szervezéséért. Rá négy napra viszont az MKP Ifjúsági Titkárságának ülésén vádak özöne zúdult a Nékoszra. Szervezeti sovinizmussal, Nékosz-öntudattal, az MKP szerepének lebecsülésével, pártszerűtlenséggel, narodnyikizmussal, "verespéterianizmussal" vádolták Hollósék a Nékoszt.

1948 nyara után a mozgalom működését fokozatosan korlátozták, majd 1949. július 10-én a NÉKOSZ megszűnt, s a népi kollégiumokat átadták az államnak.