VISSZA

Börtönlevelezés Kardos László - Pogány Máriának (Dátum nélkül, kb. 1958. március) Kedves Marim!I Karácsony óta most van módom először írnom néked, s így csak most küldhetem januári születésnapodra üdvözletem. Tavaly ilyenkor kórházban voltál és Radnótit vittem Néked, idén aznap Radnótival gondoltam Rád és az utolsó eclogát idéztem fel emlékezetemben. Drága Marim! sokat idézlek fel gondolataimban - január-február során is - miközben tankönyvedet1 tanulmányoztam, amelynek "elsőrendű" szakértője lettem. Magamról annyit írok, hogy egészségemmel nincs bajom és a telet egészen jól elviseltem, nagy hasznát vettem a meleg alsóneműnek és a bakancsomnak s a csomagod is jól eltartott. Megvallom, csomagra nincs szükségem, mert az itt kapott koszt is sok már számomra és egy újságot is közlök kb. 3 hónap óta leszoktam a dohányzásról2 s azt hiszem ki is tartok e mellett, holott itt bőségesen áll cigaretta rendelkezésemre. Olvasmányaim, töprengéseim során sok hasznos gondolatot gondoltam át, amelyeknek később, ha papírra vethetem, hasznát veszem. [A következő mondatot kihúzták.] - Sokszor gondolok tanulmányaidra,3 amelynek végzését mindennél fontosabbnak tartom s ezúttal is kérem OttótII s az intézetbelieket, hogy segítsenek néked egy elfogadhatóbb beosztáshoz az intézeten belül pl. a könyvtárban! - Érdekel a könyved sorsa, ha napvilágot lát okvetlenül küld el. Édesanyám egészségét és Kati jó tanulását s nevelődését továbbra is kísérd figyelemmel, amennyire az idődből telik. A továbbiak során megkérlek, hogy az alábbi könyveket hozd be számomra és kérd kölcsön. [Az itt következő mondatot is kihúzták.] A behozott könyveket használat után egyszerre kapod vissza mind sértetlenül előadómtól, a pol. rendőrségtől. Legelső kérésem, hogy vagy antikváriumi úton vagy a Váci utcai idegennyelvű könyvek kereskedése útján vagy a Széchényi Könyvtár útján (Sándi Emilné) szerezz számomra egy olasz-francia nyelvkönyvet, tehát olaszok számára írt rendszeres, bő francia nyelvtant és gyakorlókönyvet, esetleg egy kézi szótárt is: természetesen olasz-franciát ill. francia-olaszt s valami történelmi francia szöveget vagy regényt. Ennek az elintézésére van időd több hét, de azért, ne húzd sokáig. Ezenkívül kérem a következőket, quasi 12-15 könyvet Móricz Zs.: Erdély (trilógia) - kölcsönkérni. Lukács György: Az ész trónfosztása, ezt esetleg vásárold meg. - A középkor világából (a könyveim közül) - Kropotkin: A francia forradalom története (a könyveim közül) és vele együtt a francia KP vezetőinek (Thorez stb.) tanulmányait a Nagy francia forradalomról (?) könyveim közül a Kultúra és haladás sorozatból. - Kossuth-emlékkönyv (2 kötet a legutóbbi évfordulón jelent meg. Kölcsön kell kérni.) Thomas Mann: Doktor Faustus (de a Józsefet is elolvasnám, ha ezeket kölcsön tudod venni). - A Forradalmárok sorozatból, amit tudsz kölcsönkapni, nekem is van belőlük (Marat, George stb.) - Silvio Pellico: Börtöneim (Le miei prigioni) esetleg antikvár beszerezhető, nem tudom magyarul valamikor is lefordították. - Stendhal: elolvasnám a Pármai Certosát (talán az olcsó könyvtárban!) Hozd be kedves - az üveges szekrény bal felső polcáról az Afrika Baedeckeremet. Ha lehet kölcsönkapni középkor történetet, egyetemi tankönyvet, mint amilyen az Ókortörténet volt, szívesen olvasnám; Chrestomátiákat stb. (Ezeket persze mind kölcsön.) - Mehring: Marx életrajz (ezt légy szíves vedd meg, most jelent meg). Szívesen olvasnék színvonalas történeti önéletrajzokat. Neked van otthon Karinthyd 1-2-t abból is! Mindent összevéve 12-15 kötetnél több ne legyen! - A Radnóti-verseket is beküldheted. - Ez a nagy kérésem és egy fogpaszta, semmi más! Drága anyámat, kis Katimat, édes mindnyájatokat és legelébb téged meleg szeretettel ölel Laci A szemüveg javítást köszönöm. IEz az első levél, ami tulajdonomban megmaradt. A politikai rendőrségtől összesen 4 levelet kaptam,   amelyek közül csak kettő maradt meg; a válaszok jelenleg nincsenek birtokomban. IITőkés Ottó Kardos László - Pogány Máriának 1958. június 23 Kedves Marim! Csillagom! Könyveid zömét hazaküldöm. Kérlek, légy szíves behozni, ha meg tudod szerezni a következő könyveket: A Középkor történetét II. kötet (Koszminszkij), ha egyáltalán megvan már fordításban. Ha az nincs, küldj más egyetemi tankönyvet pl. a polgári forradalmak koráról, vagy a kapitalizmus történetéről. Olyast, mint az eddigiek voltak. Ezeket együtt küldöm vissza. - Valami vaskos szépirodalmat, amit még nem olvastam, ezúttal rád bízom a válaszát. Gondolom 1958 termésében fordítottak egyet s mást. - Mindenesetre evvel együtt vagy e helyett 2-3 db Olcsó könyvtárt küldhetsz az 1958-ban megjelentek közül. Ha nem sikerül kitalálnod valamit, úgy szívesen újra elolvasnám Móricz: Rózsa Sándor (2 kötet) regényét s Móra: Ezüst koporsóját (Olcsó könyvtár 2 kötet). - Kérlek, nyilatkozz a nyelvkönyvekről, ezek ha velem maradnak, ami szükséges, vissza nem kerülnek. Úgy gondolom, a nyelvtanokat nem sajnálod. Itt a legfontosabb az olasz-francia és a francia-olasz szótár sorsa, látom, az Egyetemi Könyvtárból való. Ha szükséges, visszaküldöm. Ez esetben küld be az üveges szekrény bal felső részében lévő saját kis-Eckhardtomat: francia-magyar és magyar-francia zsebszótárt. Nyilatkozz: Barthou Dantonáról is, ha kell, visszaküldöm, bár még messze vagyok tőle, hogy folyékonyan olvassam. - Nagyon sikeresek a TTIT francia füzetei. Az áprilisi számot elküldhetnéd. S hogy lásd mennyire haladtam, megírom, hogy névnapodra, a tiszteletedre a márciusi számból azon a napon megtanultam Ronsard: Helénához írt szép szonettjét és Poterat-Oliviéri chansonját, persze csak a szövegét. A kótája a te zenetudó fülednek való. - Marim! Egészséges vagyok és jól érzem magam. - Leveleiteket köszönöm. Kati a világ legszebb virágát küldte el nekem,I nagyon boldoggá tett. Minden nap gondolok Katira, remélem jól végezte az évet. Nyáron, ha te is szabadulsz a munkától-tanulástól, menjetek vele akár egy hétre is vidékre, talán Gizikéhez,II akit ezúttal is üdvözlök. Katinak mesélj sokat. Édesanyám egészségére vigyázzatok, mindennap eszemben van. Nyugalmáról bátyám belátása szerint gondoskodjék. Az egész családnak forró üdvözletem küldöm. Téged csókollak. Csináld - disszertációnak a gyárszociológiát. - De a nyelvészetet se hanyagold, ha bírod erővel. Örülök, hogy gyökeresedel az egyetemen. Remélem vizsgáid sikeresek lesznek. - A Mehring-könyvet névnapodra küldöm. Nem sikerült beleírnom, így hát idezárom az ajánlást: "Marimnak, hűséges élettársamnak - 1958. máj. 8.” Mindennap veletek vagyok, csókol Laci IKati a levélben virágot rajzolt. IISzabó Gizella Kardos László - egész családjának BOBI 1958. augusztus 27. Kedves Marim! Édesanyám! Drága Családom! Kimondhatatlan az örömöm, hogy írhatok Nektek épségben-egészségben. Sorsom hosszú időre végleg eldőlt és én erre rendezkedem be. Fizikai erőim nem rosszabbak most, mint amikor köztetek voltam. Remélem, hogy tartós gyomorbántalmaim is enyhülni fognak. Idegállapotom az új környezetben megnyugszik. Rendszeres életet élek: tornázom, sétálok, olvasgatok, franciául tanulok és fordítgatok, beszélgetek, írogatok jegyzetfüzetembe, gondolataimat rendezgetem. Úgy tervezem, hogy többek közt papírra vetem mindazt, amit életemből rögzíteni érdemesnek tartok s sok mást is. A törvény biztosítja, hogy veletek, ha ritkán is, de rendszeres kapcsolatot tarthassak fenn levél, csomag és látogatás útján, erről ti is tájékozódhattok, hogy és mint?! Ha csomagküldésre sor kerül, úgy szükségem van verzatil nyomós ceruzámba ceruzabélre, otthon volt nékem ebből tíz darab. Egy kevés cigarettát, füzetet itt vásárolhatok, ilyen célra elég nekem évente 100 Ft, amire számítok! Remélem sorsom alakulását erős szívvel fogadtátok úgy, ahogy azt legutolsó levelemben4 írtam s amely ma is álláspontom. Remélem olvastátok. A ti nyugalmatok, segítő szándékotok s az, hogy megértetek, nekem itt benn erőt ad; változatlanul hiszem, hogy az élet ott kinn egyre jobb lesz és ez majd egykor nékem is reményt ad mindnyájatokat és kislányomat is viszontláthatni. Vigyázok testi és lelki egészségemre és ti se feledjetek el! Erre a levelemre válaszolhattok. Drága Marim! a szükséges pénzt, ezúttal többet, úgy 500 Ft-ot, személyesen kell behozni a Gyűjtőfogházba. Néked, Drága anyámnak, Hánzinak,II a családnak, Katimnak, egészséget, eredményes munkát kívánok tiszta szívemből; a gyerekeknek, Sándi Erzsinek meleg üdvözletem! Mindig veletek vagyok - forró csókkal Laci. IBudapesti Országos Börtön IITestvére: Kardos János özv. Kardos Lászlóné, Pogány Mária - Kardos Lászlónak   (Dátum nélkül. Szeptember 26-án érkezett)  Drága Fiam! Boldog vagyok, hogy végre írhatok. Gondolatban mindig Veled vagyok és nagyon szeretnélek látni. Beteges vagyok. Januárban elütött egy motor. Két hónapig voltam a kórházban, egyik szemem világát elvesztettem, farcsont sérülést szenvedtem, de már tudok járni. KláriI vagy JancsiII szokott kísérni utamra. Katit is meglátogatom, erőnkhöz képest segítjük. Az egész család Beregszászon volt, eladták Magda házát.5 Egész család jól van. FránciIII is veled van. Csókol. Hánziék is szívvel lélekkel veled vannak és mindent megtesznek érdekedben. Édes fiam, én szeretnék egy rendkívüli beszélgetést annyi sok betegségem van, félek, hogy nem tudom kivárni a fél évet. Csókol édesanyád. - Kedves! ( . . . ) Most már csak egy szigorlatom van, és utána valódi harmadéves leszek. A beszélőn szóbakerült levelet nem kaptam meg. Így sokat gondolkoztam Tiszaigar6 kérdésén is. Ezzel kapcsolatban a már elmondottakat azzal egészítem ki, hogy nagyon szeretnénk, ha Maga határozná meg, hogy mivel szeretne foglalkozni. - Még egy nagy kívánságom volna. Minthogy ebben az évben cca. 300-400 forintot szeretnénk küldeni - úgy tudom van rá mód, hogy gyümölcsöt vásároltassanak - feltétlenül vetessen magának, minimálisan 2-3 kg-t havonta. Igen megnyugtatna, ha erre is igenlő választ kaphatnék. Higyje el, hogy mindnyájan arra törekszünk, és megnyugtatna az a tudat, hogy semminek sincs híjjával. - Nagyon sokan üdvözlik ismerősök és rokonok, én pedig ölelem, és változatlanul tartom a házasság gondolatát de facto is, mert megkönnyítene sok olyan problémát, amit most másképp kell elintézni. - Mari. IUnokahúga: Kardos Klára II Unokaöccse: Kardos János IIITestvére: Kardos Ferenc Kardos László - édesanyjának, testvérének, kislányának és Pogány Máriának  BOB 1958. december 18.  Drága jó Édesanyám! Moja mate! Még ma is látogatásod hatása alatt vagyok, s szomorú szemed tekintetét és búcsúzó kezed simogatását míg élek soha el nem feledem. Köszönöm, hogy írtál nékem, s hogy a mostanában téged ért súlyos lelki és testi szerencsétlenségek után még betegen is eljöttél hozzám, megnéztél és megvigasztaltál engem. Hű voltál most is magadhoz, s mint ahogy életem minden lényeges lépésén te igazítottál, most sem hagytál el engem nagy bajomban. S ha valamiért erősen vádolom önmagam, úgy az az, hogy akkor, amikor tehettem volna, az elmúlt évek során,nem mutattam ki jobban hozzádtartozásomat és ragaszkodásomat, nem támogattalak és vigyáztalak úgy, ahogy kellett volna, sőt utóbbi szerencsétlen tetteimmel végzetesen beárnyékoltam életedet. De mégse hidd, egy pillanatig sem, hogy közömbös voltam hozzád, nem szerettelek s főként nem becsültelek. A mi családunk életében nem voltak szokásosak a nagy szavak és igazán mentesek voltunk az érzelmességtől, de tudd meg: én mindig és még mindig a te legkisebb fiad voltam és vagyok avval a lélekkel és gondolatokkal,amelyeket - azt hiszem - te is tudtál becsülni bennem, s aki téged most és mindenkor igazán és mélyen szeret! Így esztendő végén, ünnepek táján, új esztendő elején sokat vagy eszemben és legjobb gondolataim szállnak feléd: vigyázz az egészségedre, légy erős Kedves magadért, mindnyájunkért s egy kicsit értem is, szeress bennünk sokáig! És bocsáss meg nekem! hisz tudod, olykor a legtisztább lelkiismeret sem óv meg igen súlyos tévedésektől. Avval búcsúzom tőled, hogy még sem számodra sem számomra nem zárult le a világ - értelmetlenül . . . Mindent köszönök néked és egy kis rabember csókjait küldöm hozzád, fiad. Kedves Bátyám, Hánzikám! engedélyt kaptam erre a hosszabb levélre és örülök, hogy néked is írhatok oly sok idő után. (Igaz, hogy pöröm előtt hosszan és szívem szerint írtam külön-külön Neked, Anyámnak, Katinak és Marinak is s bár engedélyezték, lásd, nem juthattak el hozzátok . . . Itt valamelyest pótlom.) Legelébb is köszönet az anyám által tolmácsolt biztatásodért. Mégis van egy kis félsz bennem veled szemben, ki nem mondott szemrehányásokért. Még se bánts, mert nagyon fájna, mert igazad van és mert én úgyis gyötröm eleget magamat. Ugyanakkor bízom is benned, hogy te megértesz engem és előtted nem kell igazolnom magam. Életem ismered, meg tudod ítélni, s ha vétettem is, amiért most büntetnek, te tudod azt is, hogy én egy életen keresztül komolyan vettem és elsősorban nem szavakban ’népünk felszabadítását, értelmes, gyarapodó és szabad életét’. Igaz sokban a magam feje után jártam, egyben-másban érzékenyebb is voltam másnál, hosszú éveken keresztül aláztak, löktek okkal- ok nélkül; a nagy füstben meg én nem láttam olyan jól, mint jóval utóbb mások a tiszta levegőben . . . Így esett. Azt, miért ilyen vastagon? azt bármelyik kisfizetésű történész is megválaszolhatja. Tény, hosszú idő van mögöttem, nekem legalább úgy tűnik, 15 hónap a magányban, közben hosszú hónapok az illúziótlan bizonyosság közvetlen közelében, s azóta párosan. A rabság nem könnyű dolog, szokatlan és én először csinálom. Nagyon rossz, hogy a végét nem látja az ember, másfél hivatalos évtized nagy idő. Így jobb híjján minden rab kedvenc foglalkozását űzöm, reménykedem, s valahol a messzi évek távolából kibetűzni vélem: kegyelem stb. - Nem untatlak Hánzikám! bízom benned, hogy távollétemben egyben-másban pótolsz, segítesz nekem és ezt jó szívvel teszed. Tudod, hozzád, túl a vérségi kapcsokon, az emberi rokonszenv és megbecsülés kötelékei is fűznek, amelyek gyakran erősebbek emezeknél, és ez onnan van, hogy én is ismerem a te életedet s megértemtörekvéseidet és belső vívódásaidat. Becsülöm azt a szerepet, amelyet családunkban betöltesz. - Mondanom sem kell, anyámra igazán te viselsz gondot, ha teheted, Kati lányomra is nézz rá olykor-olykor, s én itt nem anyagiakra gondolok de jövőjére, hogy tovább tanuljon s fejlődjék. Itt jegyzem meg, bánt az a tudat, hogy sorsom balrafordulása anyagi és társadalmi vonatkozásban károsan hathatott ki családodra! Legyetek jók Marihoz is és tartsátok vele a jó kapcsolatot, még ha úgy alakulna a sora, hogy a maga útján megyen. Ferkót7 testvéri szeretettel üdvözlöm, s a heti kétszeri borotválkozásnál az ő sima kései és könnyű kezei jelennek meg lelki szemeim előtt. Adélt,I Lujzit,II a kis EditetIII és tiéid csókolom. A kis ÖcsiIV hegedűjének hangjait az én rossz fülemmel is kiveszem; lányod egész kisasszony! sajnálom, hogy nagyrabecsült nagybácsiját olyan kicsire becsült csíkos pizsamában kellett viszontlátnia! Hánzikám, ha fennmaradt volna valami tőlem, őrizd meg és viseld gondját, ne pusztuljon, ha nekem nem is, másnak csak jó lesz! Ha teheted, csinálj Katiról-Mariról 1-2 jó natúrképet, hogy Mari a januári válaszlevélben elküldhesse nekem. - Avval a reménnyel búcsúzom tőled, hogy nagyranőtt jegenyéid árnyékában, kertedben egyszer mégiscsak - ha kissé fehérebben is - mindnyájatokat viszontláthatom. Jó ünnepeket, ölel Laci. Csillagocskám! Katikám! Kislányom! Ládd, milyen rest vagyok, csak most válaszolhatok tavaszi szép soraidra és rajzodra. Legelébb tudd, hogy névnapodon és születésnapodon, az ünnepekben - és minden szürke hétköznapokon is persze - rád gondolok és gondolatban a legszebb ajándékaimat küldöm Neked, s ha rövid fél órára az udvarra szabadulok, a felhőkkel, a széllel, a nappal a hópelyhekkel (mint legutóbb is) üzenek néked, nem tudom, tudsz-e róluk? A holddal is üzentem (legutóbb éjjel kétszer is elballagott függöny nélküli ablakom felső pereme előtt), de vele ritkán találkozom. Gyakran meg a nálam lévő fényképeiddel beszélgetek ilyen formán: mi van az én nagy lányommal? megnőtt-e? egészséges-e? hogy tanul? mit olvas? kivel barátkozik? hogy töltötte a nyarat? - nos persze! gondol-e és mit ilyen hosszú idő óta elmaradt édesapjára? és más efféléket! És válaszolok rájuk persze, ahogy tudok, meg ahogy tudnom engedik a rólad közölt hírek. Egyszóval, csillagom, nagyon hiányzol nékem! Ládd, így van, akin a nevelői mesterség rajtaszakad és a zártintézeti nevelés előnyeit - amelyről egy fél életen keresztül tett-beszélt - magán próbálja ki. Csillagocskám! egy-két komoly szót! Hosszú ideig nem lesz mód veled találkoznom,közben te elvégzed az általánost és tovább kell menned, gondolkoztál-e már ezen? Én szeretném, ha még kedves és eddigi kézügyességed hinni engedi, hogy a művészeti gimnáziumban tanulj tovább grafika-rajz szakon s majd mint színházi-díszletező-kosztümös-tervező dolgozz künn az életben. Nagy és szép dolog. Minden esetre, a középiskolát el kell végezned! De ehhez - nálamnál is jobban tudod - jól kell befejezd a VII-et és a VIII-ot. Már eddig is lépegettél előre, most meg kell nyomni és akkor minden rendjén lesz! Édesanyád és Kálmán-apuV - kiket ezúton üdvözlök - hiszem - segítenek benne. Bodnár Éva néni a Nemzeti Galériában sok mindenre felhívná a figyelmed a művészeti gimnáziumi dolgokat illetően. Én bizony meglátogatnám a helyedben! Gondjaiddal helyettem egyébként mindenben Pogány Mari nénihez fordulj! Szeretném, ha a németet sem hanyagolnád el; az olvasásra nem biztatlak, de gondolom, az ifjúsági könyvtárba beiratkozhatnál. Jól esne hallanom, hogy az úttörő munkából is kiveszed a részed. Egészségedre, csillagocskám, vigyázz, Mari néni ha kell, elvisz orvosi vizsgálatra. Egyébként töltsd vidáman napjaid, a család körében, látogasd meg az én édesanyámat is néhanapján, hisz már magadnak utazni nem nagy dolog. A