Kardos László előzetes észrevétele a vádiratra
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Népbírósági Tanácsának
BudapestAz 1958. Bfl. 60. 103. számú s számomra 1958. július 12-én átadott Vádirattal kapcsolatban a személyemre szóló vádakra az alábbi előzetes észrevételeket teszem. Új Magyar Központi LevéltárA 3. old. 2. bekezdése. Nincs alapja annak a vádnak, hogy 1954-től kezdve én fokozatosan felújítottam kapcsolataimat a volt népi kollégistákkal, abból a célból, hogy én őket a Nagy Imre-féle irányvonalnak megnyerjem. - A felújuló kapcsolatokat minden esetben volt györffysta és más népi kollégista barátaim kezdeményezték ezekben az években. Befolyásolásról csak részükről lehetett szó, mert mind társadalmi-politikai funkcióik tekintetében, mind politikai tájékozódás tekintetében messze felettem álltak (pl. Szabó Gergely, Gyenes Antal, Szücs Ferenc, Sipos Gyula, Tőkés Ottó, Horváth Lajos, Szekér Gyula, Fekete Sándor, Halász József, Győrffy Sándor, Kéri József, Gosztonyi János stb.). A magam politikai állásfoglalása kritikai és ellenzéki jellege, ekkor, s jórészt az ő hatásukra is alakul. A kapcsolat minden esetben baráti, családi, szórakozási - vagy alkalmi családlátogatás - formát öltött, többségükben nem az én kezdeményezésemre. Ezek nem politikai kapcsolatok voltak, de a politika gyakran volt beszédtéma akár ellenzéki, akár nem! - vonatkozásban.
3. old. 3. és 4. bekezdése. Az ifjúsági mozgalom ügyében írt tervezet keletkezési körülményeit egyoldalúan rögzíti - ténybelileg a vádirat; helytelenül jelöli meg a tárgyát és célját s így a személyemmel kapcsolatos célját. - Nyilvánosságra kerülése - az ezzel kapcsolatos szándékok (4. bekezdés) személyemtől függetlenül folyt le s szerzőtársam felelősségét terhelik; ilyen formájú és itteni feltüntetése indokolatlan. Egyébként megjelenését nem a Párt KV-je, hanem Farkas Mihály személyében akadályozta. Későbbi párt-tárgyalásokon, Rákosi Mátyás jelenlétében is, csak a megjelenés körülményeit tartották pártszerűtlennek, s egyes javaslatait megfontolandónak, de a javaslatok többségét igenelték. Már 1954-ben profitált belőle a DISZ, - hivatalos formában. 1956-ban a DISZ KV működésének egyik eszközét látta benne, és erről határozatot hozott, amelyet publikált.
3. old. 5. bekezdésétől a 4. oldal 2. bekezdéséig bezárólag. A vádirat a népi kollégiumi találkozók okát, kiindulását, célját, ténybelileg helytelenül rögzíti, s így ítéli meg személyes szerepemet is. Minden találkozó kiindulása az 1956. május első felében a TTIT-ben megtartott értekezlet volt, a Párt, az Oktatási Minisztérium, a DISZ országos és budapesti központjának, a TTIT vezetőinek részvételével, ahol a DISZ vezetői minden, a népi kollégiumokat, NÉKOSZ-t, találkozókat, rehabilitációt, reorganizációt érintő kérdésben hivatalosan nyilatkoztak. Én egész 56 folyamán ehhez tartottam magam Gyenes Antallal, a NÉKOSZ ügyben kompetens volt NÉKOSZ-elnökkel együtt. - A NÉKOSZ ún. nagy-találkozóra vonatkozólag az eredeti vallomásom a mérvadó Losonczy Géza vallomásával szemben, így szemben az itt rögzített vallomással - most újabban, a vizsgálat után felvett Vásárhelyi Miklós vallomása - a pótlásban - helytálló. - A Györffy-kollégiumi találkozó gyakorlati megrendezését annak volt titkára, Halász József intézte. Nagy Imre és Haraszti Sándor a Györffy-kollégium pártfogói voltak, tehát meghívásuk indokolt. Nagy Imre meghívását előzetesen Hegedüs Andrástól, Szalai Bélától kérte - megállapodás értelmében Halász József. Ugyanis ők mindketten részt vettek ezen az esten, több más pártfunkcionáriussal együtt. Losonczy Gézát tudomásom szerint nem hívták és nem is volt ott. Szalai Bélát a nem népi kollégista Balogh Elemér támadta meg.
