Vádirat
Kardos László és társai ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és más bűntettek miatt az alábbi tényállás alapján
I.
vádolom
az 1957. május hó 4. napja óta előzetes letartóztatásban lévő dr. Kardos László I. rendű terheltet
a BHÖ 1. pont 1. bekezdésbe felvett népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése bűntettével, továbbá ezzel halmazatban
a BHÖ 35. pont 1. bekezdésbe felvett hazaárulás bűntettével, 1 rb. a BHÖ 48. pont 1. bek.-be felvett tiltott határátlépés bűntettének a Btá. 17. §. szerinti kísérletével, 1 rb. a BHÖ 48. pont 2. bek.-be felvett tiltott határátlépéshez való segítségnyújtás bűntettével és a BHÖ 150. pont 2. bekezdésbe felvett közokirathamisítás bűntettének a Btá. 17. §. szerinti kísérletével.
II.
Kardos László I. r. terhelt szegényparaszti származású, apja 3 hold földön gazdálkodott. Érettségi után az egyetem bölcsészeti szakára került, majd az egyetem elvégzése után 1942-ben az akkori Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársaként dolgozott. Ezzel egyidejűleg a Györffy István Kollégium igazgatója volt. A felszabadulás után, a földosztás alkalmával mint kormánybiztos tevékenykedett, majd 1946-tól 1947-ig a NÉKOSZ Nevelési Osztály vezetője, ezt követően főtitkára volt. 1948-tól 1950-ig a Közoktatásügyi Minisztérium osztályvezetője, 1957. május 4-ig a Néprajzi Múzeum tudományos kutatója majd főigazgatója volt.
A népies mozgalomban 1937-től kapcsolódott be, majd 1941-től az illegális Kommunista Párttal dolgozott együtt. 1945 után ifjúsági vonalon is dolgozott. 1947-1950-ig az MKP országgyűlési képviselője volt. 1948-ban Kossuth-díjat kapott, számos kormánykitüntetése van.
Kardos László I. r. terhelt és a volt népi kollégisták közötti kapcsolat 1948-ban a kollégiumok feloszlatásával megszakadt. 1954-től kezdve azonban Kardos László ezt a kapcsolatot fokozatosan felújította abból a célból, hogy a Nagy Imre-féle politikai irányvonal részére a volt népi kollégistákat megnyerje. Kardos László és a volt népi kollégisták közti kapcsolat ebben az időben különböző helyeken és időben csoportos találkozások formájában nyilvánult meg, amikor a Nagy Imre-féle politikai irányvonalról tárgyaltak.
1954 végén Kéri József felhívása alapján, aki akkor a Miniszterelnökség Titkárságán dolgozott, Kardos László és Márkus István az ifjúsági mozgalom értékelésére, valamint további szervezésére vonatkozó javaslatot készítettek Nagy Imre részére. Ez a javaslat a DISZ akkori szervezete helyett a kollégiumi mozgalmat tette meg az ifjúsági mozgalom szervezésének és nevelésének fő módszerévé, Kardosék vezetésével.
Ebből a javaslatból egy példányt eljuttattak Nagy Imréhez, egy példányt pedig az Írószövetséghez. Ez utóbbi helyre azért küldték meg a javaslat 1 példányát, hogy az "Irodalmi Újságon" keresztül nyilvánosságra hozzák, hogy ezzel nyomást gyakoroljanak a Párt és a DISZ vezetőire. A megjelentetést a Párt Központi Vezetősége megakadályozta.
1954 elejétől Kardos László és a volt népi kollégisták közötti kapcsolat újból megélénkült.
1956 áprilisában Kardosék elhatározták, hogy megrendezik a volt NÉKOSZ vezetők találkozóját, a nagy NÉKOSZ találkozót, továbbá az egyes népi kollégiumok találkozóját abból a célból, hogy a volt kollégista vezetők és kollégisták demonstrálják, hogy a Nagy Imre-féle politikai irányvonal mellett foglalnak állást, ezzel befolyásolják az értelmiség más rétegét is.
A NÉKOSZ vezetők találkozóját a Petőfi kör rendezte meg a Kossuth Clubban 1956 májusában, amelyen kb. 300-400 ember vett részt.
Az ún. nagy NÉKOSZ találkozóra kb. 2000 főt szándékoztak az egész országból egybehívni. E találkozó létrejötte érdekében Kardos László vezetésével előkészületeket is tettek. E találkozó megrendezésével kapcsolatban Losonczy Géza, Vásárhelyi Miklós és Kardos László megbeszélést tartott Vásárhelyi lakásán. E megbeszélés alkalmával Losonczy és Vásárhelyi biztatták Kardos Lászlót a NÉKOSZ találkozó megrendezésére. Losonczy külön felhívta Kardost, hogy ez az ún. nagy NÉKOSZ találkozó demonstrálja azt, hogy az ifjúság többsége a Nagy Imre-féle politikai irányvonal mellett áll. Ez a találkozó nem jött létre.