válaszlevélhez egy-két sort biggyesszél te is oda, jól esne. Ransome nevű író ifjúsági könyvét, a Fecskék és Fruskák-at olvastam nemrég és egész idő alatt rád gondoltam, ha elolvasod, jutok-e eszedbe . . . Csillagocskám! búcsúzom, testvérkéid üdvözlöm, téged pedig gondolatban ezeregyszer csókol - édesapád. Kedves Marim! Csillagom! Drága Barátom! A börtönben is érik események az embert, november elején felfedeztem a neved az ide rendszeresen járó Heti Híradóban (börtönújság, szabályos jólszerkesztett nyomtatott hetilap), a rövidesen megjelenő könyvedről8 írt egy-két ismertető sort s ez nekem milyen boldogság volt, elhiheted. Kevésbé boldog esemény volt ugyanakkor november 13-a: Radnóti Sem emlék, sem varázslat . . . c. versével és egy magamnak írt epitaphiummal búcsúztattam el negyven évet. 40. születésnap ésbörtön, evvel mindent megmondtam. Két esemény és két szituáció, számodra most bontakozik ki az élet és számomra . . . Csillagom! Látogatásod és leveled óta (mindkettő oly sokat jelentett nekem) szüntelen gondolkozom kettőnk dolgán, házasságunk kérdésén. Nehéz probléma - számomra, örömé és fájdalomé egyúttal: öröm, mert elesettségemnek ebben a mélységében nem tagadtad meg tőlem ragaszkodásodat és szeretetedet, bízol a jövőben, sőt kihívni vagy kész a sorsot; fájdalom, mert ítéletem óta egyre inkább látom ennek nehézségét és lehetetlenségét és fájlalom, hogy mindezt le is kell írjam néked. Le kell írjam és meg kell mondjam (mintahogy a hozzád el nem jutott levélben leírtam volt már a nyáron), mert én is igazán és őszintén szeretlek és becsüllek Téged és ezzel tartozom Neked. Az az ember voltál számomra, Marim, akivel mint élettársammal értelmes és tartalmas éveket tudtam volna leélni - gondolom - mindvégig s ez a mostani sorsomban pedig az utolsó reménybeli jótétemény lenne és lett volna. De te is jól tudod, hogy ez lehetetlen. Hosszú és kíméletlen jövőbeli évek választanak el egymástól, mégha azt is reméljük, hogy egyszer én is szabad leszek. És ez csak egy tényező! Jelentősebb: nem szabad magadra venned az én szerencsétlenségem terhét és ódiumát, ez akadályt jelentene az életedben, tanulmányaidban, jövő munkádban; úgyis sok nehézséggel mentél és mégy előre, sok időt vesztettél már eddig is. Tenéked tiszta és szabad embernek kell megmaradnod és a magad útján kell járnod. De mit is kezdenél - ha szabadulnék valami csoda folytán nem túl távoli időben - egy semmitlen társadalmi hullával? De nem is folytatom, Marim! féltelek és óvlak a gyökértelen illúzióktól és még kevésbbé esnék jól azt képzelnem, hogy rosszul felfogott tisztesség és áldozatkészség tart mellettem. Nem szabad hagynod elfutni fiatal éveidet és elsőbb magadra kell gondolnod. Én hálás vagyok, hogy eddig is velem voltál, gondomat viselted és boldog leszek, ha megmaradhatok távoli barátodként akkor is, ha te már a saját utad járod és - remélem - kielégítő életcélod is megtalálod. Az én szívemben pedig te már úgyis utolsó és egyetlen élettársamként maradsz meg! (Lásd, a negyven éves férfi is tud érzelmes lenni és ez most nem is esik rosszul, ebben a kietlenségben!) Nos! hát ezt kellett elmondanom. Továbbá azt, hogy bízom benned, bízom, hogy tanulmányaidat eredménnyel végzed; szeretném, ha amolyan kutató-történész-író lennél (az ipari kapitalizmus korszakát és a felszabadulás utáni éveket tudom főtémádul ajánlani). Ehhez persze sok mindent kell tanulnod: többek közt közgazdaság-tudományt, marxista pol. gazdaságtant és még sok egyebet. Egyáltalán semmilyen történész sem lehet az ember, ha nem marxista történész, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz marxistának kell lennie! - Ne feledkezz meg a nyelvi tanulmányokról, a németet újítsd fel, oroszul tanulj meg olvasni és a harmadik nyelvet is erősítsd fel olvasási szintre. Ami a Tiszaigar-i dolgozatod illeti, ezt csak te írhatod meg újra, a neved alatt, tanulmányaid lezárása után. Ez kötelességed barátoddal és a társadalommal szemben. A kézirat értékes térképeivel, rajzaival, kézírásos tudományos jegyzeteivel, MariettánálVI lévőkkel együtt (a múzeumban a fényképanyag és a források fekszenek el) a te tulajdonod, de megírásához a múz. igazgatójától kell felhatalmazást kapjál. A Tud. Akadémia mai főtitkára9 az egyetlen, aki a feldolgozásban eligazíthat. Ottó elvihet hozzá. A megíráshoz és zárókutatáshoz TónitVII és egy kultúrtörténész-néprajzost segítségül kérhetnél magad mellé. Gizike is mint falubéli segíthetne: 1 hónapos pótkutatással kiegészítve, az eredeti kéziratot nyersanyagként kezelve, remek tudományos munkát hozhatnál ki és ez számodra is sokat jelentő nagy próba és döntő indulás lenne. Tanulmányaid időszakában már megkezdhetnéd az előkészítést. - Csillagom! mind ennek dacára egy kicsit még ne feledkezz meg rólam, egyben-másban segíts, mert még a nyomorúság elején vagyok; amit tudsz, tegyél meg érdekemben, nagyban-kicsiben egyaránt! Ami a Tónitól kapott tanulmányi segítségedet illeti, annak a mértékét én meg nem mondhatom, de ha ő is, Miklós bácsiVIII és mások is tudnak és akarnak rajtad segíteni, úgy te a felszabadulás 15. Évfordulójának évében végezhetsz az egyetemmel, ami egyúttal szeretteid sorsának nagymértékű könnyítését, ha nem többet, jelentheti. Nem hiszem, hogy viszontszolgálatra szükség van. Miklós bácsi mit tud és szól a házassági tervhez? Mikor beszéltél vele?IX - Saját jövőmről szólva, láthatod Marim, nincsenek illúzióim. Ítéletem ismered, ez minimum másfél évtized, feltéve, ha felül nem vizsgálják és új, enyhébb ítéletet nem hoznak. Erre azonban nincs sok kilátás. Az egyéni kegyelem vagy a kegyelmi megszakítás az egyetlen járható út, addig azonban sok víz lefolyik a Dunán vagy magam is a Dunában. A párt KB-nak annak idején írtam egy 11 oldalas levelet10 - az lehet a kiindulási pont; felelősségemet illetően csak az tartalmazza az igazságot és nem más. - Súlyos ítéletem meghatározza itteni egész állapotomat. A börtön nehéz fizikailag, de lelkileg a legnehezebb s itt az én esetemben nem a börtön-lét közismert általános pszichológiájáról van szó, hanem arról a lelki válságról, amibe a magyar társadalomfejlődéssel kapcsolatban elkövetett hibáim miatt kerültem. Ennek a felismerése váltotta ki belőlem a traumát, amelynek hatását most már hóttig cipelem.A helyzetmegítélésben segített, hogy 1 évre visszamenőleg az itteni belső újságokat áttanulmányozhattam és azóta is folyamatosan olvashatom. Örülök, hogy kinn a világban minden helyrezökkent és új fejlődésnek néztek elibe, fájdalom, ennek én csak negatív asszisztense lehetek! Pedig, ha valamikor, most úgy igazán szívből tudnék dolgozni. Börtönélet, nincs mit mondani róla: most télen 10 órát alszom vagy töröm a fejem; 1/2 órát sétálok panoráma nélkül. November közepe óta dolgozom, olaszt fordítok, most fejezem be egy 400 oldalas jogi-közrendészeti könyv fordítását,11 a végénél vagyok. Sokat kínlódtam, mert ilyet eddig nem csináltam, de átrágtam magam és ha beválik, a következő talán könnyebben fog menni. Egy pár száz pengőt kapok érte, kosztpótlásra ("speiz") elég lesz. Minden dolgozónak ezen kívül kissé jobb élelem és világítás jár. Speizolni 100 ft. körül lehet, novemberben szalonnát, hagymát, almát, cukrot, kevés cigarettát vettem. Dec.-re kifogyott a pénzem, a fordításpénzből csak jan.-februárban lesz valami, így most nem speizoltam, de csomagotok segít rajtam. Csillagom! tehát a gyümölcs miatt ne aggódj, 2-3 kg. alma mindig kerül. Egyébként egészségesnek érzem magam, gyomorpanaszaim most nincsenek, talán a bélműködésem zavart kissé (8-10 órát ülök egyfolytában könyv mellett). Vérképem kis süllyedést mutat és elég sápadt vagyok, az orvosnak is feltűnt, persze a tél rosszabb. Zárkám meleg, ruhám jó. Étvágyam van. Csak a kutya társas magánnyal birkózom. Újságon kívül könyv mindig kerül, bár most a fordítás miatt nem igen van rá időm. (Letartóztatásom óta másfélszáz kötetet olvastam el, 1/3 tud. és műv. gyarapodást jelentett, 1/3-a színvonalas szépirodalom, 1/3-a időtöltés). - Ami az itteni munkám illeti, nincs mód másra, mint fordításra vagy később, gondolom fizikai munkára. Én célravezetőnek a fordítást tartom és szívesen újítom fel, ill. fejlesztem tovább nyelvi ismereteimet, az olaszt és a németet, most a németre is sort kerítek; a franciával birkózom, de a szótárral való fordításban már megyek valamire. Tud. munkára nincs mód, szépírni nem tudok, bár füzeteimben majd egyet-mást csak leírok. - Kati lányom nevelését csak akkor bolygasd, ha ő is beleegyezik s az anyjával nem kerül konfliktusba, hisz tartásáról ők gondoskodnak, talán jó szóval könnyebben megy minden! Írj valamit arról, hogy miattam vele az iskolában, otthon, benne nincs-e konfliktus? Közlöm és kérem a következőket: beszélőm jan. 11-én lesz veled, így elég, ha levelemre jan. végén, febr. elején válaszolsz hasonló terjedelemben. Írj bátran eleget, mégha én szűken is írhatok, megkapjuk. Kislányomról, rólad küldj 1-2 képet a levélben (Kati és édesanya régebbi képen nálam). Adj le, Csillagom! vagy a beszélőre hozz be egy egyetemi színvonalú leíró olasz nyelvtant (a tanszék körül vagy Sándiné; Erzsi útján, akinek, remélem, megköszönted nevemben, hogy gondolt rám és megmondtad, hogy más egyéb segítségére már nincs szükségem), esetleg a Gigli-Fornacciari: Grammatica italiana-t továbbá egy hasonló színvonalú bő, jó német nyelvtant és egy német-magyar kézi (tehát nem zseb) szótárt, (talán a Halász Előd félét vagy a nagy Kelement). Itt JuciX segíthet. Mindezek nélkülözhetetlenek a fordító munkámhoz. (Nagy olasz-magyart már kaptam a fordító irodától. A saját könyveim, úgy tapasztalom, nem fognak elkallódni.) Szívesen venném mellettük az Újkor II. és III. kötetét is. Úgy tapasztalom, hogy ellenőrzés után a könyveket beadják hozzánk. - Marim, a szemüvegemmel baj van, a forrasztások szétpattantak és ragtapasszal tartom össze őket. Úgy gondolom, hogy a beszélőre behozhatnál egy hasonló fazonú acél-ezüst ötvözet keretet és én az üveget beleteszem, vagy te vinnéd magaddal akkor és kicserélve a nevemre leadnád. Törzsszámom mindig a nevem mellé kell írni (476.080). Mivel most decemberben nem volt pénzem s nem ’speizoltam‘, ilyenkor rendkívüli tisztasági csomagot lehet küldeni (szappan, fogkrém, WC-papír - a fehér eü.-papírra jól lehet jegyzetelni -, elmegy a cigaretta is, és esetleg versatilbél és az ehhez járó dörzspapír; mindezt egy nylon vagy e féle zacskóban, amiben itt élelmet tarthatok). Jól esne, ha ilyen a beszélőtől és a tankönyvtől függetlenül eljutna hozzám, a csomagra rá kell írni, hogy tisztasági csomag. A leveledben jelzett pénzt nem kaptam meg, mert tudnod kell, hogy annak a mozgási ideje több, mint 2 hónap. Remélem, az új évben már nem lesz küldött pénzre szükségem. - Csillagom! Nagyon szeretnélek látni, leveled olvasni, válaszaid hallani: hogy élsz új otthonodban? könyveid, holmijaid, Juci tanítványának rendben van-e a dolga?12 Munkahelyeden minden jól megy, ki vezeti a múzeumot? Egészséges vagy? Édesanyád? Ne feledd a népzenét! közös dalainkat sokszor dúdolom, emlékszel-e még, hogy "ég adja az essőt"! ( . . . ) Marim! nehéz szívvel búcsúzom tőled. Ismerősöket, családot, gyerekeket: Tónit, Ottót, Renát,XI Imrééket,XII Éváékat,XIII Pistát,XIV Arit,XV Jucit, Mariettát (magatartása?), DadiékatXV és másokat is, akik még nem vetettek ki egészen a szívükből a régi szeretettel üdvözlöm és tartalmas új esztendőt kívánok nekik. Te meg bocsásd meg nékem, ha megszomorítottalak s ha miben rosszul gondolkodom, javítsd ki! Az 1959-es esztendő legyen sokkal boldogabb számodra - nagyon kívánom - mint az előző. Születésnapodon veled vagyok. Gondolatban kezed fogja és ölel Laci. ISógornője: Kardos Jánosné IISógornője: Kardos Ferencné IIIUnokahúga: Kardos Edit IVUnokaöccse: Kardos János VSarkadi Kálmán VIBoros Marietta VIIGyenes Antal VIIISomogyi Miklós IXAz utolsó három mondat virágnyelven íródott. XSós Júlia XIBazsik Renáta XIICsanádi Imre XIIIHeckenast Gusztávék XIVSomodi István XVJancsik Aranka XVIErdey Dezső szobrászművész és felesége       Pogány Mária, Kardos János,özv. Kardos Jánosné - Kardos Lászlónak 1959. II. 8. Kedvesem! Itt ülök az íróasztalom mellett. Vasárnap késő este van, és ma nagyon sok hatás ért. Készülök az egyetemes történeti szigorlatomra 476 (Róma bukásának dátuma!)-tól 1793-ig, a jakobinus diktatúra bukásáig. ( . . . ) Ez az egyik tényező! A másik: szól a rádió Beethoven IX. szimfóniájának utolsó tételének utolsó akkordjai most az imént fejeződtek be. Schiller: Örömóda! ( . . . ) Valószínű, e hónap folyamán fel fogja keresni ügyvédje - nem a régi - és elmondja majd hogy mit intéztünk. Ehhez próbáljon meg felkészülni, hogy a kérvényt hogy és mivel okoljuk meg. Azonkívül a JóskaI problémát is majd neki kell elmondja. Ehhez csak annyit, hogy barátaink mindenben segítenek, hogy tanulmányaimnak a legjobb eredménye legyen. Nem egészen úgy, ahogy Maga elképzelte, de elmennek talán magához a rectorhoz is.II ( . . . ) Most nagyot ugrok és elérkeztem 57 augusztusához. Remélem, akkori szereplésemmel is meg volt elégedve, biztos olvasta írásbeli nyomait. 1/2 9-től este 1/2 7-ig egyfolytában voltam a Maga közelében, mindig arra gondoltam, de jó volna néhány emelettel följebb lenni!13 ( . . . ) Lelkileg most sem érzem, hogy külön élnénk, ismerem és osztom gondolatait - gondolatainkat. Ezért volt mindig ott a sablon leveleim végén: a "mindig Magával van" . . . stb. Életem különben eléggé egyhangú a viszonylagos tarkaság ellenére is. Összes társadalmi élet igényemet csak az intézetben elégítem ki. De olyan osztályt adminisztrálok és tartok össze, amilyen kevés van az országban. Főnököm de jure Molnár Erik (igen jó a kapcsolat köztünk), de facto Makkai László. Vele is igen jól kijövünk, rendkívül tiszteljük egymást, és Makkai sokat segít is. Állandóan harcol fizetésemelésért, épp most a napokban emelték fel 1050 Ft-ra. (2 éve 850-el kezdtem!) Osztályom tagjai különben: Mályusz [Elemér], Elekes [Lajos], Andics [Erzsébet], Ujhelyi Szilárd, Györffy Gyurka, Spira [György], Benda [Kálmán], Heckenast [Gusztáv] stb. (Ugye, szép kis névsor!?) Rendkívül intenzív szellemi élet vesz körül és ez inspirál tanulásra és munkám jó elvégzésére. ( . . . ) Nekem különben az intézetben nagyon felment a csillagom, amióta a könyvem megjelent, és ígéretet kaptam, hogy ha a III. évet az egyetemen elvégzem, kapok a disszertáció elkészítéséhez heti 1 kutatónapot. A délutánjaim azonban annál egyhangúbbak. Minden áldott nap hazamegyek anyámhoz és kb. éjfélig tanulok. Hiába, nekem is ki kell használnom ezt az időt tanulásra, és a jövőre való felkészülésre! Két éve kétszer voltam moziban. ( . . . ) De azért kárpótolnak a vizsgaeredményeim. Most már sikerült a történelmeket is jelesre felerősítenem. Alig telik másfél év, és abszolválni fogok. Persze, addig még keményen kell tanulnom, mert most vannak a legnehezebb szigorlatok - Ami közös dalainkat illeti, énnékem is sokszor eszembe jutnak, mostanában van azonban egy elsőszámú kedvencem: a "béreslegény"; de annak is az a két sora: "mennél jobban böködi a tenyered, annál jobban rakd meg a szekeredet". Sokszor, ha fáradt és elkeseredett vagyok ez eszembe jut, és új erőt ad a további küzdéshez. ( . . . ) Tiszaigarról csak annyit, hogy az Akadémia főtitkárával még nem tudtam beszélni, mert a vizsgák miatt nem tudtam időt szakítani. ( . . . ) Kati jól van, mint láthatta, igen sokat nőtt. Megnyugtathatom, semmi konfliktus nincs vele sem körülötte; csak azok a kisebb dolgok, amiket említettem. De, sajnos, ezen nem lehet változtatni; anyjával nagyon ragaszkodnak egymáshoz. [A maga] édesanyja különben nyakláncát adta neki karácsonyra, azzal, hogy ha ő nem lesz, Katinak maradjon valami emléke tőle. Olyan megható volt a jelenet. Kati is úgy elgondolkozott a dolgokon, ő tán most került először szembe a halál fogalmával és rettentően megdöbbentette. Édesanyja hihetetlen strammul és szívósan tartja magát, bevallom, PistaIII is csodálkozik akaraterején. Igen sokszor szédül, rosszul van; ilyenkor keservesen sírni kezd, hogy tán soha többé nem látja Magát. Azt hiszem, legközelebb meg lehet találni a módját, hogy mind a ketten meglátogassuk. Én különben vettem Katinak karácsonyra egy pepita-ruhát és egy pantallót. Nagyon örült a gyerek neki. Szoktam néha vele tanulni, segítek ahol tudok, de ez elég rendszertelen. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy jövő tanévben rendszeresebben fogok vele foglalkozni, mert akkor már lényeges lesz a legjobb bizonyítvány. Igen jóeszű gyereknek tartom, csak valahogy szétszórt, nem tud sokáig koncentrálni. Nem tudom mi ennek a gyógyszere, talán Maga tudna egy-két hasznos tanácsot adni erre vonatkozóan. (Úgy is, mint Kossuth-díjas pedagógus!) ( . . . ) Állandóan Magára gondol: Mari. Kedves Öcsém, Laci! Magasztos pillanat fog el, hogy oly sok idő után ismét elbeszélgethetek Veled, hacsak levélileg is, hogy gondolatom megtalál a nagy falon túl is. Ennek a válaszlevélnek a megírását késleltettem, amit magad is kértél, megvallom kicsit viszolyogtam is tőle, miközben a gondolataimat dédelgettem, formáltam. Most, hogy mindezeknek a gondolatoknak testet kelleneölteni, ironnal a kezemben csak az üres papírt nézem. Gondolataim egymást megbontva csapongnak, közös emlékek képei villódznak előttem. Emlékszel, amikor még Rákospalotán laktunk? a konyhában történt: Anyánk valamiért téged meg akart pofozni, rádkiáltott:Vedd le a szemüveget! (mert ennekelőtte egyszer már eltört így a szemüveged). Te lekaptad a szemüvegedet és odatartottad az arcodat anyánk elé: Üsd - mondottad kiabálva. Ez a gesztus annyira meghatotta anyánkat, hogy ez a fajta fegyelmezés végleg elmaradt, legalábbis a te részedre. Bezzeg én . . . Innen az idő távlatából visszatekintve a pofonok is megszépülnek és a szeretet meghatványozódott, ennek a soha meg nem szűnő szeretetnek szimbóluma jó édesanyánk. - Örömmel tudatom veled, hogy az Édesanyánk egészségi állapota valamelyest javult, lelki zaklatottsága is csillapodóban van. Úgy hogy néha átmegy Rákospalotára meglátogatni Ferkót, a rokonokat. Katinál is bent volt a múltkorjában, valami maradandó emléket vitt neki, ami emlékeztesse őt a nagymamára. Édesanyánk kicsit már készülőben van a nagy útra, bár sokszor hajtogatja, hogy meg akarja várni még a Te hazatérted. Munka az éltető ereje, állandóan tesz-vesz a ház körül, kordában tartja a gyerekeket, sőt még az Adélt, engemet is. Esetenként még minket is megró, ebből is láthatod, hogy ebben a tekintetben még a régi. ( . . . ) Az előző leveledben fanyar iróniával kérdezed: Nem felejtenek el a barátaim? Sietve igyekszem kijelenteni: Nem! Többen érdeklődtek felőled, emlegették, hogy milyen jó előkántás voltál. Hogy: Dunáról fúj a szél . . . meg aztán: A csitári hegyek alján . . . meg a többiek. Remélem, most is dúdolgatsz, mert a humort és a jókedvet minden körülmények között meg kell őriznünk, hidd el, hogy megy az. - Leveledben kéred, hogy ne tegyek szemrehányást a történtekért, hisz szenvedsz a tévedésért. Nem teszem Laci, de hogy is tehetném, hiszen az ügyedet nem ismerem, az egész dolog annyira intern volt, hogy még a védőügyvéded sem adott róla semmi felvilágosítást. Mondom, hogy az egész ügyedet nem tudom felfogni, hogy hogy kerülhettél a jelenlegi körülmények közé. Ez a véleménye mindazoknak, akik ismertek és ismerték munkásságodat. ( . . . ) Mint írtad, sokat dolgozol, hidd el ez a legjobb markotinIV a falak ellen. Próbálkozz meg szépirodalommal, hisz minden adottságod megvan hozzá, bizonyítja ezt a legutóbbi leveled, amivel nagy örömet okoztál mindnyájunknak. A tudományos munka jó, az is elfoglaltság, kitölti az idődet, de nem hiszem, hogy lélekben kielégítene. A szépirodalomban megépítheted a magad gondolatvilágát, formálhatod a jellemeket, beleélheted életedet az ő sorsukba, eggyé olvadhatsz velük. Próbáld meg, meglátod milyen hálás játék lesz. - A következő beszélgetőre ha mód lesz rá, ketten látogatunk meg, az egyik én szeretnék lenni. Addig is ölel bátyád: Hánzi. ( . . . ) IKéri József IIVirágnyelv III dr Vaxga István IVÉrtsd: narkotikum Kardos László - családjának,édesanyjának, kislányának BOB 1959. III. 8. Drága Családom! Édesanyám, Katim! Marim! Hánzikám és Mindnyájan! Nagyon várt leveletek február végén befutott - címzési hiányosságok miatt késett ilyen sokat, és mint minden, ami tőletek és rólatok érkezik, igencsak megmelegítette a szívemet. És az öröm íme! tovább tart, mert máris írhatok néktek. Kissé úgy - megvallom - szorongással is, hátha túlságosan is igénybe veszem türelmeteket és talán terhetekre is vagyok; hiszen megértem, van abban valami ijesztő, amikor úgy negyedévenként-félévenként amolyan kincstári kísértet módján levélformában vagy egy-egy beszélő keretében megjelenik az ember és kísért! Dehát a kísértet is valamikor eleven volt . . . s ha mégis ír, kér, vár, fontol az ember, minderre azért vetemedik, mert hiszi azt, hogy a barátság, szolidaritás, szeretet - erről még egy szikkadó agyban is marad némi halvány emlékezet - mégiscsak valóságos tények, erők, amelyek megbírnak mégoly masszív falakat a rákosi homokon és vitába szállnak mégoly makacs társadalmi elő- és utóítéletekkel. - Drága Mate! Minden szavad, vigasztalásod oly jól esik, hogy sírni tudnék tőlük; mégis nyugodj meg Édesanyám, hiszen sohasem volt még olyan setét éjszaka, hogy utána hajnal ne lett volna s már-már én is beleszokom a nyomorúságba és - utóvégre én mégis csak az anyám gyermeke vagyok, Koltay-faj, és ez nem kis dolog. Hogy kissé jobban vagy az egészségeddel, meg-elvagy az otthonnal, ez engemet is megnyugtat, meg aztán a tavasz-nyár nagy gyógyító, valami nyaraló pihenésről kellene gondoskodni, mit is tanácsolhatnék? Boldoggá tenne, ha Marival együtt láthatnálak, amint írta nekem. Egyébként akkor nyugodtan hozhatsz be egy kis harapnivalót, akár karácsonyi méretben is, a gyakorlat ezt lehetővé teszi. Katiról való karácsonyi megemlékezésed könnyt csalt a szemembe, meglásd! Kati mégiscsak a mi lányunk lesz! Végül sohse feledd, Hánzi nyárfái alatt együtt akarok ülni veled - annak idején! Forrón ölellek. - Hánzikám! szép leveled, biztatásod, megértésed, közös emlékeink, fanyar optimizmusod, mind-mind kimondhatatlanul jólesett - olyan hosszú idő után. Erőt is adott! Pedig hogy hánykolódik az ember - ellentétes érzések között. Az ember egész irodalmilag pallérozott tudata semmi másra se jó, minthogy színvonalasabban kínlódjék! aztán megnyugszik az ember és csinálja és bírja, mert csinálja és bírja és így tovább. . . Várlak Hánzikám Ferkóval együtt, amint jöhettek! Ha legközelebb írsz, bátran írj, több konkrétumot életetekről s mindarról, amihez nekem is közöm volt egyszer. Légy Marinak, miben tudsz, segítségére engem érintő dolgokban. A válaszlevélben - kérlek - küldj egy-két fényképet, amit most tavaszon csinálhatsz, egyet Katiról-Mariról közösen, s egyet velük együtt mindnyájatokról, oly jó elnézegetni, mégha nehézzé teszi is a szívet. Családot, gyerekeket, ismerősöket veled együtt meleg szeretettel üdvözlöm. - Katikám, drága Kislányom! Hogy megnőttél, bizony szégyellem bevallani, alig ismertelek meg. Nagy örömet okoztál, hogy eljöttél ide hozzám és talán egykor érett fejjel azt is megbocsátod nekem, hogy ilyen körülmények között kellett velem találkoznod s hogy az élet ilyen korán beavatott a felnőttek szomorú titkaiba. Csillagocskám! ígért soraidra számítok. Ajándékaid köszönöm, tárcád, képed gyönyörű! Testvérkéid és mindnyájatokat szeretettel üdvözlöm. Millió csók édesapádtól. Csillagom! Marim! Akárhogy is van, megint nagy hasábot dobtál a tűzre és jó is mellette melegedni. A csak-nekem szóló szavaid azért is estek olyan jól, mert igen őszintéknek éreztem azokat és bizony nagy sóhajthatnékot meg káromkodhatnékot váltottak ki belőlem: milyen szépen élhettünk volna mi ketten ebben az okos világban, ha én nem vagyok olyan nagy marha, hogy ideduggatom magam ebbe a lyukba! s mennyivel könnyebb lett volna a te életed is. Azt, csak azt tudhatná az ember, miképpen igazíthatná helyre az egészet? Ez a nagy-nagy tehetetlenség, ez sorvasztja az embert, hogy miattam másnak is kell szenvednie! Csillagom! szereteted meg keménységed őszinte tiszteletet vált ki bennem irántad és kívánom, hogy sorsod jutalmazzon meg érte: persze én is szeretnék részt venni benne! de akárhogy is lesz, mindig boldoggá fog tenni az a tudat, hogy a nyomorúságnak ebbenaz óceánjában velem voltál és vagy. Mégis drága társam! te nagy organizátor, azt kívánom, kérem tőled: ne korlátozza a te jövő utadat, szabadságodat, függetlenségedet az én személyem, mert én azt végképp nehezen tudnám elviselni, hogy - mindenen kívül - pont annak az embernek nehezítsem meg az életét, aki hozzám a legközelebb áll! Tedd meg amit megtehetsz, s ha megkönyörülnek nyomorúságomra az egek meg az Akadémia utca,14 úgy közös sorsunk ráadásaként közösen rójjuk le, ami kitelik tőlünk, ha pedig nem . . . ( . . . ) Tanulmányaiddal kapcsolatban változatlanul az a nézetem, hogy a vezető tanárok és a rektor közvetlen, személyes és megelőző igenlése és segítése nélkül minden külső és belső lépés eredményessége kétes értékű.I ( . . . ) Mi van Tóni keresztkomájának15 dolgával? Marim! könyvedet illetően én részrehajló vagyok: jónak tartom, de csak mint első lépést. A tudomány és irodalom házasságából - úgy hiszem - rövidesen még virágzóbb frigyet kovácsolhatsz össze. Kívánnám, hogy valamikor közös vállalkozásban próbálhatnánk ki, mire megyünk ketten? Igart és a tudományos térképeket ne feledd! ( . . . ) Csillagom, rosszallom klastromi magányod, s "a béreslegény" vigasza nem minden, barátainkat ne hanyagold el, s ha lehet szórakozz többet, ezt hallanom nékem is jól esne. Katiért, amit érdekében teszel, hálás vagyok. Tanulása megoldásának titka: egyértelmű, nyugodt, komoly szintű foglalkozások és hozzá érdeklődéséhez mért konkrét feladatok. ( . . . ) Most németet fordítok: 900 oldal vaskos, pszichológiai mű, kínlódok, de megéri. A nap többi része történelem, szépirodalom, újságolvasás, kevés séta, tavaszvárás. Pároslátogatásra, rendkívüli beszélőre a Fő utcai büntetésvégrehajtási pság ad engedélyt, egyéb kérdést is elintéznek. Precedensek vannak rá! Vaknak az alamizsna! Én kinek küldjek egy személyes értesítést a beszélőről, írjátok meg. Válaszod a múltkori terjedelemben elseje körül, ápr. elejére várom. A borítékra írjátok rá azt is: Kf. I. e. A legközelebbi beszélőre, Marim! ha teheted, szerezz be valami jó marxista vagy haladó olasz és német nemzeti vagy újkori Európa történetet. ( . . . ) Köszönöm, hogy Attila Ódájára emlékeztettél, jól esik, hogy most minden sorát feléd, számodra elismételhetem, hallod ugye?, bárcsak a "Mellékdal" számunkra is az elérhető valót jósolná. Ölel Laci. IVirágnyelv Kardos János, Kardos Kati,Pogány Mária - Kardos Lászlónak Bp. 1959. ápr. 21. Kedves Laci! Ennek a válaszlevélnek a megírása azért késett, mivel hogy a Hatóságtól értesítés érkezett a vagyonelkobzási eljárás foganatosítására, amiről értesíteni akartalak ebben a levélben. Ez a múlt héten meg is történt. Előre is megnyugtatlak, minden személyi holmid megvan. Könyveid közül a klasszikus szépirodalmi és a cyrill betűs Lenin és Sztálin sorozatnál hogy úgy mondjam: szabad folyás lett engedve a hivatalos eljárásnak.16 A lakásberendezésből elvitték a ruhásszekrényt, két könyvesállványt, a vitrines kis szekrényt, a kétajtós kis szekrényt, két barna fotelt, egy kerek asztalt és az íróasztalt. Az íróasztallal kapcsolatban a Marival komoly vitánk volt a megváltás miatt. Nekem is szándékomban volt ez, a könyvállvánnyal együtt, már a bírósági becsüs árai alapján. Tudnod kell még azt, hogy az elkobzott holmi csak a Bizományi Áruházon keresztül váltható meg. A Bizományi Áruháznak jogában áll a bírósági becsüs árait felfelé korrigálni - lefelé nem. Így történt, hogy a Bizományi Áruház becsüse többszörösére emelte az íróasztal megváltási árát. Ennek dacára Mari ragaszkodott ennek a megváltásához. Én ezt nem tartottam ésszerűnek, annál is inkább, mert Mari kölcsönpénzzel akart ebben segíteni. Tudom, hogy ez a Marinál egy érzésbeli objektum volt és ebben anyám is Mari pártján van. A többi könyv és más egyéb dolgok a megmaradt bútorzat kivételével mind ki lett hozzánk szállítva. Itt nálunk Mari az anyagot csoportosítja, katalogizálja. A lakásban, mint már írva lett a Juci kegyeltjei laknak - bár még a lakás kiutalást nem kapták meg. - Kati a tavaszi iskolai szünet alatt kint volt nálunk pár napra. Katiról gondoskodunk és még hatványozottabb mértékben tesszük ezt, ha majd felsőbb iskolába megy. Ebben az ügyben ilyen értelmezéssel beszélgettem a volt padtársaddal a Lajossal,I aki eddig is jelentősen segítette Katit. A művészeti gimnáziumi felvételre vonatkozólag ő is megígérte a segítségét. Deák Sanyival folyamatosan levelezek, anyánknak már kétízben küldött orvosságot, amikor még itt nem lehetett kapni. A legutóbbi levelében írja, hogy teljesen fel akarja öltöztetni Katit, érdeklődik mi előnyösebb, pénz vagy a ruhaküldemény. ( . . . ) Kértem egy rendkívüli beszélgetést, Ferkó és az én részemre, eddig még nem kaptam róla értesítést. - 3 db fényképet mellékelek. A közeli viszontlátás reményében fejezem be a levelemet, ölel bátyád: Hanzi. Drága édesapa! Először is kissé későn ugyan de húsvét alkalmából szívből üdvözöllek. Másodszor örülök, hogy írhatok Neked, mert eddig még csak egyszer írtam. A húsvétot jól töltöttem el, kaptam sok cukrot meg csokit is. Marikától meg két könyvet. (Karácsonyra 1 ruhát meg egy hosszú nadrágot kaptam tőle.) Az iskolában még kell ugyan javítani, de olyan borzasztóul nem állok, a félévi bizonyítványom általános jó, 4-es volt. Nagyon örültem, mert a legutolsó fizika dolgozatom ötös lett. Beteg nem voltam különösebben, csak tüszős mandula gyulladásom volt, de abból hamar kigyógyultam. Az osztály rendez egy klubnapot, amire lehetséges, hogy eljön egy pár színész is. Mi is adunk műsort. Én több gyerekkel polkát fogok táncolni. Remélem, nem vagy beteg és nem is voltál. Most megkaptuk a "tavaszi" szünetet (egy hét). Április 5-én pedig voltam a második Országos Úttörő Seregszemlén. Egyszerre 1000 galambot engedtek fel a levegőbe, azok egy félkörívet írtak le, azután elrepültek valamerre. Mostanában sokat szoktunk az udvaron lenni, mert a szomszéd ház udvara a mi udvarunkhoz van csatolva. Ilyenkor sokat gondolok rád. Mostanában nem olvasok olyan sokat, mert anyuka nem engedi. Énekkarra is járok mert beválasztottak (altos vagyok). Na, de most már búcsúzok mert nemsokára elmegy a Marika. Írjál egy picit többet nekem! Milliószor csókol lányod Kati. Kedves! ( . . . ) Először a térképek! Visszakaptam, megvan. Ezzel kapcsolatban csak még annyit, hogy valószínű alkalma nyílik Magának tudományos munkásságot folytatni. Erre vonatkozóan is az első lépések megtörténtek. ( . . . ) A kérvényt különben elkészítettük: van 3 db melléklete: egyik a munkásságának bibliográfiája, a másik a Korunk kritikája, a harmadik 57 óta sajtóbeli megnyilatkozások a kollégiumi munka jó tapasztalatairól és felállításának szükségességéről! Talán-talán a Maga intenciói is bekerülhetnek, amit én feltétlenül szükségesnek tartok, de mondom, nem rajtunk múlik a beszélő. A keresztkoma dolgában pedig annyi történt, hogy feleségét és más évfolyamtárs hozzátartozóját is behívatták a rectori hivatalba, és ígéretet kapott a tanulmányi idő valamelyes csökkentésére.II Remélem, a könyveket, amiket küldtem, megkapta. A drámákat - mint azt annak idején már megírtam - 57-ben lévő névnapjára vettem. A Józsefet pedig - reprezentatív dátumhoz reprezentatív könyv - utólag a 40. születésnapjára szántam. A dedikáció csupán két szó: optimista remény! ( . . . ) Tiszaigar. Az Akadémián nem tartják méltányosnak, és ebben igazat adok, hogy én foglalkozzak vele. Véleményük szerint Igar kész!!! És ez az én véleményem szerint jó kezdete lesz életének. Az anyag teljes, őrzöm, hiszen átmenetileg az én tulajdonomat képezi. - ( . . . ) Remélem, ez a levelem már még jobb idegállapotban találja s a téli sápadtsága elmúlt. Sokat gondoltunk arra, átmenetileg, ha van rá lehetőség, nem tenne-e jót egy kis fizikai munka? SzilárdIII különben azt üzeni, hogy tornázzon sokat ha a fizikai munkára nincs lehetőség. Levelében írjon többet ideg- és egészségi állapotáról! Én is nehezen búcsúzom Magától, türelmetlen vagyok, szeretném látni! Sok szeretettel öleli: Mari. ISzamel Lajos IIVirágnyelv IIIÚjhelyi Szilárd       Kardos László - édesanyjának,bátyjának, Pogány Máriának Vác, 1959. június 7. Szeretteim! Új helyről régi szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat. Szerényebb viszonyok közt élek az előbbinél, de egészséges vagyok, újabb itteni gyomorvizsgálatom különösebbet nem mutat, a nyár minden esetre könnyebb. Most nem dolgozom, bár ez felmerült; olvasgatok, új társakkal beszélgetek; itt több a séta, egyébként - már évek óta - rendszeresen tornászom. Idegeimmel - így ítélem meg - nincs különösebb baj, gondjaim és gondolataim is normálisak, kedélyem messze felülmúlja másokét; nehéz másodperceim megítélése alól meg feloldoz Marim mosolya. 30 Ft-os speizomat cigarettára és tisztaságira költöm; a könyvnapon Mannt és a francia költőket vehettem meg; van még vagy 350 Ft-om. Minden könyvem megvan és megmarad letétemben, csak nem juthatok hozzájuk, csakúgy füzeteimhez sem, egyelőre. - Utóbbi bájos leveleiteket, kedves fényképeiteket, amellyel annyi örömöt okoztatok, drága Marim könyveit, üzeneteiteket, intézkedéseiteket és - mérsékelt reményeiteket köszöntöm. - Drága Édesanyám, vigyázz az egészségedre és bízzál, kedves vonásaid naponta előttem vannak. - Hánzikám, köszönet mindenért, ha teheted a megmaradt bútort és főként a vízmelegítőmet biztosítsd; tudományos és egyéb jegyzeteimet, könyveimet ne hagyd a nyirkos pincében, mert tönkremegy, ha nincs helyed, bízd Marimra, ő megőrzi. Sanyi komámnak köszönetem és baráti üdvözletem, szintúgy Lajosnak, padtársamnak, fejezze ki néki Marim személyes köszönetem. Katimnak a kért hosszú levél helyett hosszú csókom küldöm, jó iskolai eredményt és jó nyaralást kérek és kívánok neki! - Marim csillagom! 20 perces beszélőre várom kedves híreidet egyetemi tanulmányi kilátásaidról, amelynek időben való bevégzésére talán most van, ha egyáltalán van, gondolom, te is tudod, a legnagyobb lehetőséged. Még mindig azt hiszem, tanáraid, rektorod beavatkozása a legnagyobb segítség! Köszönet tudományos munkám érdekében tett lépéseidért, de erre sem most, sem később sincs lehetőség, sem technikailag sem belső feltételeim között. Kíváncsi vagyok a te és Kati évvégi jegyeire, nyári terveidre; köszönet Józsefért, mindig te voltál a fejemben, míg olvastam. Plusz csók az íróasztalomért, az igari térképekért, vajh! veszek-e még kezembe tollat írni, alkotni, kutatni?! El-elgondolkozom a Heti Híradó takarékos hírein, zavaros az ember szíve és tétova az ember feje. Szeretném hinni sokakkal együtt, hogy ez az esztendő tartósabb békességet hoz hazánkra és enyhíti a mi kínjainkat is! - Csillagom, a csomagban, kérlek, segíts anyáméknak: 2 kg bőrtelen szalonnát, 1/2 kg száraz kolbászt és 1/2 kg múltkori édességet várok. Írásos válaszod július 2. felére várom. A boríték balsarkába írj egy nagy 15-öst is. Tónit, Ottót, gyerekeinket, barátainkat szívből és várakozással üdvözlöm, a családot csókolom; boldog vagyok, hogy még megvagy nekem. - Huncut bajuszkámtól majd meg ne ijedj. Ölel Laci. Kardos László - Pogány Máriának  Vác, 1959. szeptember 4. Csillagom! Marim! De jó is újra beszélgetni veled, veletek, az én nagy családommal: 32 sor is kapu - haza, felétek! Legelébb is forró köszönet soraidért s a szép 6 küldött könyvedért. Örülök terveidnek, a szakdolgozat-tanulmány változatnak, a film lehetőségnek. ( . . . ) Csillagom! látogatásod óta dolgozom, amolyan félértelmiségi munkát, új környezetben, napi 6 órát de. Majd: ebéd, séta a parkban, egy-egy ping-pong meccs, olvasás, ritkán: mozi, legutóbb a Csendes Dont láttam. Nem fordítok, jobb híjján a spanyolba másztam bele, már elég jól megy. 100 Ft körül keresek és spejzolok, táplálkozásom, egészségem kielégítő, kedélyem normális, reményeim a tiéitek. Valószínűleg ezentúl gyakrabban írhatok és láthatlak benneteket, vasárnapra édesanyám és Hánzi bátyám várom. Okvetlen beszélj velük előtte. ( . . . ) Ölel Lacid. A válaszlevél csak 32 sor lehet, a boríték balsarkába most egy 4-est kell írni! Kardos László - Pogány Máriának Vác, 1959. szeptember 20.  