4. old. 4. bekezdése. A vádirat állításával szemben: nem én, hanem a DISZ orientálódott felénk, Gyenes Antal, Tőkés Ottó és személyem felé. A KV tagság nem volt probléma, ellenben a felajánlott IB tagság (a megüresedett I. titkári, titkári és egyéb IB funkciók) elfogadása. Az utóbbit visszautasítottuk, csak a DISZ-titkárok kérésére ígértük meg, hogy döntünk ez ügyben. Így került sor a lakásomon lévő tárgyalásra, ahova elhívatták magukat Márkus István és Tánczos Gábor is, akik számára csak a KV funkciót vetették fel. Losonczy Gézát előzetes tudomásunkkal Tánczos Gábor hívta el. Tőkés I. titkárságához való ragaszkodás egyik döntő oka, hogy Tőkés csak hosszas vajúdás után fogadta el ezt a lehetőséget, s támogatást várt a meghívott KV és IB tagjelöltektől. Megállapodásunkat - tudomásom szerint - nem közöltük a DISZ KV-val; én magam közöltem Márkus Istvánnal október 23. reggel telefonon, hogy Tőkés az éjjel lemondta a részvételt, s hogy ezt ne közölje a DISZ-szel, és hogy én ebben nem foglalok Tőkés ellen állást. Ugyanezt ugyanígy közöltem Gyenes Antallal telefonon. - Személyemben tehát a Vádirat állításával (5. bekezd.) nem "akartam puccs-szerűen a vezetést kezembe kaparintani a DISZ vonalán", - mert ilyen szándékom eleve nem volt!
4. old. 6. bekezdés. A Petőfi-kör titkárával, Tánczos Gáborral alkalomszerű kapcsolatban voltam, amelynek során, általam konkrétan elősorolt esetekben, tanácsom kérte, egy alkalommal pedig Balogh Elemérrel egy telefon közlés intézését, két alkalommal pedig értesítést, ill. interveniálást. Ezek nem merítik ki sem a "tanácsadói" szerepet, sem "a Petőfi-köri viták felszólalóinak előkészítését" "a pártvezetés támadására és a Nagy Imre vonal feldicsérésére!"
1954-től-1956. okt. 23. bezárólag való szerepem fentiek értelmében való tisztázására kérem tanúként meghívni az alábbiakat:
Gyenes Antalt
Tőkés Ottót
Gosztonyi Jánost
Tánczos Gábort
Vásárhelyi Miklóst
és ha elérhető, ismételten Hollós Ervint.A 4. old. utolsó bekezdése és az 5. old. 1. bekezdése. A Vádirat e pontjaival kapcsolatban megjegyzem: velem nem "közölték telefonon a Forradalmi Diákbizottság részéről azt, hogy a bizottság ún. budai és pesti albizottságainak vezetőjéül választottak", sem nem kértek fel a Független Diákbizottság részéről a Nagy Imrével folytatandó tárgyalás, ill. küldöttség "vezetésére", és én ezeket nem "vállaltam el ". Ellenben Széll Sándor egy ízben Pozsár István 2 ízben telefonon kért, vennék részt, mint segítő, kísérő a Nagy Imrénél tartandó tárgyaláson, "a vérontás további megakadályozása érdekében". Én ezt csak úgy fogadtam el, ha a Pártközpontból hívnak. Így is történt - a tárgyaláson "nem elnököltem”; hanem Pozsár István unszolására egy-két szóval bevezettem, s egy ideig a sorrendtartásra ügyeltem. Egy összefoglaló kísérletem nem sikerült!
5. old. 2. bekezdéstől a 6. old. 1. bekezdéséig bezárólag. - Nem világos előttem a Vádiratnak az a mondata "hogy Herpai Sándor közölte Kardos Lászlóval a nemzetőrség megalakításával kapcsolatos tervet" - és ezt a mondatot követő kapcsolás: "Ez alkalommal Kardos hívására. . . " stb. Herpai a tervét 27-én este 1/2 10-kor közölte a lakásomon. Délben az én 1. odahívásom - minden bizonnyal közvetítést célozta a bölcsészkaron. Később a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága megalakítását célzó beszélgetésen - úgy emlékszem - Herpai célzást tett s maga is úgy szerepelt, mint aki tud a rendőrség ilyen irányú tervéről és ezt javasolja, ennek a támogatását a megalakítandó és megalakuló Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának is.
- Ami a megalakítást illeti: én részben sem hívtam vagy hívattam kollégistákat a bölcsészkarra, a lakásomon tartózkodó Gyenes Antal, Tőkés Ottó, Kutrucz Gizella, Márkust István, Varga Éva már értesítve és a bölcsész-karra indulóban volt haza érkeztemkor.
- Az ún. szűk kör beszélgetésén én nem kezdeményeztem a MÉFB megalakítását, hanem a velem kapcsolatos beszélgetés már így indult Pataki Ferenc, Ádám György, Tánczos Gábor, Nagy Balázs, Tőkés Ottó, Herpai Sándor . . . részéről. Előzményei már érkezésem előtt megvoltak. További szerepem a vallomásban.
- Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága kiáltványának volt kapcsolata Nagy Imre beszédének tartalmával, sőt korrekciója és aláírása során - felolvasását ott a MÉFB helyiségében, az aulában a beszéd elhangzásától tették függővé. Ezt Sipos Gyula közölte nyilvánosan.
A bizottságnak a megalakulás után nem volt "ún. szűk köre", az első összeállításhoz képest egy más súlyú központja volt - élén a Közgazdasági Egyetem tanáraival.