A Györffy kollégisták találkozóját 1956. október 13-án a Kossuth Clubban rendezte meg Kardos, 300 fő részvételével. Erre a találkozóra meghívták Nagy Imrét és a Nagy Imre csoporthoz tartozó Losonczy Gézát, Haraszti Sándort és másokat.
E találkozó alkalmával éles párt és kormányellenes hangokat ütöttek meg, a jelenlévő Szalai Bélán keresztül a Párt Központi Vezetőségét botrányos módon támadták.
E két találkozón kívül még 8 kollégiumi találkozó zajlott le hasonló céllal.
1956 szeptemberében és októberében Kardos László és Márkus István erősen orientálódtak a DISZ KV felé, azon célból, hogy a DISZ vezetőségére részükről nagyobb befolyásra tegyenek szert. A DISZ KV részéről olyan döntést hoztak, amely szerint a KV-ba bevonják Kardos Lászlót, Márkus Istvánt, Tőkés Ottót, Gyenes Antalt s Tánczos Gábort. Október 22-én Kardos lakásán összejöttek fent nevezettek, valamint Losonczy Géza is, itt az az álláspont alakult ki, hogy a KV tagságot csak abban az esetbenvállalják, ha Tőkés Ottó lesz az első titkár, továbbá, ha valamennyiüket bevonják a KV be. Ezt közölték is a DISZ KV el.
Kardos Lászlóék ezzel az október 22-i általuk szabott feltételekkel puccsszerűen akarták a vezetést a kezükbe kaparintani a DISZ vonalán.
Kardos László a Petőfi kör vezetősége, elsősorban Tánczos Gábor felé tanácsadó szerepét töltötte be. Tánczos Gábor több alkalommal bemutatta a Petőfi kör programjával kapcsolatos tervezeteket, amelyre Kardos László észrevételezéseket és javaslatokat tett. Kardos László résztvett a Petőfi-köri viták felszólalóinak előkészítésében. Ezek az előkészítések a pártvezetés támadása és a Nagy Imre-féle politikai irányvonal feldicsérését szolgálta. A Petőfi kör vitáin rendszeresen résztvett. (Tőkés Ottó 2. köt. 11-42. oldal, Losonczy Géza 2. köt. 4-10. old., Tánczos Gábor 2. köt. 56-70. old., Kéri József 2. köt. 392-399. old., Márkus István 4. köt. 189-201. old., Tárgyi bizonyítékok: feljegyzések ifjúsági mozgalmunk helyzetéről 3. köt. 6-24. old., Kardos László jegyzetfüzete, 3. köt. 26-29. old. Javaslat a NÉKOSZ 10 éves évfordulójának megünneplésére 3. köt. 30. old., Tervezet a kollégiumi mozgalmat segítő bizottság és pártfogó testület névsora 2. köt. 31-34. old. Különböző kollégiumi bizottsági jegyzőkönyvek, 3. köt. 35-65. old.)
1956. október 25-én a "Forradalmi Diákbizottság" részéről telefonon közölték Kardossal azt, hogy a diákbizottság ún. budai és pesti albizottságainak vezetőjéül választották. Majd közölték vele, hogy a FDB részéről tárgyalást folytatnak Nagy Imrével és felkérték a küldöttség vezetésére. Kardos László a két alközpont vezetését, továbbá a küldöttség vezetését elvállalta.
Október 26-án Nagy és a FDB küldöttei közti tárgyalás létre is jött, amely tárgyaláson Kardos László elnökölt. E tárgyalás alkalmával, amelyen jelen voltak az Írószövetség küldöttei is, a FDB az ellenforradalom további kibontakozását elősegítő követeléseket terjesztett elő. (Pozsár István 2. köt. 226-233. old., Márkus István 4. köt. 149-153. old.)
27-én Herpai Sándor közölte Kardos Lászlóval a nemzetőrség megalakításával kapcsolatos tervét. Ez alkalommal a Pesti Barnabás utcában részben Kardos László hívására, a volt NÉKOSZ-isták és Györffy kollégisták, valamint a Petőfi kör részéről egybegyűltek, ahol Kardos László részvételével egy 8-10 főből álló ún. szűk kör alakult és Kardos László kezdeményezésére megalakították a "Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságát", azzal a céllal, hogy a Nagy Imre-féle politikai konszolidációt elősegítsék, továbbá, hogy az értelmiségiek és a diákokköréből nemzetőrséget szervezzenek, ugyancsak a Nagy Imre-féle politikai irányvonal megerősödése érdekében.