Kedvesem! lásd, megelőzöm válaszodat: édesanyámék látogatása igen erősen hatott rám, jól esett és felzaklatott. Elviselném - bármilyen nehéz is - "szívesen" jövendő börtönéveimet, ha ezzel megválthatnám anyám testi-lelki szenvedéseit! Bár bizonyára az én szabadulásom segítene egy kicsit rajta. Az vigasztal, hogy látom, Hánzi bátyámék mindent megtesznek érte. ( . . . ) Én, mint anyámék látták, egészséges vagyok s Jánost se riassza sápadtságom, természetes börtönpír az, bár a téltől fázom előre, a munkában töltött 8 óra még hagyján, de a zárkában annál kevésbé, csak az a 2-3 óra vigasztal, amit olvashatok és tanulhatok, elalvás előtt, ébredéskor mindig veled, veletek vagyok. A tudományos gondokról, úgy látom, végképp le kell tenni, kettőnk majdani közös idejére; lehet-e hinni benne? ( . . . ) Édesanyám, Katim csókolom, családainkat, gyerekeinket forrón üdvözlöm; szeretettel és szorongással ölel e holdrakétás és politikai végtalálkozós nyárutón Lacid. Kardos Kati, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Bp. 1959. szept. 27.  Drága Édesapa! Most kihasználom az alkalmat és sokat írok. A tanulással baj nincs, csak ötös feleletem van. A rajzgimnáziumi felvételi előképzőjére járok. Kéthetenként. Olvasni nem olvasok sokat, mert tanulni kell. Kaptam egy pár jó könyvet. Pl. Vergilius életét, Hegedüs Gézától, Jókaitól is. Megnézem a héten Jókai Fehér asszony c. darabját az osztállyal. Bélyeget is gyűjtök. Klubnapot is rendezünk, érdekes lesz. Kaptam egy szép kompléruhát, Mari még nem is látta. Ezután mutatom meg. Lehet, hogy fogok úszótanfolyamra járni. Az iskolával azt hiszem, Herendre fogok kirándulni. Olvastam a Fecskék és fruskákat, nagyon helyes volt. De most már búcsúzok, sok-sok nagy puszit és ölelést küld Kati. - Kedvesem! ( . . . ) Édesanyja - igen örülök neki - jó kedélyben és színben találta. Megnyugodott egy picit, mert hát afféle középkori börtön-képzetei voltak. - Kati nem volt Tahiban, mert ott is elég nagy paralízisjárvány volt. Így magammal vittem a sümegi barátnőmhöz, aki meghívott minket. Sümegen megnéztük a várat, a Kisfaludy-kiállítást, és olyan kréta-kori kövületeket szedtünk. Tapolcán a tavasbarlangban csónakáztunk, és a Bacsányi-kiállítást néztük meg, Keszthelyen fürödtünk a Balatonban. Jól éreztük magunkat, csak a 4 és 1/2 nap kevés volt. ( . . . ) Az Akadémia főtitkára megígérte Makkainak, hogy az anyagi kultúra csoport osztállyá fog erősödni. Én már itt is vagyok a csoportnál; munkám: a Széchényi Könyvtárban és az Országos Levéltárban eredeti okmányokat másolok. ( . . . ) - Búcsúzom, szeretettel öleli: Mari. Kardos László - Pogány Máriának, Kardos Katinak Vác, 1960. március 5.  Csillagom! Hitvesmarim! születésnapi leveled óta egy világ telt el és 27-e a beszélő napja is oly messzi még. Talán rossz álmaim miatt is aggódó várakozással gondoltam rád: az influenzajárvány, a tavaszelői tanulmányi pót-gondjaid s más feltételezett eshetőségek miatt is; remélem, nem késel a válasszal még a beszélő előtt. ( . . . ) ( . . . ) Csillagmarim! A minisztérium kérésére február elején írásban beadtam: milyen tud. munkával foglalkozom-foglalkoznék?! A magyar agrártörténet legújabbkori napjainkig tartó korszakát jelöltem meg s az idevonatkozó, főként az utóbbi években kiadott szakirodalmat, folyóiratokat tüntettem fel többek között forrásként. Nem tudom, mi lesz belőle?! Mindenesetre könyveim, ceruzám, füzeteim megkaptam és használhatom. Ez jó! Könyv-beküldést innen menesztett csomagcédulára - remélem - engedélyezik; a beszélőn megtárgyaljuk, hogy miket. Persze az itt lehetséges szellemi tevékenység csak a munka utáni 2-3 órára korlátozódhat a legjobb esetben is, többre aligha lehet számítani, kivéve, ha valamilyen szerv vállalná a teljes rabtartás költségeit tud. munka fejében.17 Magamnak franciául fordítok, idegennyelvű könyvet a könyvtárból kölcsönözhetek. Egészséges vagyok, a járvány idején még hőemelkedésem sem volt. - Sokat vagy eszemben: olvasmányaimat s mindent ami itt történik velem, megosztom veled. S most jól is van ez így!: hisz a szabadulási illúziók szétfoszlása után végül is a további végnélküli rabesztendőkben lesz még időm a magánnyal osztani meg társaságom! És őszintén szólva téged is inkább a gyökértelen illúzióktól, semmint a kiábrándító valóságtól féltelek. A költő vetése évelő vetés, ha egyáltalán a mag nem fagy meg a hó alatt!18 Tény az, csillagom, hogy nagyon magunkra maradtunk s igencsak hozzá kell szokni, hogy senkinek sem okoz gondot, élünk-halunk-e? De azért ne légy vigasztalan, tégy meg mindent magunkért, hogy legalább a lelkiismeret legyen tiszta! ( . . . ) Csillagom, most jöttem a moziból, Szállnak a darvak-előzetesét is láttam, ha megnézed, velem ülsz majd a nézőtéren. Forrón ölel Lacid. Kardos László - édesanyjának és Pogány Máriának Vác, 1960. május 8.  Szeretteim! Ólomlábon jár az idő, egy-egy levélírásig, egy-egy beszélőig egész örökkévalóság telik el! Ezt kivált most tapasztalom, hogy megkezdtem a 4. évet s a váci egy esztendőt is zárom. Drága Édesanyám! köszönöm, hogy legutóbb meglátogattál s bocsásd meg, hogy beszélőm csak részben szentelhettem neked, de te megérted, hogy Mari számára is annyi a mondanivalóm. Vigyázz egészségedre és a családra; a te jólléted az én nyugalmam egyik nélkülözhetetlen feltétele. Mindig gondolok Rád! ( . . . ) Csillagmarim! Leveled-látogatásod óta eltelt eseménydús, várakozással és feszültséggel teljes időt nyugodtan, éretten és bizonyos rezignált optimizmussal töltöttem el. Semmiféle helytelen és értelmetlen dologban nem vettem részt,19 ami által remélem, buzgalmadat csak támogattam. ( . . . ) Új munkaköröm: ugyanott műszaki szöveget fordítok, franciából, németből; valamivel többet is keresek; haza csak akkor küldök, ha a tud. munka végleg kútba esik. ( . . . ) Egészségem rendben, bár mostanság kimerüléses fejfájás gyakran gyötör. Életem most szerényebb s majdnem társtalan.20 Annál inkább várom híreid. ( . . . ) A napokban egy kedves talicskás délutánt töltöttem a Duna-parton:21 víz, sziget, hegyek, kék, zöld, távoli város, tornyok, hajók, nyüzsgés; oly élesen képzett meg a képben kettőnk szép élete, hogy szinte belefájdult szívem-lelkem. Meddig? és mégis, csakazértis! utóbbi szép leveled záró soraival alszom-ébredek; bár ne törné meg a varázst semmi rontás; "hej, élet, élet, bús élet . . . " Baráti, hitvesi szeretettel üdvözöllek, gondolok Rád, várlak Lacid. Pogány Mari - Kardos Lászlónak Budapest, 1960. május 16.  Kedvesem! Rég örültem ilyen nagyon levelének; hihetetlen feszültséggel éltem végig én is az áprilisi hónapot. Részben azért is, mert nyavalyáskodtam. A húsvéti ünnepeket 38° körüli lázzal feküdtem végig. Aztán nekiduráltam magam, s elmentem V. Pistához; megállapította, hogy az epém nem viseli jól magát. Szigorú diétát rendelt, s már javulok. - Kati ügyében május első napjaiban eljártam: határozott ígéretet kaptam, hogy ügyét kivizsgálják, s ha valóban nem szakmai az ok, a beiskolázást realizálják.22 ( . . . ) A napokban beszéltem telefonon a minisztériummal a tudományos munka ügyében. Azt válaszolták, nincs akadálya, hogy szakmai könyveket kapjon. De ami a Maga kívánsága, azt éppen most tárgyalják, s néhány napon belül értesítenek az eredményről. Az a baj, hogy az Akadémiával nem tudtam személyesen felvenni a kapcsolatot, s most Tóni keresztkomája ígért ebben segítséget. Igen-igen meghatódtam, s kimondhatatlanul jól esett, hogy meglátogatott engem az Intézetben. Különben új munkaköre van: akadémiai intézethez került. Fogadták őt a rektori hivatalban, s ott szó esett a még nem végzett hallgatókról. Azt ígérték neki, hogy egy éven belül mindenki megkapja a diplomát. Kérdezték a tanulmányi-idő csökkentést is. Arra úgy reflektáltak: ilyesmit ők túl kis gesztusnak tartanak, mert ennek olyan szemkiszúrás jellege lenne.I ( . . . ) Szakdolgozatomat már március első napjai óta csinálom. Hihetetlen érdekes a Tiszaszabályozás iratanyaga épp ilyen kubikos-vonatkozásban. - Minden oka megvan, hogy a rezignált optimizmusból a rezignált elmaradjon. Nem is gondoljon már csak arra sem, hogy múltkori levelem zárósorain valaha is történhet változás. Mari. IVirágnyelv Kardos László - családjának, Kardos Katinak, Pogány Máriának Vác, 1960. július 8. Drága Szeretteim! Ismételt forró ölelésem mindannyiótoknak! Édesanyámnak egészséget, nyugodalmat! Mate drága! gyakran látlak magam előtt nyári kertetekben, együtt az egész családdal és magamat is közétek képzelem. Egyszer majd az álom is valóság lesz! Egy kedves sort a válaszban nektek is szorít az én betűbeosztó Marim! Hánzikám, csodás csomagotok egy pár hétre hazavarázsolt, köszönet érte. Katira legyen gondod. ( . . . ) Csillagocskám, kislányom! Utóbbi heteim minden gondja a tiéd: akard te is, hogy tovább tanulhass, hisz eredményeid ezt lehetővé teszik és mi mindenben támogatunk; sose feledd: a tudás hatalom; egész életed ezen dől el, hogy ezt kiharcold magadnak. Egész szívemmel kívánom, hogy ez sikerüljön neked. Töltsd jól a nyarat. Nagyon szeretlek. - Drága Marim! Katival folytatom: az engem ért bajok közt az egyik legnagyobb csapásnak tartanám, ha akár külső, akár belső okoknál fogva nem tanulhatna tovább. Egész életem egyetlen vitathatatlan pozitívuma az az erőfeszítés, amit a hazai fiatalság továbbtanulása érdekében tettem és tehettem - s pontosan az én gyermekem ne tanulhatna tovább?! Te ezt teljes egészében átérted és átérzed! ( . . . ) Csillagom, én is kivettem a magam módját a nyárból, közel 1 hónapig kórházban voltam, viszonylag jobb körülmények között; fejfájásom valami keveset javult, egészségem elviselhető, kedélyem a régi. Most újra dolgozom ugyanott, ugyanazt, soha magánosabban, soha elesettebben és szerényebben.23 Amennyit lehet tanulok, olvasok. Egy-két könyvet vásároltam (Radnótinkat, Móriczot, Maughamt, Shakespearet). Édességeid régi ízekre emlékeztettek, köszönet értük és a szótárakért. ( . . . ) Sok okos hírt várok. A szept. beszélőre kívüled kit hívjak, anyát, Katit? Ferkót újra megpróbálom. Válaszod várom, fényképek boldoggá tennének. Minden iránt rezignáltan, de irántad változatlan hitben és szeretetben ölel Lacid. Kardos Kati, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1960. július 29. Drága Apuci! Már rég nem írtam. Most itt vagyok Újpesten. A bizi elég jó lett (5), csak magyarból és oroszból van négyes. A rajzgimit szeptemberben újból megpróbáljuk. Marival megyek augusztusba nyaralni. A tablóképemet Mari elküldi. Szerencsére nincs semmi bajom. Az egész család jól van. Gondolj rám. Én is küldök rajzot. Sokat olvasok. Megtanultam úszni és biciklizni. Nemsokára suli lesz. Kati. ( . . . ) Kedvesem! Egyik legfőbb kívánsága teljesül - bár mindegyik ilyen gyorsan menne. Katival együtt 3-án megyünk nyaralni, 2 hétre az Alföldre. Először pár napra meghívtak minket a Debrecen melletti Nyírmártonfalvára, egy régi barátnőmhöz, akinél tavaly Sümegen voltunk. Onnan: Szolnokra megyünk, a helybeli múzeumigazgató kalauzol. Összekötött a szolnoki Vízügyi Igazgatósággal, és megmutatják az ármentesítés anyagi kultúráját. Ez a szakdolgozatomhoz kell. Továbbá: kutatni akarok a Szentesi, Mindszenti, Hódmezővásárhelyi Állami Levéltárakban, szintén a szakdolgozatomhoz. Végső állomásunk Szeged (ünnepi játékok Madách Tragédiájával) s onnan haza. Pénzem van 1800 Ft. A magáé, + 400, jutalmat kaptam és a többit különmunkákkal szereztem. - Katit felvették a Varga Kata gimnáziumba, ezt mondhatom, ő harcolta ki magának. - A tanulmányaim: a tanulmányi idő csökkentéséről most hivatalosan is hallani híreket, de az a többünk benyomása, hogy biztosat még a rektor sem tud.I - Most különben egy Jókai novellát olvastam legutóbb. Rövid tartalma: A török szultán az oláh vajda vendégeként összehívta a dívánt és megtárgyalta a mongol kán ügyét, aki állandóan lázadozik a központi hatalom ellen, ti. a saját útján akar járni. Ez annyit jelent, hogy támadni akar a keresztyén világ ellen; a szultán békét akar, és így a díván a rebellis kánt elítélte. Hihetetlen ez a Jókai fantázia!24 - Anyáink holnapután, vasárnap találkoznak, mikor is Hánzi nagy fényképezést rendez, s majd ő elküldi külön borítékban a képeket. ( . . . ) Szeptemberben édesanyja is szeretné meglátogatni, azt hiszem, nem lesz probléma, hogy hosszú az út! Várakozó hangulatban, bizakodón, szíve minden melegével öleli-csókolja: Mari. IVirágnyelv Kardos László - Pogány Máriának Vác, 1960. szeptember 8. Kedvesem, Csillagmarim! Látogatásotok ezúttal is erőt adott. Nyári képed boldogsággal és kellemes szorongással töltött el: minden alkalommal kedvesebb vagy nekem, - hiába így van ez szív szerint! Öt esztendő amaz augusztus óta,25 elfeledtem emlékeztetni rá, most teszem meg. Egészséged, kedved tartós legyen, munkád eredményes, jövőd továbbra is páros - velem! Kati lányom? Öröm, hogy ő is hozzákezdett, de bánt, hogy iskolába indulása anyagi nehézségekkel párosult. Arra gondoltam, hogy szükségletei végett talán kölcsönt vehetnél fel, Lajos padtársamra gondoltam, akire ezúttal is barátsággal gondolok, - de más gyerekünkis számításba jöhet. A pénzt ruhára, könyvekre, mi még szükséges, kellene váltani. Szeretném, ha tanulmányai, élete, indulása problémáit olykor meg tudná veled beszélni. Fájna, ha művészeti érdeklődése elhanyagolódna! ( . . . ) Katinak ezer s egy csókot küldök; erősen kívánom, hogy a középiskolát sikeresen kezdje és folytassa. - Hitvesmarim! életed döntő esztendejét a tiéddel azonos feszültségben és szolidaritásban élem majd át. ( . . . ) Nagyon aggaszt - amint mondtad - hogy szakdolgozatod elbírálásának személyi és személyeskedő nehézsége van. Ez igen megnehezítheti dolgodat. Úgy gondolom ismét és újólag, hogy ezen csak a rektorral való személyes tisztázás segíthet. Ha valamikor, hát most már ideje, hogy többen adják hozzá dolgodhoz eszüket és jóakaratukat. Úgy vélem, hogy tanulmányi ügyeidben a segítés terhét ne csak a keresztkomáékra rakd, hanem a szakmában befogadottabbakra is, hogy pl. egy nevet említsek, Szekér Gyuszit, de másokat is. Világos, hogy most kettős diplomád sorsa dől el. Szeretném hinni, hogy munkaviszonyaid javításában SándornálI eredménnyel fogsz eljárni, amit az egészségügyi körülmények egyre inkább elodázhatatlanná tesznek.II - Sokat gondolok Jókai-novellád folytatására s az a véleményem, hogy e nem éppen szépirodalmi téma negatív megoldása tagadhatatlanul siralmas sorsot és jövőt tükröztet. Persze ebben te se írtad le az utolsó szót! Kedvesem! egészségem? Az utóbbi héten erőt vettem valamelyest fejfájásomon (neur. kínlódások, emésztési zavarok), bár ez dupla energiát kíván tőlem - persze ez nem megoldás - és dolgozom, fordítok, gépelek 8 órát. Módjával olvasok is. ( . . . ) Egyébként: szürkeség, magánosság, értelmetlenség! Félek a téltől. Mégis mindennek ellenére: változatlanul a régi vagyok és hóttig bízhatsz bennem. Gyerekeinkben én is szeretnék bízni, külön-külön üdvözlöm mindnyájukat, ne hanyagold el őket! ( . . . ) A családnak meleg kézszorításomat! Neked pedig Kedves mindent . . . Kosztolányi: Fényes arc a sötétben . . . sorait, ölellek Lacid. - Kedves válaszod e hóban várom. ISándor József IIVirágnyelv Kardos László - Pogány Máriának Vác, 1960. november 6. Hitvesem! Csillagmarim! Kedves leveled nov. 5-én kaptam meg. Néked nem nehéz átérezned, mit jelentett számomra az a nyomasztó várakozás, míg soraid kézhez kaphattam: a szokatlan megkésés sötét képzeteket keltett bennem rólad, anyámékról, az otthonról. Annál nagyobb az örömöm, hogy egészségesnek és bizakodónak tudhatlak bennőtöket és kivált, hogy a te irántam való szereteted oly friss és tartalmas mint amilyennek írod s amilyennek én is tudom és érzem. Ez utóbbi mindennél fontosabb számomra, mert erőt ad a jövő elviseléséhez, amely még nem kevés megpróbáltatást tartogat számomra. Tudom, önző vagyok, hogy így nyilatkozom, de szép soraid óhatatlanul ezt váltották ki belőlem; de tudd azt is, bármennyire is nehéz e süket betűkbe beleírni, hogy mennyire kívánom a te személyes boldogságodat, munkád, életed sikerét - és ebben akkor is szeretnék hinni, ha az én egyéni sorsom minden várakozásunk ellenére véglegesen beárnyékolódik; remélem és kívánom, hogy ez utóbbi esetben is lesz - legyen erőd a magad tudatos, tartalmas emberi pályáját befutni. ( . . . ) Magamról: gyengeségeimen némi sikerrel igyekszem erőt venni, fejfájásaimat jelenleg elviselem; munkám a régi; keveset olvasok, angolt tanulok, nehéz türelemmel töltöm az időt és a közelgő telet, már amennyire egyre magánosabb és szerényebb életkörülményeim engedik. ( . . . ) Csillagmarim, ami a mellettemállásod bájos és megható dilemmáját illeti: nekem, a most 42 éves Kiskardosnak így vagy jó, ahogyan vagy; bár már ott-tartanánk; ne légy túlszigorú önmagadhoz, mosolyogj, így! szeretlek, ölellek Lacid. özv. Kardos Jánosné, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1960. december 19. Drága gyermekem, a látogatás után ismét írok egy pár sort, egy kis erőt öntünk beléd a Marival együtt. Édes fiam nagyon örülök, hogy tűrhető kondícióban láttalak. Édes fiam kérlek hogy bízzál és türelmes légy, majd csak el jön az idő hogy köztünk leszel. ( . . . ) A csomagot elküldtük a süteményt a Mari küldi az ünnepre lesz kis finom sütid, az eláll soká. Kedves fiam az ünnepekben mindig gondolatban veled leszünk és kívánunk hogy ez az új év hozzon jót és boldogítót és millió