30-án - a Vádirat fogalmazásával szemben - nem "javasoltam hogy alakítsanak egy budapesti Forradalmi Bizottságot . . . . . . amely a változott körülményeknek megfelelően fejtsen ki tevékenységet a Nagy Imre politika megerősítése érdekében". Ellenben 29-én este javasoltam a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága megszüntetését, amelynek nincs létjogosultsága a nap tanulságai szerint; nem vállalhat felelősséget többek között termelési és közigazgatási helyreállítási kérdések megoldásában, - és ekkor megjegyeztem, hogy ezt "valamilyen budapesti központi városi szervnek, Forradalmi Bizottságnak, vagy e félének kellene ellátni, s ezen belül az értelmiség is szerepelhetne". Tehát nem javasoltam! Ezzel szemben a Bizottság Markos György vezetésével az ÉFB megmaradása mellett foglalt állást s mellesleg felvetette egy ankét tervét a fenti kérdésben. Ennek sem elvi, sem gyakorlati részével nem foglalkoztam, Kádár Iván és Erdős Tamás vállalták ennek a lebonyolítását a Bizottság részéről. Az ankéton nem vettem részt!
A Nemzeti Forradalmi Párt Márkus-féle javaslata, egy alkalmi beszélgetésen hangzott el, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságán belül és nem külön összejövetelen.
- Mindszenty megbeszélés október 31-én és nem november 3-án volt!
6. old. 2. bekezdése. A Parlamentbe Tőkés Ottó és Halász József által tartott megbeszélésre éppenséggel a Nagy Imre féle politika által teremtett zűrzavarral szemben került sor! - (szemben a Vádirat állításával!)
Az 1956. október 23. és nov. 4. közötti szerepem tisztázására kérem tanúként meghívni az alábbiakat:
Széll Sándort
Pozsár Istvánt
Tőkés Ottót
Tánczos Gábort
Pataki Ferencet
Lukácsy Sándort
Sipos Gyulát.6. old. 3., 4., 5. bekezdése. A Bibó-féle expose tárgyalásának a végén vettem csak részt. Márkus István írásos jegyzeteit, amelyet később, mint "Állásfoglalást" jelentetett meg, nem olvasta fel, csak belekezdett, de az oszladozó társaság vitába elegyedett vele és így abbamaradt. Így tehát szemben a Vádirat állításával "a jelenlévők ezt nem vették helyeslően tudomásul ". Márkus írásának itteni szerepeltetése és részletes ismertetése - minthogy az előttem nem hangzott el és ismeretlen volt, - indokolatlan. Egyébként a Vádirat e pontban ellentmond a 10. old. 5. bekezdésével, ti. hogy "elolvasta" - szemben "egy részét ez alkalommal felolvasta".
Ami a véleménykérést illeti, "az ún. ’kommunisták’ kapcsolataik útján" az csak Gyenes Antal személyét érinti. Rám feladat e beszélgetésből nem hárult.
E beszélgetésen nem került szó "a Parasztszövetség felállításáról".
6. old. 6. és utolsó bekezdés. Márkus István a Kemény-féle lakáson tartott 2. politikai beszélgetésen az általa "Helyzetünk és a kivezető út" c. megírt írását nem ismertette, sőt mint ott eleve elmondotta, hogy a vállalt feladatát nem tudta teljesíteni.
7. old. 3. és 4. bekezdése. A jugoszláv határon való átlépést nem kétszer csak egyszer kíséreltük meg. Az útlevél-szerzés helyes ideje február hó.
7. old. 5., 6., 7. bekezdése egybe vetve a 16. old. 6., 7. és 8. bekezdésével. Tárgyi tévedés, a Nagy Imre anyag nem Ujhegyinél, hanem nálam volt, azért is jött hozzám. A külföldre való kiküldés és megjelentetés gondolata nem a beszélgetés során alakult ki, hanem Ujhegyi Gyulának ez kialakult terve és szándéka volt, ezért jött és ezt javasolta. Épp ezért kialakult volt a képe a kézirat felkészítésére vonatkozóan is.
November 4-e utáni szerepem tisztázására kérem az alábbiak tanúként való kihallgatását:
Gyenes Antal
Tőkés Ottó1958. július 15-én Kardos László[Pótlás]a 15. old. 3. bekezdés. Nem állja meg helyét, hogy én a Józsa-féle lakáson a jelenlevőkkel együtt "a mellett foglaltam állást, hogy Tőkés Ottó ne vállaljon munkát a Munkás Paraszt-kormánynál". Ennek az ellenkezője az igaz. Nem tudok ezúttal arról, hogy olyan téma merült volna fel, hogy "a kormányba Nagy Imrét vagy csoportjabélit kell bevinni”. Ezzel szemben az ismeretes tervét adta elő Gimes. (E szakasz a nálam lévő bizonyítékokra hivatkozik.)
Kardos LászlóV. 150.002/10. kötet