28-án Sipos Gyula és Lukácsy Sándor az Írószövetség részéről jelenlévők megszerkesztették a MÉFB kiáltványát, amelyet megvitattak, majd a rádió és a sajtó útján nyilvánosságra hoztak.
Ez a kiáltvány a Nagy Imre-féle kormány nyilatkozattól függetlenül készült el. Ez a kiáltvány kifejezetten ellenforradalmi értékelést adott felszabadulásunk után eltelt 12 évről, s olyan ellenforradalmi követelést tartalmazott, hogy "a hős felkelők és fegyveres csoportok lépjenek be a nemzetőrségbe". A bizottság megalakítása után Kardos László továbbra is ahhoz az ún. szűk körhöz tartozott, amely adott esetben döntött a bizottság további tevékenysége felől. Október 30-án ez a bizottság tárgyalt Dudás Józseffel.
30-án Kardos László javasolta, hogy alakítsanak egy Budapesti Forradalmi Bizottságot is a pártok, munkástanácsok és más szervezetek bevonásával, amely bizottság a változott körülményeknek megfelelően fejtsen ki tevékenységet a Nagy Imre politikai vonal megerősödése érdekében.
31-én Kardos László résztvett a MÉFB részéről a Kilián Laktanyában megtartott, ún. "Karhatalmi Központ" alakuló ülésén. 31-én résztvett Kardos László azon az összejövetelen, amelyen Márkus István a "Nemzeti Forradalmi Párt" megalakítására tett javaslatot. Ezt követően, annak érdekében még egy összejövetelen vett részt a Hazafias Népfront helyiségében.
November 3-án résztvett a MÉFB részéről Mindszenty Józseffel folytatott tárgyaláson.
Résztvett a Parlamentben azon a megbeszélésen, ahol a Nagy Imre-féle politikai vonal megerősödése érdekében kormánybiztosok felállítása és vidékre való küldése mellett hangzott el javaslat. (Józsa Péter, Herpai Sándor, Márkus István terhelt társainak vallomásai.)
November 4-12. között - közelebbről meg nem határozható időben - Sós Júlia lakásán résztvett egy összejövetelen. Ez alkalommal megvitatták a Bibó-féle exposét, amelynek tartalmát a "kibontakozás" érdekében a jelenlévők helyeslően vették tudomásul. Az expose alapján Márkus István "Állásfoglalás" c. ellenforradalmi célokat szolgáló tervezetet készített, melynek egy részét ez alkalommal felolvasta. A jelenlévők azt is helyeslően vették tudomásul. Az "Állásfoglalás" többek között a következőket tartalmazta: A Munkás Paraszt Kormányt nem ismerik el törvényes kormánynak, ennek a kormánynak nem engedelmeskednek. Magyarország törvényes kormányának a Nagy Imre vezetésével a november 2-án alakult kormányt ismerik el. Az ellenforradalmi és fasiszta veszélyre való hivatkozás alaptalan és cinikus. A szovjet hadseregnek ki kell vonulnia Magyarországról. A forradalmi alkotmányozó gyűlés alkossa meg az új magyar alkotmányt. Követeli a több pártrendszer bevezetését.
Legközelebbi teendőül pedig többek között meghatározza, hogy mindaddig, amíg a Nagy Imre törvényes kormánya ismét jogaiba nem lép, a magyar társadalom a fegyvertelen harc minden eszközével harcoljon a Munkás Paraszt Kormány ellen. Akadályozzák meg, hogy a szovjet alakulatok részére élelmet szállítsanak.
E megbeszélés alkalmával megállapodtak abban, hogy a jelenlévő kisgazdák (B. Rácz István és Göncz Árpád) továbbá az ún. "kommunisták" kapcsolataik útján véleményt kérnek erről a javaslatról. Ezt követően szóba került a Paraszt Szövetség újbóli felállítása.
November 18-án Kemény István lakásán Kardos László, Márkus István, Kemény István, Tőkés Ottó, Gyenes Antal, Herpai Sándor és Józsa Péter megbeszélést tartottak. A megbeszélés tárgya volt az októberi, novemberi események, valamint előzményeinek értékelése és a további kibontakozás lehetősége. Ezzel kapcsolatban olyan határozat született, hogy Gyenes Antal, Herpai Sándor és Kemény István, továbbá Márkus István tervezeteket készítenek el, amelyet a legközelebbi összejövetel alkalmával ismertetnek.