csókot küldünk az egész család és összes rokonok, ismerősök ugyan azt kívánják a te szeretőédes Anyád. Kedvesem! Itt ülök magányomban. December utolsó két hetét kivettem fizetés nélküli szabadságnak, mert fáradt vagyok, s igen-igen nagy az anyag, amiből vizsgázni kell. ( . . . ) S aztán a kérdések kérdése: mi lesz azután? ( . . . ) Nekem mindenösztönöm azt súgja, hogy egy akadémiai státust, főleg ahol már megbecsülést is vívtam ki magamnak, nem lenne szabad felrúgnom. S doktorálás után kettőnk erejével csak sikerülne valamire menni! S addig megmaradnék forrásgépelőnek. (. . . ) Mit írjak még magamról? Tanulok kb. napi 15-16 órát, reggelenként úszok a Gellértben, nem járok sehova. De azért márciustól kezdve kisebb lesz a nyomás, akkor már majd megnézek 1-2 filmet stb. Januárban-februárban persze végigjárok majd mindenkit, aki a sikeres vizsgákhoz hozzásegít, s remélem - ezzel biztatnak - a márciusi beszélőn fogok tudni a diplomáról véglegest mondani.I Karácsonykor, szilveszterkor Magával leszek, öleli: Mari. IVirágnyelv Kardos László - édesanyjának, testvérének, kislányának és Pogány Máriának BOB, 1961. január 4. Szeretteim! Drága Édesanyám, Csillagmarim! Hánzikám! Katikám! Mindnyájan! Az új esztendőben - mint már nyilván értesültetek - hozzátok közelebb forró üdvözletem küldöm néktek. Karácsony előtt már itt voltam, az ünnepeket jól töltöttem, leveletek még idejében érkezett. Jól esett éreznem, hogy velem voltatok és vagytok. Csomagotok megízesítette napjaimat. Új keretben régi munkám folytatom, fordítok. Pillanatnyilag a fejfájás sem kínoz, így elég elviselhető az állapotom. Magányosságom is csökkent. Rövidesen könyveimhez is hozzájutok, tovább tanulom az angolt, olvasok stb. A telet is jól viselem. Öltözékem elég meleg, a fűtéssel nincs baj. - Szeretnék kicsit többet hallani - Édesanyám, János bátyám! otthoni életetekről. ( . . . ) Örökre felejthetetlen lesz számomra, ahogy ő, ők, a három nő, anyám, Mari, Kati - akiket a legjobban szeretek az egész világon - beszélgettek velem legutóbb a rács előtt. Éreztem, hogy szilárd talajon állok. ( . . . ) Hát az én csillagocska kislányom, Katim! Bizony most fáj igazán, hogy nem lehetek vele ezekben a növő éveiben! ( . . . ) Azt szeretném, ha Kati nyílt szívű, nyílt eszű, dolgát értő ember lenne s ehhez talán nem is kellene oly sok. Nyári képei jól mutatnak, de egy kicsit most soványlottam. Szeretnék egyet s mást hallani mindennapi foglalatosságairól is. Milyen volt a félévi bizonyítványa? Sportol-e valamit? A testedzést nem kellene elhanyagolni. Kirándulások, túrák, úszás. ( . . . ) Csillaghitvesem, drága Marim! Merő aggódásban élek tavaszi feladataid olvasva: oly sok mindennel kell megbirkóznod, hogy az még nékem is sok lenne. De talán segít az a tudat, hogy veled vagyok vizsgáidnál, tanulmányod írásakor és a gyakorlóidőben. Ami a jövőt illeti, tartsd meg az akadémiai státust, ha mégoly szerény is, mert én is úgy vélem, hogy onnan eredményesebben léphetsz előre. ( . . . ) Nagyon fáj, hogy Ottó után Tóni is elhidegült; kínoz a gondolat, hogy talán mi vétettünk s hogy az elhidegülés hosszú sorát vezeti be majd a hasonló eltávolodóknak. Ez is a dolgok logikája - fájdalom! Egyébként ökonómiával élj erőiddel s reménységeidet úgy rendezd el, hogy hosszú időkre is elegendők legyenek. Én is így teszek, akkor - amikor ez új esztendő januárjában 30. születésnapodra legmélyebb baráti és hitvestársi gondolataimat küldöm néked avval a kívánsággal, hogy a következőt már párosan érd meg. Oly szép és fájdalmas játszani a reménységgel! Szeretném, ha ezúttal születésnapi ajándékul elfogadnád tőlem a Propyläen Világtörténet tizenkét kötetét - egyúttal előlegül a sikeres történészpályád kezdetére. Nagyon szeretlek! - Csillagom! Itteni szokás szerint a beszélőre csak 1 személyt várhatok 15-20 percre, evvel számolj, Kati lányom valószínű magaddal hozhatod. ( . . . ) Addig is és mindig ölellek: Lacid. Kardos László - Pogány MáriánakI BOB, 1961. január 3-4. Csillagom, amint látod folytatom, mert úgy adódott; de lehet, hogy ez avval jár, hogy a válasznak, csomagnak a lehetősége elesik, dehát nincs mi mást tehetni, de azért F. ZsuzsávalII ismerkedj össze és barátkozz meg vele. Remélem JánossalIII, Andris öccsével ez megtörtént, ahogyan ezt szorgalmaztam is: mindketten kitűnő emberek. János írásán keresztül most elég objektívén látom a helyzetet - kinn és bent is, tudom azt, hogy a keresztkoma a rektorral készül beszélni többek dolgában;IVs úgy ítélem meg továbbra is - a magam helyzetét, ahogy neked már megírtam volt. Tudom, fennforog - kedvező lehetőség is egy-két év távlatában, de az is, hogy végtelenségig húzzák a mi sanyarúságunkat. Ezt neked is tudnod kell, az elmúlt négy év tapasztalata alapján és sok minden alapján. Nem szeretném, hogy a te jó szíved - amely természetszerűen a jobbat szeretné megérezni - megszenvedné ezúttal is a reménységet, neked, úgy gondolom, komolyan fontolóra kell majd venned múltkori soraimat. Most kissé kuszán írok, mert este van és erősen fáradt vagyok, ez az állandó egyoldalú élet erősen el tudja fárasztani az embert, mert valami olasz szövegen kutyulok: a művészi festmények festékének kémiai elemzésén, a múlt héten hasonló franciát fejeztem be, ez bár némi érdekkel bír is, inkább fárasztó mint tanulságos. Így este egy kis angolt veszek át, beleolvasok egy-két fejezet erejéig Pulszky-ba - most az van soron -, kaptam újabb Kortársakat, 58-59-60-as számok (5-6 darab), azokat böngészem és lefekszem. Nagyon szeretek és tudok mostanában aludni, rád és rátok gondolok és mindjárt alszom is. Ablakunk kissé nyitott, a hold besüt ilyenkor teli-holdkor, megvilágítja a stílusos környezetet, a temetőt - párszáz méter ide. ( . . . ) Nos, folytatom, elmúlik az éj, hajnalban korán ébredek s ez a nap legkellemesebb része, pihent vagyok s egy-két órát álmodozom, gondolkozom, tervezgetek - átélem, ami a múltamban arra érdemes - és persze a jövő . . . el is nézegetném, ha a csengő fel nem verne és - megkezdődik a malom barmának a körbejárása; olykor még szép epizód a hajnali séta: több százan párosan hangtalanul körbe-körbe az udvaron, festői téma, épp oly komor, mint gyermekkoromban az oly sokszor megborzongtató kép: van Gogh: Börtön udvara, ha rábukkansz, nézd meg. De az ég mindig szép, még ha borús is, mindig mond valami mást is: a kinti életet! - 7-től munka - du. 4-ig, ebédidővel; itt is - sétán is az a jó, hogy mint írtam - együtt vagyunk, s hogy egymásra nézünk már az is jó - persze csak a nekünk való társakkal; ez a január igazi felüdülés volt számomra: GyuriV-AndrisVI-A. LaciVII - aki biztosan kimegy most tavasszal és megkeres - szinte nyomasztóan jók hozzám, még meg is hízom majd köztük - úgy látom. Én csak majd márciusban speizolhatok teljes értékűen s vehetek részt e négyes kollektívában: a csomag többek közt azért is játszana szerepet. És ne is gondold, hogy valami egyetemes szomorúság uralkodik el rajtunk, ez csak leghátul, a legmélyén van minden napjainknak, a felszín csupa tréfa, ugratás, jobban vagy kevésbé vaskosan kifejezett tömör világnézet - és néha emlékezés és mindig-mindig várakozás. - Sajnos sokakkal - bár egy műintézet keretén belül vagyunk, nincs módunk találkozni beszélgetni. Így most az újabb szigorítások miatt - pláne. ( . . . ) Sajnos, a világról már hónapok óta teljesen hézagos képet kapunk, a helyi újság - nem véletlenül - teljesen megszüntette a politikai hírek közlését - én már hónapok óta nem fizetek elő rá. Pedig, gondolom a nagy mezőny most bontakozik ki teljes méreteiben. Persze a lényegről mindig van képünk - egyelőre. - ( . . . ) Csillag! Hitvesmari! búcsúzom, nem lévén más kincsem - csudakésem küldöm el neked ajándékul, ne ijedj meg - a babonával ellentétben és ebben én specialista vagyok - nem vágja ketté szövetségünket, de meg fog védeni ellenfeleinktől, segít az édes vajat a jóízű kenyérre kenni és hegyesre hegyezi ceruzád, amellyel nékem írsz a szerelemről-életről-munkáról: és mindennek értelméről. ( . . . ) Kati? Egyszer ő is megismerkedik a mi igaz történetünkkel és egyszer ő is megírja az őtörténetét. Egyelőre segítsük az epizódokkal. Nagyon hiányzol: ölel-csókol Lacid. ICenzúra nélkül hozzám került levél IIFazekas Zsuzsa IIIMárton János IVVirágnyelv VFazekas György VIMárton András VIIAbod László Kardos László - Pogány MáriánakI BOB, 1961. január 23. Hitvesmarim! Csillagom! Kedvesem! élek az alkalommal, írok, keresetlenül, ahogy a szavak, a gondolatok, érzések jönnek, annyi éve elmondatlanul, de ezúttal közel nyíltan, közel, mert mégsem fülbe mondom és mert még a biztos írás is olyan bizonytalan, hogy eljut hozzád, mert itt csak egy biztos a bizonytalanság. De mégis nagy lélekzet, szabad szippantás abból a levegőből, amelyet oly régóta nélkülözök: szabad szó, szabad gondolat, felszabadult mosoly - és mindezt neked, aki úgy érti a szót, ahogy hallja és úgy fogja fel, ahogy azt érzem és gondolom. Egyetlen nagy szükségletem, ami megkönnyíthetne, ha mindazt kiönteném, ami négy év alatt felgyűlt bennem, agyamban, szívemben; legalább is minden szerencsétlenségemben is legnagyobb örömöm, hogy vagy, nekem vagy és én neked lehetek s - lásd - ez olyan szerelmes vallomás, ami talán nem illik hozzám, de hát illem, uramisten! hol van az ma már?! Szeretlek nagyon, ez az igazság, régen is, az ántiidőkben, de ez már más, akkor is párom, társam, kedvesem, hitvesem voltál, most is az, de - mondom - ez már más. Mert én is, te is mások vagyunk, ugyanazok mint régen, mégis más, több, sokkal. Az elmúlt négy év szenvedései részemről, kínzó, édes-keserű hűséged részedről mássá, jobbá, érettebbé, többé formáltak téged-engem, - hiszem, tudom, látom, írod s nekem is elhiheted ugyanezt. Rabságomig sem volt könnyű és tanulság nélküli az életem, - volt tartalma. Az akkori iskolákban is tanultam egyet-mást, a mostani továbbképzés megadja, ha megadja, a végbizonyítványt. Fizikumom megkopott ugyan, ami nem is csoda, de akaratom, érzéseim, gondolataim - egészben nem szürkébbek, nem fáradtabbak, nem ziláltabbak, mint valaha is, sőt egyben-másban . . . Az ember itt az emberlét alján is képes, és úgy érzem én képes voltam és vagyokmegőrzeni régi emberségemet s valamicskével még elmélyíteni is azt, nem keseredtem meg, nem látom visszájáról az életet, az értékek nem cserélték meg bennem a rendjüket, emberi méltóságomat megőriztem, a megalázás légkörében sem vesztettem el magam; szerencsétlenség ért, de sem a múltban, sem a jelenben nem éreztem és érezem magam szerencsétlennek; tudatos voltam mindvégig - a nehezebb percekben is, szörnyű álom ma már, megértettem, amit meg kellett érteni és megértem, amit meg lehet érteni, tettem, amit tettem, szenvedem a sorsom, sok tanulságot levontam, sok tanulságot megőriztem és kész vagyok újakat befogadni, - még tán a bölcsesség is meglegyintett, amennyire egy ilyen magamfajta középszerű embert érhet az a szerencsétlenség, hogy bölcsebbnek látszik régi balgaságainál; a társadalmi haladásról, az ember társas útjáról, jelenéről, jövőjéről és a harcról, munkáról, ami a jövőbe vezet - nézeteim a régiek, - szocialista vagyok mindazokkal a tapasztalatokkal együtt, amit az egyetemes emberiség harcolt és szenvedett ki magából és amelynek jelenéhez és távlatához az én semmi sorsom tapasztalata is hozzá tudja tenni a magáét. A régi harcos, szenvedő és kínlódó ember maradtam, aki képes mint mindig a múltban is "ugrani egy jó szóért" s magát nem kímélni a jó ügyért, másokért, az emberi méltóságért. Miért is kellene erről szólnom? Talán azért, hogy elmondjam neked, hogy egy percre se érezd magad sértve miattam mások előtt, mások előtt - jó barát vagy idegen -, akik sietős önigazolásban vagy ijedt félelmükben s főként túlmagas szintű elvi rendíthetetlenségükben és tévedhetetlenségükben meg akarják ingatni benned az irántam való bizalmadat - renegátnak, ellenségnek stb. bélyegezve engem! Hát persze sem nekem sem neked - hiszem - nincs szükséged erre az önigazolásra s ha mondtam, csak a régi érzékenység kívánkozott ki belőlem. - Hogy is folytassam, egy szóval nem fanyarodtam meg s ha könnyebb testi nyavalyáim nem kínoznak, kiegyensúlyozott vagyok - komor gondolatok nélkül, tréfára, ellágyulásra, vitára kész s a humor mais éltető elemem, ma talán több éllel, mint valaha. Nos! Csillagom! így oldanám-bogoznám magamat tovább, ha nem tudnám, hogy mindezt te is ismered és feltételezed; de talán egész magamat summázva ez is a lényeg: kész és képes lennék - veled okos és megelégedett életet folytatni, annál is inkább, mert már egy régi kedves Marit találnék új kiadásban. Lennék-vagyok! Persze! - de erről később! ( . . . ) Jövőnk? Te vagy és leszel - ha leszel - az életben az én utolsó nagy népi kollégistám, persze Kati is, akinek összegyűlt élet- és nevelési tapasztalataimat átadom, s akivel együtt - mert ez a dolog másik fele, - közösen életrekelthetjük ezeket a tapasztalatokat. Nos! ez az én hozományom ebben a mi páros kollégiumunkban. Mert egyéb mi sem várható egy ilyen magamfajta szegénylegénytől: a mi közös jövőnk - ahogy a jobbik oldalát látni merészelem, társadalmi lehetőségekben, anyagiakban ez idők szerint - igen csak szerény lesz-lehet, ezzel számolnod kell, nem beszélve az öreg legény rigolyáiról, amellyel már most ijesztelek. De azért ne félj, csillagom, ketten csak megtaszítjuk azt a szekeret! Csak szelíd és szerény légy, szelíd, szerény, szelíd, szerény. De annál igényesebb szellemiekben, gondolatiakban, ízlésben, érzésbeliekben, erkölcsiekben! Így papolnék, de megunnád. - A jövő, jövőnk! Hát az csak szép lehetne, nekem biztosan, neked is, család, közös munka, közös szenvedélyek, közös bánatok, közös . . . egyszóval értelmiségi összkomfort és tűzpiros pipacsvirág! Jövőnk? - egyelőre rab vagyok és erősen kísért az alternatíva másik oldala, hogy az is maradok! Körülbelül világos előttem az a politikai világhelyzet, ami kint kialakult. Egyaránt lehet számolni egy rövidebb békés periódussal, de katasztrófával is és ez utóbbi könnyen járhat egy oly csekély tétel leszámítolásával, mint a bőröm. Amiben az lenne az igazán tragikus, hogy arról az oldalról kellene elszenvednem a csapást, amelyhez én is múltammal, gondolkozásom-cselekedeteim javával tartozom s amely minden megpróbáltatás ellenére személyes sorsom. Nos! evvel számolnod kell, de egy mérsékeltebb eshetőség is járhat avval a kilátással, hogy békésebb feltételek között is hosszú-hosszú évekre még itt ragasztanak, s az tör össze, mert ez a négy szűk fal nem szanatórium, bármilyen erős is a lélek és e kis ember is horzsolódik! S a politikai bölcsesség és kiengesztelődés olykor ólomlábakon jár, kivált, ha személyi indulat is megterhelheti. Egyszóval mindezt jól kell tudnod és lélekben erre is fel kell készülnöd, hogy józanon és erősen fogadhasd. Sokszor leírtam és újra és újra megismétlem: ebben a nyomorúságban is számomra az lenne a végső csapás, ha személyes balsorsom a te és esetleg más szeretteim sorsának eltorzulását vonná maga után. Ezért ragaszkodom és ragaszkodtam ahhoz, hogy te szabadon rendelkezz magaddal és ahhoz, hogy csak az észszerűség határáig tarts ki mellettem. Ha a fentiek szerint alakulnak a dolgok, legyen erőd úgy kormányozni a magad életét, hogy az méltó legyen - közös volt ambíciónkhoz és okos és méltó állapotba vezessen. Hiszem, hogy megérted. Ez az esztendő próbája lesz optimista kilátásaink realitásának. Ha a remények szétfoszlanak, akkor a magad útját kell járnod, így kívánja az a szeretet és becsülés, amelyet irántad érzek. S hidd el így sem lesz kevésbé szép a mi közös történetünk, mégha a vége nem aszereplők kívánsága szerint zárul és - a stílusa kissé egyenetlen volt is! GyulaII szép novellát, ImreIII szép verset kanyaríthat belőle. Engem mindvégig boldoggá fog tenni az a tudat, hogy életem mélypontján épp a te szeretetedet tudhattam magam mellett, amely nem kis segítség volt abban, hogy elkerüljem a legrosszabbat: a kiábrándulást az emberekből és abból a hitből, hogy a társadalmi viszonylatokat relatíve elviselhetővé, emberivé, igazságossá, alkotóvá lehet tenni. - Ha ez a pillanat eljönne, te kész ember vagy: ismeretekkel, tapasztalatokkal s főleg tiszta és erős szívvel indulhatsz és - mehetsz tovább s - hidd el, ez nem kis dolog. A közös fájdalmat enyhítse az a tudat, hogy az közös. Dehát addig! mindennek előtte vagyunk s lehet, hogy minden jóra fordul. Ez a tél is most már elviselhetőbb számomra, s talán a tavasz, a nyár. . . még elviselhetőbb lesz! - Be is végzem e furcsa szerelmes levelet, ami sikeredett e sorokból - és abból az alkalomból, hogy írhattam neked, csupán neked - barátom! társam! hitvesem! Zárásul ugye elolvasod hozzá Éluard szép versét: Halál szerelem élet. - Ölellek, szeretlek. ----------- Most prózaibb mondanivalókra térek, bár nem szívesen vagyok következetes. A mostani helyzetem elviselhetőbb - írom - sőt Váchoz képest "kellemes". Vác múlt év ápr. 1-óta egyre romlott, a lezajlott sztrájk negatív hatását mi szenvedtük el, a politikaiakat fokozatosan kivonták s az ottmaradó "csöves" tengerben új vezetés mellett egész büntetőláger-jelleget vett fel. A körülmények még az egészségünket is fenyegették. De túl vagyok, vagyunk rajta. Azért is sürgettem elkerülésem, ami most minden vonatkozásával együtt inaktuálissá vált. A labor csökkentett formában ide költözött át és beépült a belügy egy "speciális" üzemébe, itt fordítok franciául, olaszul, németül vegyészeti, technikai könyveket, cikkeket többedmagammal egy elég világos szobában, ahol munkaidő alatt elég kellemes meleg van s ez nekem fontos, mert fázékony vagyok kissé. Zárkámban sajnos már kevésbé érzem jól magam, négyen összezsúfolva, kellemetlen kényszerpartnerekkel összezárva 8-10 m2-nyi területen: a társak értelmiségiek ugyan, de kettő alig elviselhető, nem is nagyon érintkezem velük, a harmadik rendes, szociábilis. Itt amennyire lehet inkább csak olvasok és tanulok - ágyam sarkához húzódva. Dehát