A népi kollégiumok nevelési tapasztalatai

Ankét a Petőfi körben

Ezren gyűltek össze az őszi évad első Petőfi köri estjén, 19-én, szerdán fél hétkor – nem is lehetett a Kossuth Klub helyiségeiben megtartani, hanem az érdeklődők átsétáltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem „Gólyavár”-ába, s még ott sem jutott hely mindenkinek.

Bevezetőben Tánczos Gábor, a kör titkára, ismertette a szeptember–október havi programot. „Úgy tűnik – mondotta végül –, hogy a szeretet és a bizalom nem csökkent a Petőfi kör iránt a hosszú nyári időszak alatt sem. Tagjaink sorából kilépett egy ember, felvételét kérte nyolcszáz”. A legközelebbi program jövő szerdán, 26-án a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulattal közösen, a gazdasági vezetők kérdéseinek vitája lesz, Péter Györgynek, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének vezetésével.

Az ankét Pataki Ferenc aspiránsnak, a DISZ Központi Vezetősége tagjának előadásával kezdődött. Elöljáróban örömmel üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága vasárnap közzétett határozatát a kollégiumi mozgalomról. Ez a határozat régi, fájdalmas igazságtalanságot tesz jóvá, amikor korrigálja az 1948-as NÉKOSZ-elleni párthatározatot. „Annak alapja – mondotta Pataki Ferenc – az akkori bizalmatlanság volt a nemzeti sajátosságokkal szemben, s a Tájékoztató Iroda Jugoszlávia elleni határozatának talaján sarjadt. Különösen most, a XX. kongresszus után, világos az a kár, amit annak idején a NÉKOSZ felszámolása okozott.” Pataki Ferenc előadói beszédében azt is kívánta még, hogy adjanak új értékelést Kardos László és Gyenes Antal, a NÉKOSZ volt vezetői munkásságáról, olyan széles nyilvánosság előtt, mint amilyen előtt 1948-ban megbélyegezték őket. Beszélt Pataki Ferenc a saját felelősségéről is, amiért akkoriban részt vállalt a NÉKOSZ felszámolásából.

Önkritikával kezdte az első felszólaló is, Győrffy Sándor, a Párttörténeti Intézet osztályvezetője. Majd a NÉKOSZ elleni 1948-as határozat és a Rajk-per kapcsolatát elemezte. Még e felszólalás közben javaslat érkezett az elnökséghez, hogy az első felállítandó kollégium viselje Rajk László nevét – és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jelenlevő rektorhelyettese, László Imre nyomban be is jelentette, hogy az egyetemükön már szervezés alatt álló három új kollégium valamelyike ezt a javaslatot magáévá fogja tenni.

„Megbeszélésünk középpontjában a Politikai Bizottság határozatának megvalósítása áll” – mondotta Győrffy Sándor, és ezen az estén valóban jóval kevesebb szó esett a múltról, mint a jelen feladatairól. Kemény István tanár felszólalásában a munkás ifjúság helyzetének keresztmetszetét adta, számszerűen kimutatván, hány gyerek iratkozik be évente általános iskolába, hány végzi azt el, az általános iskolát végzettekből viszont hány jut tovább középiskolába, a középiskolát végzettek közül végtére hány jut egyetemre. E helyzet tudományos feltárását követelte, hogy abból következtetéseket vonhassunk le a jövő feladatokra nézve, és azt javasolta, indítson az Oktatásügyi Minisztérium általános felmérési munkát, mindenekelőtt a külső Angyalföldön.

Ehhez a javaslathoz aztán számosan csatlakoztak, s egyáltalában jellemző volt erre a Petőfi köri estre a részt kérés a feladatokból: az Orvostudományi Egyetem egyik tanársegéde intézete nevében ott, helyben vállalta, hogy orvosi szemszögből segítséget nyújtanak a felmérés munkájához; a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottságának egyik tagja megígérte, hogy a saját kerületükben elvégzik ezt a „feltérképezést”; az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógiai tanszéke több aláírással ellátott levélkét juttatott el az elnökséghez, amelyben felajánlotta segítségét az angyalföldi szociografikus vizsgálatoknál; Sándor András író bejelentette, hogy megszervezi ezt a munkát Sztálinvárosban; a Szikra Könyvkiadó jelen volt munkatársai közölték, hogy 1957 elejétől kezdve sorozatban megjelentetik a volt falukutatók műveit, és utána sor kerülhetne az itt elhatározott szociográfiai munkák kiadására stb.

De másfajta „vállalásokat” is hallhattunk az est folyamán. A Központi Fizikai Kutató Intézet egyik munkatársa elmondotta például, hogy az Intézet örömmel patronálna egy fizikus-matematikus szakkollégiumot, de szívesen eljárnának előadásokat tartani középiskolás kollégiumokban is. És még ezen kívül is „sokat adhatnak a volt népi kollegisták a mai fiatalságnak – mondotta felszólalásában Gyenes Antal, a Társadalmi Szemle rovatvezetője: – elmondhatjuk nekik, hogyan építettük annak idején az életünket, megismertethetjük őket a mi tapasztalatainkkal”. Győrffy Sándor javasolta, hogy az első kollégiumok igazgatóivá az Oktatásügyi Minisztérium önként jelentkező és most lehetőleg pedagógiai pályán mozgó volt NÉKOSZ-istákat nevezzen ki. A „felajánlásokat”, ezt az új színt a Petőfi kör életében, nagy tapsok nyugtázták.

Elmondták azonban a felszólalók azt is, hogy az újjáéledő kollégiumi rendszer még nem old meg mindent. Már Pataki Ferenc is beszélt ezzel kapcsolatban például az egyetemi reform elodázhatatlan szükségességéről. Annak a véleményének is kifejezést adott, hogy bár hatalmas munka, mégsem elég az egyetemek és középiskolák diákszállóinak visszaalakítása kollégiumokká – hanem az átszervezést ki kell terjeszteni az MTH-intézetekre, sőt, az üzemi leány- és legényszállásokra is. Kemény István elmondotta, hogy általános iskolai kollégiumokra is szükség van, a rossz környezetben élő gyermekek megmentése érdekében. Márkus István író is azt a nézetet vallotta, hogy „a népi kollégiumok újjászervezése csak az első lépés” – foglalkozni kell például a parasztfiatalok téli továbbképzésének gondolatával, a DISZ keretében téli parasztfőiskolát kell létesíteni stb. Utalt ezzel kapcsolatban az úgynevezett „Húsz fiatal író platformjára”1, amely 1954 végén nyilvánosságot nem, csupán támadásokat kapott, s amely többek között már akkor követelte a kollégiumi rendszerhez való visszatérést. (A jelenvoltak örömére szolgált, hogy az elnökség részéről bejelentették: a DISZ Központi Vezetősége utasította az Intéző Bizottságot, hogy vizsgálja felül két év előtti, e platformmal szemben elutasító álláspontját.)

Megállapították a részvevők azt is, hogy a kollégiumi nevelés kérdései nem választhatók el életünk egészétől. Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus.

A Petőfi kör a továbbiakban is ehhez kíván hozzájárulni.

Ember Mária