November 20-án ugyancsak Kemény István lakásán fent nevezettek újból összejöttek Herpai Sándor kivételével. Herpai Sándor által készített az ellenforradalommal kapcsolatos katonai értékelését Józsa Péter terjesztette be, Márkus István "Helyzetünk és a kivezető út" címmelkészített történeti és politikai értékelését ismertette. Itt ez alkalommal újból megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a jelenlévők közül ki, milyen tervezetet készít az ún. "kibontakozásra" vonatkozóan. A felosztott részmunkálatokat nem hajtották végre és nem is jöttek össze a politikai helyzet változása következtében. (Dr. Göncz Árpád 2. köt. 427-438. oldal, továbbá Márkus István, Kemény István, Herpai Sándor és Józsa Péter vádlott társai.)
(Tárgyi bizonyítékok: Bibó-féle expose 6. köt. 63-68. oldal, "Állásfoglalás" 6. köt. 69-79. old. "Helyzetünk és a kivezető út" 6. köt. 80-90. old.)
Kardos László 1956. december közepén Lengyel Alfonzt, a Néprajzi Múzeum dolgozóját hozzásegítette ahhoz, hogy Nyugatra disszidáljon azáltal, hogy levelet írt Kéri Józsefnek, győrmegyei ügyésznek, melyben kérte, hogy Lengyel disszidálását segítse elő. 1958 januárjában Kardos László kapott is értesítést arról, hogy "barátunk elment ".
A disszidálás kérdésével Kardos László is foglalkozott. 1957 január végén Kovács Tiborral együtt leutazott Baranya megyébe, Majs községbe, azzal a céllal, hogy Jugoszláviába disszidál. Két alkalommal is megkísérelték a határon való átszökést, de eltévedtek, majd ezt követően visszajöttek Budapestre.
Április hónapban Günter Wéber névre Svájcba akart szerezni útlevelet, Boros Marietta svájci rokonai és a svájci követség segítségével. Boros Mariettának át is adott 2 db fényképet, amelynek hátlapjára sajátkezűleg írta rá "Günter Wéber, Genf, 1923. Maria Kuncz" nevet és személyadatot azzal, hogy juttassa el a Svájci Követségre. Ebbeli további tevékenységében letartóztatása akadályozta meg. (Sokk Ödönné, Boros Marietta és Kéri József II. köt. 340-399. old. Tárgyi Biz.: Kardos Lászlónak Bécsből írt levél, III. köt. 146. old.)
Kardos László 1956 augusztusában Ujhegyi Gyulától megkapta átolvasásra a Nagy Imre-féle kéziratokat az "Öt alapelv", továbbá az "Erkölcs és etika" kivételével. 1957. március első felében Ujhegyi Gyula munkahelyén felkereste Kardos Lászlót, amikor a politikai helyzet értékelése közben arra az álláspontra jutottak - tekintettel arra, hogy egy Nagy Imre per várható, éppen Nagy Imre érdekében - nyilvánosságra kellene hozni Nagy Imre politikai nézeteit, kéziratait a külföldre való kijuttatása és kinyomtatása útján.
A szóban forgó kézirat külföldre való kijuttatása végett Kardos László felvette a kapcsolatot dr. Göncz Árpáddal, aki a kijuttatásra vonatkozóan pozitív választ adott.
Ezt közölte Kardos László Ujhegyi Gyulával, majd összeállították a kéziratokat közzétéve az "Erkölcs és etika", valamint a "Nemzetközi kapcsolatok öt alapelvét". Megírták a bevezető szöveget, amelyet zömmel Ujhegyi Gyula fogalmazott, továbbá a kiadással kapcsolatos egyéb technikai, általuk szükségesnek tartott feltételeket rögzítették. Ezután Kardos László az anyagot a "Miniatür" eszpresszóban az aktatáskák kicserélésén keresztül átadta dr. Göncz Árpádnak, aki azt az angol követség egyik tisztviselője kapcsán külföldre, a Strassburgban székelő "Magyar Forradalmi Tanács" részére juttatták el, ahol tudomásunk szerint több nyelven kinyomtatták, köztük magyar nyelven is, s Magyarországra több száz példányt küldtek illegális úton, hamisított fedőlappal. (Dr. Göncz Árpád, Regéczy Nagy László II. köt. 427-440. old. Boros Marietta II. köt. 372-391. old. Tárgyi bizonyítékok: a külföldre kijuttatott kézirat kinyomtatott példányai, ezek fotómásolatai, III. köt. 148-197. oldal.)
*
A vádiratot az 1957. évi 34. Tvr. 5. §. 1. bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsához nyújtom be és a 8. §. alapján gyorsított eljárást indítványozok.
Indítványozom a vádlottak előzetes letartóztatásának fenntartását.
A tárgyalásra indítványozom I VI. r. terheltek megidézését a budapesti Körzeti Börtönből.
Budapest, 1958. július 5.
dr. Szalai JózsefÚj Magyar Központi LevéltárLegfőbb Ügyész
első helyettese
V. 150.002/10. Kötet