ez másnál is így van. Amiért elviselhetőbb: az a munkahelyen lévők! Közülük többen is barátaink és jó ismerőseink a régi különkezelt gárdából, Fazekas Gyuri, Márton Bandi és Abod Laci, valóságos felüdülés velük együttlenni, sokat segítenek rajtam, itt az átmenetben, amíg nem spejzolhatok, élelmiszerrel, könyvekkel, folyóiratokkal, főleg avval, hogy szót értünk s meleg rokonszenvvel vagyunk egymás iránt. S ott - persze nem velem - vannak a többiek is: Gál Éva férje,IV Fekete Sanyi, Mérei papa,V Árpi,VI Panni férje,VII Juci védence,VIII s sokan mások a régiek közül, s ha munkába menet-jövet látjuk egymást, hallunk egymásról, egy-egy mosoly, szemvillanás igaz örömet kelt, könnyebb a nap, a közös teher közös elviselése sok mindent pótol. Etelka férjévelIX egy rövid ideig sétán beszélgettem, elszakadtunk egymástól, még nem tudtuk jobb munkakörülmények közé tenni, de remélem ez sem késik sokáig, derék gyerek, kiválóan viselkedett a peremben s Vácott is, meggyógyult, igen bizakodó, hiszem, hogy hamarosan otthon lesz, örülök, hogy Etelkával jól vagy, üdvözlöm szívből. ( . . . ) Szóba került, hogy az itteni iskolában tanítsak, L. Gyurka és F. Sanyi hívtak oda, ahol heti 3 x 2 órát kell általános iskolásoknak tanítani s a többi időt viszonylag szabadabb körülmények között lehet eltölteni; de ez most nem ment, - ápr. elejétől ez reálisabb, több tanár szabadul - valószínűleg, akkor átmennék. A fordítói munka nem nagy öröm a mi technikai szövegeink mellett - a központi fordítósok értelmesebb szövegekhez jutnak, de körülményeik nem olyan kedvezőek, mint a miéink, ezért jó, hogy itt vagyok, többek közt pl. hogy írhatok neked. Volt itt egy igen ritka kulturális bizottsági megbeszélés mindjárt az elején: kitűnő alkalom volt látni és beszélni a régi ismerősökkel. Hát igen! a börtön, a szenvedés elviselése lelkierő kérdése, s ezt csak a társakkal való együttlét teszi elviselhetővé, az igazi társakkal, s az oly kevés! Már előre szorongással gondolok ápr. elsejére, amikor hazamennek sokan közülük s megint magamra maradok, többek közt azért is mennék át tanítani, mert ott még marad valaki. Persze, ugyanakkor szívből örülök, örülnék, ha minél többen hazajutnának közülünk! Az itteni állandó, de időszakonként felerősödő amnesztikus prognózis, most tavaszra a 8-10 évig terjedőt és nagyobb számú egyéni kegyelmet jósol, jó lenne, ha így lenne legalább! Magam természetesen semmit sem várok s általában véve kedvezőtlenül ítélem meg jövő eshetőségeimet, egyéni esetnek ítélem, amelyet csak a legkedvezőbb kül- és belpolitikai konstelláció oldhat meg, én csak az 56-os ügyek felszámolásának végén kerülhetek haza, ne álltassuk magunkat csillagom! hisz még - mint tudod - szubjektív nyomás is nehezíti helyzetemet. Persze ez nem kell azt jelentse, hogy ne tegyetek meg érdekemben, amit csak lehetséges. Nagy kár, hogy Miklós bácsiékX, LajosékXI oly mereven elzárkóznak, pedig Miklós sok mindent tehetne, hisz neki írásomból módja volt, van helyzetembe világosan betekinteni. Sok minden azon múlna, hogy az illetékesekkel meg lehetne értetni azt a valóságos tényt, hogy mi sokan, én, az 56-os eseményekben való felelősségünk fenntartásával is, mégis és alapjában véve a szocialista társadalmi haladás táborába tartozunk, amihez egész eddigi életünk köt s amelyhez a börtönben sem lettünk hűtlenek. Megértetni azt, hogy politikai elmérése a dolgoknak bennünk látni még most is társadalmi rendünk ellenségeit. Megértetni azt, hogy az engesztelődés útja hányónkat segítene vissza a konstruktív társadalmi tevékenységhez és mennyi görcsöt feloldana. ( . . . ) Olvasmányaim a legjobb barátaim, még a legnehezebb időben is volt egy-két jó könyvem. Most végre hozzájutottam egy-két Nagyvilághoz, Kortárshoz, Valósághoz is, furcsa is volt olvasni, ott künn megy a világ tovább a maga útján, Gyulától, Imrétől, ismerősöktől is olvastam egy és mást. A te 59 januárjában küldött olasz-német könyveimhez is most jutottam hozzá, s fogom olvasni. Olvasmányaim vegyesek, módszeres tanulásra itt nincs mód épp úgy mint Vácott, de a javát azért kikeresi az ember. A nyelvekkel úgy ahogy elboldogulok. Az angol tanulásom kissé elakadt, de most már folytatom, s március végére az alapkurzust elvégzem, az év folyamán már szótárral szeretnék haladni benne. Március után remélem te is levegőhöz jutsz, s akkor szeretném, ha te is olvashatnál egy s mást. Most a Jean Barois-t olvasom franciául (magyarul: Egy lélek története) Du Gard-tól, itt van nálam a Pulszky könyv is végre-valahára, Móricz Miklóstól most fejeztem be Móricz Zs. indulása c. könyvét, versek is akadnak. Letétben sok könyvem van, valószínűleg rövidesen hazaküldhetem őket s később az értékletétemből az arany fogkoronám (ne mondják, hogy itt hagytam a fogam!) s ha megkerül, az aranyvégű töltőtollam is, amely a Váci-ak jóvoltából nem tudni hol van. - Írásra nem nagyon gondolhatok se idő, se mód se . . . Sapienti sat.XII Egészségemről: rosszat nem tudok írni. Emésztési zavaraim ritkábbak, a múlthoz képest lényegesen sokat javultam. Neurotikus fejfájásaim sem kínoznak oly mértékben, mint a múltban, de ez a nyavalya mégis itt lebeg a fejem körül, ez az a lassú, őrlő idegi megviseltség, ami megpróbáltatásaim és életmódom következményeképp állandóan fenyeget, az erőltetettebb szellemi munka mindjárt előidézi, úgy hogy igen erős ökonómiával kell éljek. A vitamin sokat használt. Gondolom a szabad életben e tekintetben visszanyerném egyensúlyomat, ezt azért írom, hogy ne ijedj meg; itt minden esetre nagyon kellemetlen és sokszor vált ki bennem elkeseredettséget. Hiába, minden az idegrendszeren múlik: a börtönlét lehetséges elviselése. A lefokozott állati lét, másodrendű táplálkozás, szabad levegő - napfény hiánya, minek is soroljam, csak meglátszik a szervezetemen. De talán így könnyebben viselhető el a szeremetlen lét is fizikailag, de lelkiekben annál kevésbé. Szegény párom! ( . . . ) Születésnapodon a legszebb szerelmes verseket olvasom s gondolatban nálad vagyok: ezer jó kívánsággal, egészségedre vigyázz nagyon! Mondj egy szót arról is csillagom! - az én ügyem-sorsom miatt ért-e és kik részéről sérelem és miben? S hogyan tükröz engem a baráti és hogyan a nem baráti közvélemény? Ma! - Egyébként vigyázz magadra, nagyon válogasd meg kivel vagy közlékeny. Légy eléggé tartózkodó, közvetlen, de magadra vigyázó. A diszkrécióra ezúttal is felhívom a figyelmedet és ezt másoktól is várd el. ( . . . ) - Forró öleléssel Lacid. ISzintén cenzúra nélküli levél IISipos Gyula IIICsanádi Imre IVLitván György VMérei Ferenc VIGöncz Árpád VIIMárkus István VIIICserbakői Endre IXKéri József XSomogyi Miklós XIFehér Lajos XIIBölcsnek elég Kardos János, Kardos Jánosné, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1961. január 26. Szeretett Öcsém, Laci! Hosszú idő után mód adódott, hogy Neked újra írhassak, azt hiszem 2 év telt el azóta. Örömmel olvastam tartalmas és mindenre kiterjedő figyelmes leveledet. Megnyugtat, hogy az egészséged elviselhető. Édesanyánkkal kezdem a beszámolómat. Kész rejtély és csak elismeréssel, szeretettel szólhatok róla. Mint tudod, beteges, ha egy kicsit jobban van, bejár, korát feledve a régi energikus és minden idegszállal a családé. Családomról szólva: Adél most akar állást változtatni, itt helyben akar elhelyezkedni, hogy többet tudjon segíteni a mamának. Klári, Jancsiról: már nagy gyerekek. Magamról? Megvagyok, az egészségem is megjárja, sokat dolgozom, így alig járunk el hazulról, a televíziót nézzük. Edit is egészen nagy lány, az Operettszínházba bekerült, ott tanul tovább. Katiéknál karácsonykor voltam, a család ajándékját vittem el. Előtte való nap ugyancsak a LajosI is náluk volt. Ő olyan barátod, akire mindig lehet számítani, minden nagyobb ünnepen jelentkezik. Kati továbbra is tanul rajzolni, állítólag lesz valami felvételi lehetőség a művészeti gimnáziumban. ( . . . ) Sokat gondol Rád az egész család! Testvéri üdvözletét, csókjait küldi: Hanzi. Kedvesem! ( . . . ) 26-án tettem le hatodik vizsgámat, s eddig szín jelesen. Erre azért egy kicsit büszke vagyok. ( . . . ) Ez persze nem jelenti azt, hogy elhanyagoltam volna. Tanulmányaimmal s diplomámmal kapcsolatosan beszéltem a Keresztkomával, sőt látogatást tettem a rektori hivatalban is. Lényegemindkettőnek, hogy ne aggódjak, a rektori hivatalban annyit mondtak, elég lakónikusan - hogy nyugodtan bizakodjak, s ezt a Keresztkoma is illetékes helyről csak megerősítette.II (Itt vagy tíz sort cenzúráztak.) ( . . . ) Vettem Katinak karácsonyra a küldött pénzből: egy csodálatos szép nylonkombinét, pizsamát, mert erre volt a legjobban szüksége. ( . . . ) Anyjának adtam 200,- forintot Kati iskolai szükségleteire. Azon vettek tornaruhát, befizették előre a Derkovits-szakkört stb. A maga édesanyjának is adtam 200,- forintot karácsonyra belőle, amin majdnem elsírta magát, olyan jól esett neki. Hogy mit vett rajta, nem tudom. Nekem is maradt vagy 150,- forintom, ahhoz gyűjtöttem, s fogok rajta cipőt venni magamnak. Kati szeret gimnáziumba járni, s általános eredménye jó. ( . . . ) 30. születésnapom - a vizsgától eltekintve - elég jó hangulatban telt. Ez a jó érzés már tulajdonképpen ősz óta tart; s a szilveszter is valahogy - évek óta az első - reménykeltően telt el. ( . . . ) - Ha bármilyen könyvre szüksége van, a BV parancsnokság 9932-1-158/1960 sz. alatt engedélyezte, hogy bármit bekérjen!!! ( . . . ) Nagyon szeretem s nagyon vágyom látni, s mindig Magával vagyok: Mari. ISzamel Lajos IIVirágnyelv Kardos László - Pogány Máriának, édesanyjának, Kardos Katinak BOB, 1961. március 1. Szeretteim! Csillagmarim! Drága Édesanyám! Katikám, kedves Családom! - Jól esett újabb leveleteket olvasnom, János bátyám sorai igencsak megmelegítették a szívemet, Adél figyelme is nagyon jól esett. S mind a hazai hírek. Édesanyámról írottak megnyugtattak mindenkori állandó aggodalmaim ellenére, csodálatos lelkierő van benne, büszke is vagyok rá. Kívánnám neki, hogy most, nehéz élete alkonyán utolsó kívánsága teljesedésbe menne. Olyan szép levelet egyikőtök sem tud írni nékem, mint az ő karácsonyi sorai voltak! Milliom csókot és fiúi ölelésem küldöm néki a mosti húsvétra - és mindörökké! Jánosnak köszönet Katiért, a családért, értem való fáradozásaiért, reménységeiben osztozom, gyermekeit csókolom; Feri-bátyám aláírása egy levelet pótolna; kis-Editke "nagy-lány" voltáról fényképe mindennél többet mond el, sok sikert pályájához. Lujzit ölelem. - Csillagom! igazi tiszta örömet okoztak tanulmányi eredményeid és látatlanban is tudom, hogy értekezéseddel sem vallasz szégyent, sem pedig további diploma- és tudományos terveiddel. Amit pedig mindezek mögött méginkább értékelek, azokat a hajtóerőket, amelyek oly nehéz körülmények között is biztos eredményt szülnek, az ismeretszomjat, a munkakedvet, szívet és lelket, állhatatosságot és akaratot, hogy sorsod békaperspektívájából kitörj és életszemléletedet, életérzésedet, emberi célkitűzéseidet - divatosan szólva - "a kor színvonalára" emeld. Nos! ennyit az emelkedett dicséretből. Egyébként emelkedettség ide vagy oda: remélem ez a tavaszi próba nem megy egészséged rovására, ami nékem mindennél fontosabb. ( . . . ) Jó, hogy diplomáid gondját keresztkomáékkal is megoszthatod, segítség híjján a biztatás is támogatás. A rektori hivatal, gondolom, olcsón fizetett ki.I ( . . . ) Válaszról szólva, közlöm veled, hogy levélírásunk körülményeit újfent szabályozták: egy személy válaszolhat csak, többen nem, a többiek mondanivalóját is egy levélbe kell belefoglalnod, a többi családtagok legfeljebb üdvözletet és aláírást biggyeszthetnek a levél végére s esetleg Kati írhat egy-két sort tanulmányairól. Ha lehet géppel írj, így olvashatóbb és gazdaságosabb. Leveledben a személyes-családi-tanulmányi-munkaviszony-kerettől ne térj el, mert könnyen magyarázhatják félre. Legutóbbi leveledben 12 sort töröltek, és e miatt 3 hét késéssel kaptam kézhez soraidat. Nem szeretném, ha ismét előfordulna. - Kedvesem! egyre jobban foglalkoztat kislányomnak, Katinak a sorsa, nevelődése; bánt, hogy közelebbről nem ismerem természetét, gondolkozását, érzéseit, érdeklődését, pedig már nyilván kialakult ember. Bánt, hogy nem tudom kellően befolyásolni. ( . . . ) Ha a magad munkájának nehezén már túl leszel, igen szeretném, ha módszeresen tudnál vele foglalkozni, közelebbről megismerni; gyengéit, erőit, képességeit, lehetőségeit; megszervezniolvasmányait, szórakozását, iskolánkívüli tanulmányait, megismerni barátait, ellátogatni az iskolájába, tanáraival elbeszélgetni stb. s legfőképp magadat megkedveltetni vele. Ha rajzkészségének van szilárd alapja, akkor nem ártana megbarátkoztatni a műtörténettel - módszeresen, a Szépművészeti, a Nemzeti Galéria mire való, ÉváékII sokmindenben segíthetnének, mond meg neki, ezt várom tőle. Kati elé reális perspektívát kell szabni, szerényet, de pontosan körvonalazottat: grafikus, díszletező, rajztanár; úgy kell vele bánni, hogy képességeit világosan megismerje, ne tévessze meg magát, mert annál kínosabb lesz kiábrándulása; azt kell vele megtanítani, hogy fejlődése érdekében kemény és módszeres erőfeszítéseket kell tennie, sokat tanulnia, de tudnia is. Legutóbb felmerült bennem a gondolat: nem tölthetne-e egy esztendőt anyai nagyapjánál, vagy annak segítségével a Szovjetben valamilyen orosz művészeti vagy e féle gimnáziumban, ahol orosz nyelvi tanulmányait megalapozná a szaktanulmányon kívül. Szerintem ez nem irreális, ezt talán meg lehetne csinálni. A középiskola után pedig egy évet valahol, nyugati tanintézetben hasonló céllal, manapság már ez sem lehetetlen. ( . . . ) A BV parancsnokság engedélyével a könyvbeküldés dolgában majd a tavaszi reménységek múltán fogok élni. Pénzt legközelebb márciusban küldhetek, szeretném, ha magadra költenéd. ( . . . ) Februárban nem igen tanultam angolt, majd most márciusban folytatom, inkább olvasgattam: egy Dürrenmatt-drámát, Bernáth önéletírásának II. kötetét, Dosztojevszkij feljegyzéseit a Holtak Házából (örülnék, ha elolvasnád), egy Feuchtwanger-drámát, egy Márai-könyvet, Pulszkyt, egy francia nyelvű USA-történetet stb. Hosszú idő után láttam egy francia-szovjet filmet is. Munkám a régi. ( . . . ) Válaszodat a beszélő után várom. Anyádnak meleg üdvözletem. Téged pedig nagyon-nagyon várlak; csókkal-öleléssel: Lacid. IVirágnyelv IIBodnár Éva Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1961. március 24. Kedvesem! ( . . . ) Mint a beszélőn mondtam, leírom most már végre szakdolgozatom gondolatmenetét. ( . . . ) Volt, aki már olvasott a dolgozatból részleteket, s azt mondta, hogy stílusa szép, helyenként egészen kiforrott. Mondanom sem kell, hogy ennek én mennyire örültem, mert mindig félek, mindig kisebbségi érzetem van, hogy gyerekes az írás, gyerekes a megfogalmazás. - Végre, a tanításnak is végére értem; nem tudom, mindenkinek oly mérhetetlen gyötrelem volt-e mint nekem, de annyit mondhatok, hogy nagyon sokat szenvedtem. Összesen 4 órát kellett tartanom II. gimnáziumban. ( . . . ) Katiról való beszámoló a beszélőn elmaradt, most igyekszem pótolni. Igaza van, teljesen kialakult kis egyéniség, persze a kamaszkori szögletességgel, "mindent jobban tudással". Hihetetlenül tudom értékelni azt a mély vágyat, hogy tudjon, olyan körülmények között amiben van. Jellemző eset, hogy Magda csak egyetlen egy valamivel tudja Katit büntetni, ha már végképp nem bír vele: ha nem engedi egy nap iskolába. Persze - korának megfelelően - ez a tanulni vágyás egy kicsit kalandos. Egyetlen vágya van, hogy utazhasson, természetesen külföldre. ( . . . ) ( . . . ) A könyveket tegnap megkaptam, a szemüveget hétfőn postára adom. S karácsony helyett húsvétra küldöm el a képet. Sok-sok öleléssel zárom soraimat: Mari, Hanzi, Adél, Feri, Mama. Kardos László - Pogány Máriának, édesanyjának,Kardos Katinak, testvéreinek BOB, 1961. május 1. Szeretteim! Csillagmarim! Drága Édesanyám! Katikám! Hanzikám! Ferkóm! Nagy-családom! Régi reménységek után és újabb csalódások előtt ismételt forró szeretettel üdvözlöm mindannyiótokat e csodálatosan szép tavaszon - leveletekre válaszolva. Mire kézhez kapjátok soraimat, bizony, rabságom ötödik esztendejébe lépek és ez nem kis dolog e szűkre szabott életben, kivált, ha az azt megelőző évtizedek töméntelen küszködését, baját és munkáját hozzászámítom. Még jó, hogy egészségemet és lelki erőmet lényegében nem ingatták meg a lefolyt kínosan vánszorgó évek, bár nem lehet tagadnom, hogy olykor átmenetileg holmi fásultság, fáradtság, létiszony is erőt vesz rajtam, de úgy gondolom, ez természetes. A jövőről mit sem tudhatok, egyaránt készen vagyok sorsom kedvező vagy kedvezőtlen fordulatára. Most csak az a fontos, hogy a ti szereteteket még magammal tudhatom. Azért is érdekel minden, ami veletek történik. ( . . . ) Szakdolgozatod, majdani doktori disszertációd vázlatának bővebb elemzésébe sajnos nem mehetek bele, nem akarom levelem hozzádjutását nehezíteni, lévén ez is eltérő a szűkebb családi témától - (erre te is vigyázz!), annyit persze írok: hogy vázlatod fegyelmezett és logikus s ha van anyagod hozzá tartalmas lehet. ( . . . ) Ami a kettős diplomád illeti, most már kétségtelenül jártabb a hozzávezető út, épp ezért ma méginkább úgy látom, hogy külön ügyként kell elfogadtatnod a rektorátusnál - különösen korod miatt26 - különben a végtelenségig elhúzódik, sőt végleg kútba esik, erre ugyanis véleményem szerint nem vonatkozhat semmiféle általános tanügyi rendelkezés. ( . . . ) Magamról, Csillagom, egészségemmel nincs semmi baj, fejfájás is csak olykor-olykor kísért, szerencsére a tavaszi vitaminhiányt elkerültem. Az utóbbi hónapokban sok minden miatt komolyabban nem tanultam, ellenben sok mindent olvasgattam: néprajzi munkákat az Óceániától az Őrségig (ez utóbbit megnézhetnéd, többször hivatkoznak az erről szóló könyvemre,27 a sorozat külsőleg elég csinos, tetszetős, egyébként ( . . . ), képzőművészetieket, tájleírásokat, nagyon tetszett Keresztury Balatonja, Évának gratulálok a képválogatáshoz; a Párizsról szóló szép könyv nagyon tetszett; sok-sok verset, egy-két történeti témát, regényeket. Egy-két könyv erejéig az atomfizikába is kirándultam, nagyon hasznos volt. És így tovább. Más felüdülési lehetőség alig, legutóbb egy szovjet kolhozfilm. - Ezentúl majd módszeresebben tanulhatok, egyebek között angolt is - változó körülményeim miatt; feladtam a technikai-kémiai fordítást és tanítok V-VI-ban irodalmat, mellette jobban beoszthatom az időm, igaz, hogy jóval kevesebbet kereshetek, de sok szempontból így kedvezőbb nekem, magánosságom is csökken a következő etapig. Így hát újra pedagógus lettem doktrinér József néhai szokratészvádló igéi ellenére,28 ugye ez nem baj? - Csillagom! ( . . . ) Búcsúzom, Te komoly nagy gyerek, hitvestársi nyugtalansággal és baráti derűvel, milljom csókkal és öleléssel: Lacid. Kardos László - családjának BOB, 1961. július 2. Szeretteim! Drága Családom! Mindnyájatoknak forró ölelésem! ( . . . ) Igazi apai örömmel hallottam, hogy nagylányom, Kati sikeresen elvégezte az első gimnáziumot. Csillagocskám, nagyon boldog vagyok, jól indultál útnak, töltsd jól a nyarat, és a következő éved még sikeresebb legyen! - és nékem egy pár sorban írd meg az évi tapasztalataid és jövő terveid. Művészi tanulmányaid? Olvasmányaid? Barátaid? Millió és egy csók édesapától. Kedvesem, Csillag feleségem! mire levelem megkapod, biztos vagyok benne, hogy sikerrel túl vagy utolsó államvizsgádon, és ezáltal piros pontot tettél egyetemi tanulmányaid végére. Ez alkalomból üdvözöllek tehát - büszkeséggel és őszinte örömmel, a hitvestárs büszkeségével és a nevelő-küzdőtárs örömével - egy személyben. Teljesítményed igazi súlyát rajtad kívül csak én értékelem igazában - tudatában mindazoknak a nehézségeknek, amelyek erőfeszítéseidet megsokszorozták és megnemesítették. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt az eredményt te is sokkal inkább az érett értelmiségi szint első lépcsőfokának tekinted, amelynek önmagában is megvan a maga értéke és édessége - a további perspektívával együtt pedig szárnyakat növesztő magnetizmusa. (Kedves János bátyám! Marim egyetemi tanulmányainak sikeres bevégzése alkalmából, kérlek, add át neki ténylegesen a Propyláen Világtörténet 12 kötetét, boldog lennék, ha a kezében lenne, hisz szavakon és a szavakban kifejezhető rokonszenven kívül most - szoros helyzetemben - mást úgy sem nyújthatok át neki ajándékul.) ( . . . ) Helyeslem, hogy a tudományos státus dolgában állhatatos maradsz. Ugyanakkor aggódom anyagi viszonyaid miatt is. Minden puritanizmus mellett a te korodban kissé több pénz kell az élethez. Mit lehet itt tenni? Ami a nyelvi kívánalmakat illeti, a németet és franciát tökéletesítsd. ( . . . ) Magamról: egészségem a múlthoz képest kielégítő, fejem ritkábban fáj, emésztésem majdnem jó, a viszonylagos nyugalom használ nekem, vajha ne borulna fel. Az elmúlt két hónapban haszonnal töltöttem az időm, a tanítás, pedagógia jót tett, sok tanulsággal járt. Mellette eleget olvastam és tanultam. Ezidőtt megnézhettem három filmet, egy szovjet és két magyar darabot: Fűre lépni szabad, Noszty-fiú. Meghallgattam egy magyar népdalestet és egy előadást "az alkat és jellem" témáról. Kéthetenként olykor egy kis röp-labda. Egy kis kép olvasmányaimról: Robespierre emlékiratai, Voltaire levelei, Beethoven levelei, Plutarchos három életrajza, Ráby Mátyás önéletrajza, Beauvoir emlékei, Macaulay esszéi, Casanova emlékiratai - egyrészt, másrészt vallástörténetből Allegro: a Holt tengeri iratok, Kriveljov könyve a bibliáról, vallástörténeti antológia, tanulmányok, Donini új könyve stb. Történelemből: Vilmot Ch. könyve a II. világháborúról és Magyarország és a II. világháború c. diplomáciai iratgyűjtemény. Műtörténet, esztétika: 5-6 műtörténet füzet főként XIX. és XX. század, köztük Gaugin, Picasso stb., műemléki könyvek, Eger, Budapest, Visegrád stb., a mostanában kiadott útikalauzok, fotógyűjtemények, Balett repertoár, Lukianos a táncról, Lukács: Német realisták egy-két tanulmánya, Pogány F.: Terek és utcák művészete, Természeti ritkaságok stb. Angol költők antológiája, Quasimodo versei, Green, H. Böll, Vercors, Szerb A., Th. Wilder egy-egy regénye, Moravia novellák, Frank L. önéletrajzi regénye - hogy a zömét említsem. A könyvnapon sajnos csak egy szép Kosztolányit volt módom nektek venni: Pacsirta és aranysárkány. Gyönyörűséggel olvastam újra, te is avval fogod, küldöm haza. ( . . . ) Ölel - nem közönségesen Lacid. Kardos Kati, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1961. július 20. Kedves édes Apucim! Most jelentkezem, igaz elég régen nem írtam. Kezdem az elején. 4-es volt a bizonyítványom de a nyelvek és a matek elég nehezen megy, de remélem majd javul. Az osztályfőnököm igen intelligens, de kissé különc. 6 vagy 7 nyelven beszél, az egész világot bejárta. Tiszta angol típus. Én, úgy néz ki, kedveltjei közé tartozom. Az ő vezetése alatt van a "pantomim- és árnyjáték" szakkör Mind a kettőnek tagja vagyok. Az árnyjáték díszleteket is én csinálom. Nagyon soka különórám: rajz hetenként 6 óra, énekkar, KISZ gyűlések, pantomim, árnyjáték. Jövőre ehhez még anatómia, művészettörténet fog csatlakozni. Rajzolni egy állami rajzszakkörbe járok. Portrékat, csendéleteket rajzolok. Júliustól dolgozom az Iparművészeti Múzeum könyvkötödéjében, havi 600 Ft-ot kapok. Augusztus 15-ig dolgozom. Már vettem a keresetemből egy karórát és még ballonkabátot, egész cipőt, könyvet veszek. A könyvet köszönöm szépen. Mozibérletet is vettem. Láttam a Háború és békét és a Feltámadást. Gyönyörű volt mind a kettő. Marikával szoktunk strandra menni. ( . . . ) A télen egy párszor voltam Operában is az iskolával. Elég sokat járok tv-t nézni. Sajnos nemsokára itt az ősz és a suli. Nagyon megnőttem, de sajnos, illetve nem sajnos sokan a 16 évemből 3-at nem akarnak elhinni. Van már tűsarkú cipőm is, mindenkinek nagyon tetszik (ez is mutatja nagyságom). A nyári kissé lezser munkaidőnek örülök is, nem is, mert megszoktam, hogy a nap minden részében csinálok valamit, ami fontos, de jó is egy kis lustálkodás. Most már búcsúzom mert nem marad hely Marikának. Sok-sok csókot küldök Kati. Anyukáék is üdvözölnek. (Sok egészséget.) Kedvesem! Alig múlt egy hete, hogy valóban túl vagyok az államvizsgán, jeles eredménnyel. ( . . . ) Államvizsga óta rengeteget és jól alszom, hisz 4 éven át már akkor is nagyon boldog voltam, ha 6 órám futotta rá. A másik szenvedélyem pedig a strand. Kati is rettentően élvezi a vizet, már nagyszerűen úszik, ebben ő hagyta le édesapját, nem úgy mint ő az angollal a lányát. Szóval, Maga is meg kell majd tanuljon úszni a jövő nyáron! ( . . . ) Ami az olvasmányait illeti, hát az fantasztikus! Hogy van ideje ilyen sokat olvasni a napi munka mellett? ( . . . ) Mindig ölelem: Mari. Hanziék is. Kardos László - egész családjának BOB, 1961. augusztus 3. Szeretteim! Kedves Családom! Forró ölelésem mindannyiótoknak! Drága Édesanyám, kívánom, e sorok a legjobb egészségben találjanak. ( . . . ) Drága Kislányom! Csillagocskám, Katikám! Izgalommal olvastam soraidat magadról az én "nagylányomról ". Mozgalmas életed minden mozzanata érdekel és üdvözlöm életelvedet, hogy "a nap minden percében csinálj valamit, ami fontos". Fontos pedig az, ami a te testi-lelki-szellemi fejlődésedet elősegíti. Ezt már neked egyre tudatosabban kell látnod! Alaposan használd ki napjaid tanulásra, önképzésre - és persze okos-vidám szórakozásra is. Ne félj a megfeszített, kemény munkától, ez meghozza a gyümölcsét. A te sorsod, nevelődésed sok oknál fogva más társaidénál nehezebb, de annál mélyebbre tudsz hatolni az életbe, ami végül is számodra, aki a művészetet is életcéljaid közé választani látszol, nem közömbös, de nem is haszon nélkül való. ( . . . ) Csillaghitvesem! Drága feleségem! Még ma is és még sokáig, nagyon sokáig látogatásod előidézte derűs hangulatban vagyok, bizakodó szavaidnak, telt mosolyodnak, szorongó félpillantásaidnak nem igen lehetett ellenállnom: annyi kedves igyekezet, nyárias barna báj, meleg asszonyi sugárzás elől még az én eredendő börtönedzett reálpesszimizmusomnak is meg kellett hátrálnia - egy rövid időre, hiszen ezek azok a pillanatok és érzések, amelyeknek önmagukban is időtlen, mélységesen mély értelmük van és amelyek, ha időlegesen is, összecementezik reménytelenül megcsonkított életünket. Igaz, a nők szerelme mindenkor az egyik legnagyobb megtartó emberi hatalom. Mégis, valójában akár tízmillió asszony mégoly mély és erős szerelme sem tartóztathatja fel azt a tragédiát, amely e kettészakadt világ mélyén kirobbanással fenyeget. Csillagom, remélem pihentebben, jobb kedvben, kondicionáltabban tudsz majd hozzáfogni a nagy finis-hez, az új esztendő sokágú feladataihoz, amelyeket én így tartok számon: 1. az új munkakör és tudományos munka; 2. doktorálás és nyelvtanulás; 3. nem hivatalos szépírói munkád és az ehhez mért olvasmányaid; 4. családi gondok (otthon, Kati, magam stb.). (Bocsásd meg, hogy máris ilyen zsarnokod vagyok, lásd be, rosszul választottál!) ( . . . ) Magamról: egészségi állapotom kisebb zökkenőktől eltekintve - kielégítő. Fejfájásaim szórványosak, a vitamin-kúra használ s mostanában gyümölcshöz, zöldhöz is jobban hozzájutok. Pedagógiai tanfolyamunk szept. végéig tart. Érdekes szituáció! Utána remélem, itt maradok tanítani, az ellenkezője súlyos válságot okozna. Tanulás: az angol, természetesen, de csak csínyján, a kevés idő miatt. Az olvasás csakúgy: szokás szerint magammal vittelek a modern Japánba és Közel-keletre, ezek útleírások. Továbbá veled együtt olvastam történetből: Spira - az 1848/49-es forradalom, Bartha: Széchényi válogatott írásai c. könyvét. ( . . . ) Mindenkit, akit illet, barátsággal és szeretettel üdvözlök, bár úgy gondolom, hogy ennek oly hosszú esztendők után nem sok jelentősége van; noha jól tudom: a leányzó csak aluszik. Csókollak, várlak Lacid. Kardos László - családjának BOB, 1961. november 4. Szeretteim! Drága Családom! Forró ölelésem mindannyiótoknak! Szeretném hinni, hogy ez a mediterrán ősz megőrizte mindnyájatok egészségét és jókedvét. Ebben a hónapban újfent kihúztam egyet éveim sorából és bármennyire keserves is, most már két fordított széken29 üldögélve tekintgetek előre: a legszebb férfikor s melyik nem az? Drága Édesanyám, milyen fájdalmasan jó volt látni téged a szikrázó napsütésben Mari oldalán: ez a kép örökké megmarad bennem. Kívánságod: az együtt töltendő éveink hite adjon neked erőt a továbbiakhoz. Karácsonykor és újévkor lélekben veletek vagyok. - Hánzikám, mit is tehetnék hozzá az otthon történtekhez: 1. ha már így alakult, bármennyire is nehéz, jobb tabula rasa-t csinálni; minden rokonszenvem a tiéd; 2. persze korántse tekintsd magadra nézve a házastársi életet lezártnak; ez ügyben tanácsot ugyan nem adhatok, de hátha neked is (utánam és Ferkó után) egy második lesz az ,,igazi". Látod, én milyen nagyra vagyok. ( . . . ) Kedvesem, Csillagmarim, sokatmondó, meleg soraidat J. Green Leviathán-jának olvasása közben kaptam kézhez. Ebben a könyvben az emberek tragikus sorsát az bonyolítja, hogy a modern lét, a modern társadalom nyomasztó atmoszférájának elháríthatatlan súlya alatt bennük kifejlődött kisebbértékűségi érzés hatására képtelenek életük célját, értelmét megtalálni, ill. valóraváltani, eltorzulnak, összekuszálják és tönkrezúzzák egymás életét. Nyomasztó könyv, de egyféleképp mégis igaz. Nos! leveledet ilyen hangulatban olvastam és kissé megijesztett. Meg kellett látnom benne, hogy az elmúlt öt esztendő egyidejüleg azzal, hogy nehézségálló, áldozatos, hűséges, értelmes emberré érlelt, micsoda embertelenül nehéz próbának vetett alá: megküzdeni a magányossággal, az egyedülléttel, a társtalansággal, a magad erőre-hagyatottsággal. Azt is kiolvastam belőle, hogy ez a nyár nagy vállalkozásodnak, a velem való sorsvállalásodnak egy kissé válsága is volt, amellyel - ha hinni lehet a szavaknak - még fáradtan is megbirkóztál. És ez is a lényeg. ( . . . ) Örülök, hogy tapasztalod: a gyakorlathoz, a mindennapi munkához kötött nyelvtanulásnak van eredménye. Fejest bele jövendő úszómesterem! (Hát biciklizni tudsz-e?) - Magamról, itt maradtam, pedagógus szituációm még nem tisztázott. Lehet, hogy újra nyelvi megoldás kerül sorra. Ha munkám megállapodik, mellette rendszeresen tanulok, olvasok, studírozok; talán tavaszig nem szegi semmisem a kedvem. Társas környezetem olykor kissé terhes, a tartós túlközelségnek is megvan a maga veszedelme, a mikroszkópikus látás megnöveli az arányokat, kiemeli a rejtett vonásokat. Mindezt csak szimpátiával lehet leküzdeni, de én igazán csak titeket szeretlek! Olvasmányaim: - jórészt idegen nyelven. Talán egy új spanyol kurzust is ismétlek. Októberben láttam az Alba Régiat: Szamojlova ismét elbűvölt. Benedek Árpi kellemesen meglepett: különös találkozás. ( . . . ) Októberben küldtem haza 500 Ft-ot. Csillagom, a karácsonyi csomagot ezúttal teljes egészébe te vállald, bátyámékat a mostani nehéz helyzetükben nem akarom terhelni; épp ezért egészen egyszerű tartalmú lehet, mindössze gyógycukorkádat és G. Éva receptjére készült lepényt jelölöm meg, külön. A családról, Katiról az ünnepekben, Kedves, ne feledkezz meg, valami semmiséggel, üdvözlettel! Boldog lennék, ha magadnak is tudnál valami kedveset venni. ( . . . ) Marim, Csillagfeleségem, búcsúzóra szólva: optimizmusod megmelegíti a szívemet, mégis tízmillió asszony szerelméből én már csak a tiéd erejében hiszek és ez elegendő ahhoz, hogy elevenen tartsa bennem a fájdalmas illúziókat. Nagyon szeretlek - Lacid. Írj arról, hogy a pénzt megkaptad-e? A borítékra írjad rá a számot: 15/76 Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1961. november 28. Kedvesem! Vártam-vártam a levélírással, hogy új állásomra, új munkakörömre vonatkozóan tudok tán valami pozitívumot írni, de sajnos, sehol semmi. Borzasztó harc ez, kegyetlen és szinte-szinte reménytelen az adott pillanatban. ( . . . ) Darálom a napokat egymás után: reggel felkelek, úszom (néha Júliával együtt),I be a levéltárba, ott hol a 18. századi textilipar történet adatait gyűjtöm, hogy 16-17 századi Zemplén megyei urbáriumokat, dézsma- dicajegyzékeket másolok, s most újabban 18. század eleji bányatörténethez fogok anyagot gyűjteni, mindezt németül és mikrofilmről. Néha-néha lopok a hivatalos időből 1-2 órát, hogy gyűjtsem a disszertációm anyagát. Ezután rohanok haza mint egy őrült, s éjjel 12-1/2 1-ig verem a gépet, mert kaptam egy elég tűrhető különmunkát a levéltárból, lesz vagy 800 lap, amiért á. 3,- forintot fizetnek. Ebből akarok majd magamnak télikabátot venni. ( . . . ) Ami a doktorátust illeti, most már végül is úgy alakult ki, hogy a kubikosokat csinálom tovább, tán az agrárválságig, tán a századfordulóig, attól függően, mennyi anyagot találok, hogy egy kerek kis munka kerekedjék ki belőle. ( . . . ) Épp beszéltük Magdával, Ibivel,II hogy negyedévkor mégis csak át kéne íratni a másik iskolába, legyen ott helyben a Lórántffy Zsuzsánna úton. Persze, Kati hallani sem akar róla, mert már megszokta a Varga Katát. De mégis csak nem okos dolog, hogy a fogaskerekűtől minden nap lejárjon a Köröndhöz. - Édesanyja remekül van - már korához és egészségi állapotához képest. Fantasztikus az a szívósság, élniakarás, energia, ami abba az asszonyba összehalmozódott. ( . . . ) Remélem, a születésnapi fülhúzást utólag abszolválhatom, ha nem akkor ahogy az papíroson, géppel írva lehetséges, hát úgy! Ahány betű ezen a két oldalon van, annyi sok-sok csókot küldök, várom s vágyom rettentően látni. Mari. IRajk Lászlóné IISoós Ibolya Kardos László - Pogány Máriának BOB, (kb. 1961. december) Csillagom! Elnézésedet kérem a kissé rosszul sikerült beszélőért. Hetek óta valami kibeszélhetetlen ingerültség volt bennem, nem tudtam teljesen leküzdeni. Fájna, ha megbántottalak bennőtöket. Pedig hogy örültem jöttötöknek már hetekkel előre, akkor is, most is, azt nem is lehet szavakkal elmondani. Kapkodtunk. Ehhez járult tehetetlenségemnek érzése: hogy nem tudok rajtatok segíteni. Lásd, az állásügyed, szóba se tudtuk hozni, pedig most ez az egyik fődolog, pillanatnyilag. ( . . . ) Végy igénybe ez ügyben minden segítséget, ne szégyelld, járj a nyakukra: Ferenc, I ErvinII s aki csak szóba jöhet. Igen, a nagy segítőkészség semmissé válik, amint konkrétumra kerül a sor! Nekünk nincsenek burzsoá anyagi tartalékaink, ez nem is fáj, de azt igencsak nem szívlelhetem, hogy télikabát s e féle gondjaid miatt éjt-nap külön munkával öld magad, amikor doktori disszertációddal meg saját továbbképzéseddel kellene foglalkoznod. Ugyanakkor még te is szomorítasz vonakodásoddal, hogy elfogadd tőlem a legkevesebbet, amit e konkrét esetben tehetek, mintha a mi kötelékünk nem jogosítana fel mindkettőnket a legmesszebbmenő kölcsönösségre. ( . . . ) Katit feltétlenül át kell íratni a másik iskolába. Nyugtasd meg újfent, hogy amint a dolgok rendeződnek, a mi családunkba kerül! Addig tanuljon szorgalmasan. ( . . . ) Mindnyájatoknak boldog kellemes ünnepet, véglegesen boldog új esztendőt mindkettőnknek. Kimondhatatlanul nélkülözlek, a veled való őszinte bensőséges beszédet s megnyugtatn mosolyodat . . . Ölellek L. IErdei Ferenc IILiptai Ervin Kardos László - az egész családnak BOB, 1962. január 1-3. Szeretteim! Kedves Kis- és Nagy-Családom! Drága Édesanyám, Csillagmarim, Kislányom, Hánzikám, Ferkóm, Gyerekek, Miéink! Legelébb is mindnyájatoknak új esztendei üdvözletem! Egészséget, békességet, anyagi egyensúlyt, kis és nagy örömöket, reális kívánságaitok teljesedését! Az 1962-es év jeles esztendőnek ígérkezik képzeletemben, számomra különösen azzá teszi az a tény szeretett Édesanyám! hogy te ebben az esztendőben betöltöd a 70. életévedet. Ezért is sietek elsőnek üdvözölni téged és igyekszem kifejezni: rnennyire is büszke vagyok rád, hogy te ilyen szép nagy korban is, olyan nehéz élet után, az utóbbi évek súlyos megpróbáltatásai közepette olyan testi és lelki erőt tanúsítasz, mint kevesen a fiatalok és erősek közül. Bevallom neked, hogy - Marim ragaszkodásán és hűségén, kevesek barátságán kívül - a te emberi magatartásod nagyságának példája adta és adja a legtöbbet számomra e keserves években. Nagyon szeretlek és kívánom néked, hogy még számos évet érjél meg és éljél meg jó erőben és családod szeretetében és ne sokat várasson magára az az utolsó nagy örömöd, hogy legkisebb fiadat is szívedre ölelhessed. Addig is lopjon egy kis derűt az életedbe az a tudat, hogy lányunokáid - kis eltéréssel - ebben az évben lépnek nagylány-korba s hogy Jancsi sem hagyja el magát növésben, legénykedésben és tanulásban, hogy mi magunk - "nagy fiúk" - 40 és 50 között egészségesek, próbáltak és mosolyra hajlamosak vagyunk. A válaszlevélben egy-két kedves sort feltétlenül várok tőled. ( . . . ) Szívből ölellek. Hánzikám! ismerem legfrisebb problémáid, de reménylem, rövidesen túl leszel rajta. Amennyiben rajtam áll, segítségedre leszek. Szeretném hinni, hogy ez az év rendbeteszi a te családi háztartásodat is. Gondolom, a gyerekek a fokozott gond mellett, fokozott örömöt is okoznak majd s ahogy nőnek, résztvállalnak a közös teherviselésben is, bár ez még messze van. Csak egészségedből és türelmedből fussa! ( . . . ) A szép csomagért mindnyájatoknak köszönetem. Ferkónak add át új esztendei testvéri üdvözletem, fiad, lányod csókolom, tanuljanak jól; Lujzinak, Editkének is csókom küldöm, velük is gondoljatok; rokonoknak, ismerősöknek meleg üdvözletem; ölellek. - Kedves, lásd, megint öregebbek lettünk egy esztendővel és könnyebbek egy illúzióval; lassankint így szabadít meg az élet minden fölösleges reménységtől és végül pehelykönnyen térünk a sáros-agyagos földbe! ( . . . ) Az elmúlt évek nem egykönnyen szaladtak ki alólunk s mi mégsem üres kézzel állunk itt: a nagy "oskolaidő" tett egész emberré téged és jómagam is egy kiszuperált akadémikus bölcsességével és rezignáltságával nézem a világot. Így hát, ha a csillagok konstellációja is kedvező, semmi se ment meg bennünket attól, hogy . . . Mit is kívánhatnék néked, te Csillag! ebben az új évben és egyúttal születésed napjára? tartós egészséget epebántalmak nélkül, testi edződést terjedelmed végleges megállapodásával együtt és a szabadba nagy-nagy derűt - mosolyból, zenéből, szeretetből szövöttet; kívánom, hogy állásod, tudományos munkád ügye végleges rendeződést nyerjen, doktorátusodat sikeresen tedd le, kívánom, hogy ez évben megnyisd autobiográfiád új és legszebb fejezetét! Magamnak ezúttal csak annyit kívánhatok, hogy ötödik rabéletévem közeli végén is megőrizzem testi-lelki egyensúlyomat és elviseljem azt a szeszélyes kedélyállapotot, amely nagyjából alkalmi reménykedésekből, tartós nyugtalanságokból meg miegyébből tevődik össze. Nos! fel a fejjel! ( . . . ) Gondos és okos csomagodat hiánytalanul megkaptam. Lepényed felejthetetlen, remekeltél, cukorka, hús csakúgy megtette a magáét. Kismadarad30 felidézte az egész ethnográfiát és nem csoda, ha szilveszterkor egész nap a "béres vagyok, béres . . . "-t dudorásztam, kivált a harmadik szakaszát: "Bágyadt az a madár . . . " Nagyon sajnálom, hogy ajándékkönyveim, amelyek becsomagolva, postára készen állnak még itt, nem juthattak el hozzátok, de e hóban feltétlenül megérkeznek. A beküldhető könyvek engedélye, gondolom, azóta kezedhez érkezett. Katival meg voltam elégedve, barlangfrizurás képét, bakfisos hebrencsségét, sziszegő s-eit, sz-eit most is látom-hallom. Átíratását a másik iskolába feltétlenül meg kell szervezni s azt is hogy szombat-vasárnap rendszeresen látogathasson téged. Kissé bele kell nézzél a programjába, terveibe, járkálásaiba. Itt az a lényeg, hogy bírjad a bizalmát. Újfent nyugtasd meg a kollégiumot illetően, hogy ha a dolgok rendeződnek, úgyis a családunkba kerül. Egy kevés zsebpénzre szüksége van, ezt te adminisztráld. Most adtam fel címedre 200 Ft-ot. Kati feltétlenül javítson a magyar jegyén. Figyelmeztesd arra, hogy kollégiumi helye nagyban függ tanulmányi előmenetelétől. Félévre jó jegyeket várok tőle. Szemfogán nem lehet-e valamiképpen segíteni? Tüdővizsgálaton volt-e mostanában? A válaszlevélben egy-két sort tőle is várok. Csókom add át neki! ( . . . ) Magamról: egészségi állapotom teljesen zavartalan, fejfájás sem kísért. Munkám, olvasmányaim (a küldendő könyvekre nézve is), tanulásom szigorúan beosztom, - egyelőre egy évnegyedre. Szívesen tanítok, igen tanulságos. Ha odakinn rosszul menne, elmegyek néptanítónak is. ( . . . ) Kedves, hogyan teltek az ünnepek, hol töltötted? Katival? ismerősökkel? Ilyen ünnepnapokon sem gondol senki veled? Júlia meggyógyult már, átadtad neki újévi üdvözletem? s a többieknek? - Édesanyádat sok-sok szeretettel üdvözlöm. Nagyon-nagyon várlak a beszélőre. Ölellek, csókollak te felnőtt, Lacid. Pogány Mária, Kardos János - Kardos Lászlónak Budapest, 1962. január 15. Kedvesem! Most ahogy felidézem a délelőtti hangulatot, mondottakat, furcsa kettős érzés kavarog bennem és tart hatalmában. Egyrészt az örömé, hogy jó állapotban és kedélyben láthattam, s melegtekintetű mosolya, hamisítatlan, kicsit huncut villogású szemei felidézték azokat a régi legkedvesebb közös emlékeinket: mikor l955 augusztusában egy forró vasárnap délelőtt a Gourmandban ültünk, s egész délelőtt halkan népdalokat énekelgettünk. Engem akkor valami olyan nyugodt de szorongó boldogság öntött el, s ehhez hasonlót éreztem ma is. Másrészt: a nyugodt-szorongás egyre jobban utóbbi javára (ill. kárára) tolódott el, vajh kedves dalainkat mikor énekelgethetjük: a "Szél adja j'az esőt", a két "béreslegényt" a "Tavaszi szél vizet áraszt . . . " stb., stb. ( . . . ) Nosztalgikus öleléssel, fájdalmas megbékéléssel zárom soraimat, oly messze van még március, mikor újra láthatom. Olyan jó volt ez a kettős délelőtti beszélgetés. Mari. Szeretett öcsém Laci! Mari jóvoltából jutott ez az oldal, hogy írhassak Neked, megidézzelek a kisszobába egy kis beszélgetésre. Vasárnapra meghívtam Marit, Katit ebédre, s hogy felvételeket készítsek számodra. Elmentünk a Ferkóékhoz is, hogy az újdonsült sógornődet is megismerd hacsak fényképről is. A képeket e levélhez mellékeltem. ( . . . ) Legelőször is édesanyámról kell szólni. Vele való gondolatom csupa nagybetűt igényel, ő az anyai mítosz megtestesítője. Minden idegszála, gondolata a családé, a család iránti szeretete már túlzott szenvedély, azt hiszem: éltető eleme is. Magamról nehezebb szólnom: bekövetkezett, ami várható volt. Ennek a válásnak már évekkel előbb meg kellett volna történnie. Ha valami fáj, akkor az elveszett 16 évet sajnálom. Emlékszem, milyen szép terveink voltak . . . ( . . . ) Hol mindez már? Az egészből egy keserű nyelet maradt, ami sehogy sem tud feloldódni. Félre panasz, szeret a családom. Befejezésül megköszönöm biztatásodat, nem veszek el. Ugyanakkor én is azzal a reménnyel zárom a levelemet: a mielőbbi viszontlátásra nálunk, hogy megbékélve, nyugodt bölcsességgel elbeszélgessünk a megsudárosodott jegenyefák alatt. Klári, Jancsi, édesanyád, Hánzi. Kardos László - Pogány Máriának, Kardos Katinak BOB, 1962. március 1. Kedvesem, Csillagmarim! én is legutóbbi kedves beszélőnk jóleső benyomásaiból indulok ki. Kellemes rá visszagondolnom, valami kis előleg-visszfénye volt majdani viszontagságainknak; tudom, te ide a "szorongó boldogság" szót iktatnád. A "szorongó vagy szorongatott boldogság" meghatározás egyébként nagyon kifejező mind jelen, mind pedig jövendő állapotunkat illetőleg. ( . . . ) Különben osztozom sajátos izgalmaidban, szokatlan mértékben: mindennél jobban kívánnám, hogy doktorátusi felkészülésed sikerrel végződjék és egyszersmind állásügyed is rendeződjék. Gondolom, az elmúlt két hónapban disszertációd körvonalai végképp kibontakoztak s talán már a rögzítéshez ishozzáfogtál. ( . . . ) A főprobléma természetesen a te végleges tudományos elhelyezkedésed, ezt szorgalmazd. ( . . . ) Csillagom! János bátyám rendkívül érett és kedves sorokat írt nekem légutóbbi leveledben; nagyon kívánnám élete jelen zökkenőjének mielőbbi rendeződését! Mi az oka ügye elhúzódásának? Talán pör nélkül is megoldódott? Jó lenne! Nagyon jól estek az édesanyámról írott szavai, kivált, hogy láthattam elküldött fényképekről: mindnyájan egészségesek és derűsek vagytok és szeretettel tekintetek a fényképezőgép lencséjére, amely ezúttal a rám szegeződő szívderítő családi tekinteteket gyűjtötte össze számomra. De sok minden jutott eszembe láttotokra?! ( . . . ) Magamról, Csillagom: egészségem változatlan, tavaszt szimatolok; kissé ingerlékenyebb és érzékenyebb vagyok, ami természetes; a szokottnál magányosabb, kívül-belül meg kellett lazítanom azokat a maradék kötelékeket, amelyek bárminemű lokális társas illúziókhoz kötöttek; könyvekbe búvok, végtére is áttekinthetőbben és elviselhetőbben tisztátalanok, mint az emberek. Rendületlenül tanítok. Tanulok. Az új spanyol kurzussal végeztem. Küldött könyveid egy részét elolvastam és olvasom. Ismételten hálás vagyok értük. ( . . . ) Kati lányomról írj bővebben! Egyre többet foglalkozom vele gondolatban, - ez úgy látszik, a pedagógiával való foglalkozás hatása is, de másé is. - Édesanyámnak milljom ölelésem, köszönet az aláírásért, nyugtasd meg a kedvest nagy-nagy reménykedésében, még ha csalódna is. Hánzinak, családnak forró testvéri üdvözletem add át. Júliának újfent meleg kézszorításom. Doktorátusod ügyében - most úgy tűnik előttem - talán nem megfelelő irányban tájékozódott, de feltehetően a te rektorhelyettesnél Matéval együtt tett látogatásod korrigálja azt. Miklós bácsit, Lajost ezúttal szintén nem ártott volna megkísérelni megkeresni.I Gyerekeinkre szeretettel gondolok. Keresztkomáéknál jártál-e? Édesanyád melegen üdvözlöm. ( . . . ) Válaszleveledben egészségedről, szórakozásaidról is szeretnék hírt kapni. Ölellek - Lacid. - Csillagocskám! Drága Kislányom! Már egy negyed év röppent el, hogy láttalak, azóta csak fényképeken bukkantál elő: mégpedig igen előnyösen, mélázva és csintalanul. E sorokat többek közt azért is írom, hogy írásodat is lássam (néha arra is gondolok, hátha a beígért portrédat is elküldöd)! Tudni szeretném, átköltöztél-e már a budai gimnáziumba? megbékéltél-e már a kollégiummal? tanulmányaid hogy s mint állanak (részletesen írj róluk)! magyar jegyedet javítottad-e? helyesírásod mutat-e változást? a nyelvek stb.??? Rajzolsz-e még és hogy haladsz vele, mint fogod majd hasznosítani? Ruházatod, zsebpénzed? Van-e időd olvasni, mit olvasol? Színházba, moziba jársz-e mostanában? Kikkel barátkozol? Marihoz hazajársz-e szorgalmasan? Testvérkéid leköltöztek-e vidékre? Mire volna szükséged? Van-e valami gondod, amihez én is hozzá tudnék szólni? Nos! te úszóbajnoknő, lesz mire válaszolnod! Az ajándékkönyveket megkaptad-e? Gondolom, másat szerettél volna, de itt nincs nagy választék benne, de tudd, e keveset is annál nagyobb szeretettel küldtem. A fejemben már egész regényre való tervet szőttem veled kapcsolatban - ha majd újra együtt leszünk?! Tervezz te is! Nagyon szeretném, ha a nagymamát is megkeresnéd 70 éves születésnapja alkalmából és gratulálnál neki, téged nagyon szeret. Ugye megteszed?! Édesanyádékra meleg rokonszenvvel gondolok. Téged meg tízmilljom csókkal ölellek, írj édesapa. - Kedvesem, az idecímzett levélen az új rendelkezés szerint a név mellett: a törzsszám mellett csak a nevelői szám szerepelhet, így 476-080/16. A boríték sarkába semmit sem szabad írni. IVirágnyelv Kardos Kati, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1962. március 20. Drága édesapa! Arra a sok-sok kérdésre, remélem kielégítően fogok válaszolni. A portrét sajnos nem tudom még elküldeni, mert arra egy hosszabb időt kell szánnom, ha rendesen akarom megcsinálni. Az első adandó alkalommal (azt hiszem, a húsvéti szünetben) elkészítem. A budai gimnáziumba semmi pénzért nem mennék át, túl sok dolog fűz a régi iskolához. És gondolhatod, hogy ezt komolyan gondolom, ha az eddigi hármas ostromot álltam. Mentségemre legyen mondva, semmivel sem vagyok rosszabb tanuló. Rajzolni járok és újabban hetente kétszer megyek kiállításra. Színházban is nemrég voltam, Shakespeare Vízkereszt-jét láttam. Moziba nem nagyon járok, inkább ha valami jó van a tv-ben, azt nézem meg. Ha egy kicsi időm van, akkor a kötelező olvasmányokat olvasom. A gyakorlati elképzelésem az lenne, hogy iparművész szeretnék lenni, hogy hol, még nem döntöttem. Zsebpénzt anyutól és már kétszer Hanzi bácsitól is kaptam. Nem túl sok, de amire kell, arra futja. Úszóbajnoknő sajnos nem vagyok, mert ritkán jut idő úszkálásra, de Marikával már voltam reggel uszodában, nagyon klassz volt. ( . . . ) Sok-sok puszit küldök Kati. Kedvesem! Nagy-nagy közös szomorúságunkban (mert legutóbbi, szomorúsággal átitatott arcát látom most is magam előtt) hadd kezdjem Adyval; hiába, csak ő marad kedvenc költőm: "Szemednek jó intését hozza Hozzám már minden alkonyat. S már indulunk lassan egymáshoz, Álmodva, Mint nyugodtak, bölcsek boldogak." (Hűség aranyos kora) Nohát, ez persze csak a nyitány, de szigorú, komoly teendőket is rejt magában. ( . . . ) Édesanyja, ez a drága, a betegségig agyondolgozott, szinte töpörödött kis asszony nagyon-nagyon szereti, s utolsó idejét Maga is be kell aranyozza. ( . . . ) Aztán Kati lányunkról se feledkezzen meg, mindennél nagyobb feladatokat és kötelezettségeket ró ránk. Sok újat róla írni nem tudok. Legfeljebb annyit: most kezd nagylánnyá formálódni; nagyon szép, finom arcú lány lesz belőle. ( . . . ) - Következő írnivalóm: a zene. ( . . . )Furcsa, de valahogy a hangszerszólókban mostanában nem találom oly nagy örömömet, csak a kollektív zene köt le. Talán azért, mert az élet áramlását, az élet ritmusát, a harmóniát, a disszharmóniát a sok hangszer együtt jobban érzékelteti, mint külön-külön egy-egy, mely csak egyedi érzelmeket tükröz vissza. Minden esetre ígérje meg, hogy okvetlenül veszünk majd hangversenybérletet; az ember oly jól feloldódik, s oly könnyűvé válik egy jólsikerült hangverseny után. (Most, hogy újra végigolvastam a levelet, látom, hogy mennyi sok butaságot filozofálok itt össze.) - Tudom, hogy válaszomban sok kérdésre adós maradtam, majd pótlom. ( . . . ) Mari Kardos László - Pogány Máriának BOB, 1962. április 4. Kedvesem, Hitvesmarim! élek a lehetőséggel és korábban írok. Április 4-ének ragyogó reggele van, sietve és kissé borzongva tolom félre Dreiser, Free c. most olvasott novelláját - egy, az élete alapkonfliktusából sorsa tanulságát: "Szabad vagyok! Szabad! Most már tudom milyen érzés ez . . . Most végre szabad vagyok! Szabad! . . . Szabad! . . . Igen. . . Szabadon meghalhatok!" - és örömmel válaszolok tiszta, derűs, elbűvölően szivárványos soraidra. Leveled két heti késéssel éppen idejében érkezett, hogy megaranyozza zárkám és lakója átmeneti, bár társtalanságában is kellemes magányát. Szívedet írtad - és így nekem sem nehéz - kívánságod szerint - "nyílt és forró szívvel" olvasnom érzéseidben és gondolataidban. Mindjárt az elején leszögezem, hogy teljesen azonosulni tudok költőd ezúttal páratlan telitalálattal időre és körülményre ütő soraival s "tudom, hogy csak Mária maradt . . . mindennek egyesítő, nagy mása",31 egyetértek kívánságoddal, megmaradni "magamhoz érdemesnek"; világos az is hogy "nagy döntés vár rám, . . . mutatni egy példátlan életet s nem bocsátani el az én Máriámat" és az is megejtően hangzik, "lesz Mária és életem is lesz még". Mégis, Kedves, jó lesz meggondolnunk, hogy a költészet és az élet nem ugyanaz a dolog, legalább is nem egyértelműen ugyanaz, kivált az én esetemben. Az események nem igen látszanak igazolni reményeinket, várakozásainknak logikusnak ígérkezett ciklusa lezárul, s közös boldogulásunknak az a képe, amelyet félszavainkban gyakran kirajzoltunk magunknak, újfent és meghatározhatatlan jövőbe mosódik el. Magyarán szólva, - még keserves esztendőknek nézünk elébe! És itt nem holmi dátumokon érzett csalódás beszél belőlem, nagyobb állhatatosságra tanított az élet, hogy-sem ábrándokon mérjem reményeim, sokkal inkább annak a belátásnak a megerősödése, hogy ügyemet nagyon-nagyon elmakacsolták és hogy a kapuzáró nem éppen megnyugtató tiszte jut majd osztályrészemül. E megjegyzésemből korántse vonjál le hangulataimra valami negatív következtetést, néhány indokolt alkalmi szívnyilalástól eltekintve tartósan nyugodt vagyok ezúttal is, s egyre nyugodtabb, sőt csak azt mondhatom, amit Liebknecht ama nehéz időkben: "Trotz alledem!" Sokkal inkább te és ti miattatok beszéltem ilyen félreérthetetlenül, mert az én mérsékelt dezilluzionizmusommal kell kiegyensúlyozzam a te már-már örökölt, alkati optimizmusodat, ami persze szép is, jó is, és olyan elragadóvá teszi számomra egyéniségedet - te kedves feleség! te örök gimnazista-lány! Lásd, már a te külön utad lehetőségét, szabad választásod alternatíváját fel sem vetem, amit pedig egy ilyen ciklus-lezárás logikusan magával hozna! A sors megkötötte, a sors majd megoldja! Ebben talán huszitizmusod predesztinációjához közeledem, ha más fogalmazásban is. Csak ne kellene olyan tehetetlenül néznem mindennapos nehéz, olykor reménytelen fáradozásaidat. Kedves, hosszú lejáratú tervet készíts magadnak: ezúttal, ebben az évben, legelébb s most már nem is feltételesen, sikeres doktorálásodat várom tőled. (Tollamra szalad óhatatlanul, hogy a múltkor kedves kandidatúra-terveddel kapcsolatban kissé irónikusan megjegyeztem: te már az akadémia levelező tagságát fogod aspirálni, amikor én itt még mindig az alapismereti tanfolyam pathológiás delikvenseit fogom okítani! Látod, ilyen rosszmájúságra mindig el lehetsz készülve, de ne higgy nekem!) Az állásügyed ne szűnj meg makacsabban szorgalmazni. A nyári pozsonyi-tátrai excursiót, ha még aktuális, szívből javallom. Mit gondolsz, nem vihetnéd magaddal Katit is, júniusra küldhetnék e célra úgy 400-500 Ft-ot. Sokat jelentene neki. Előre örülnék, ha pompás hátizsákom (cseh) felavatást nyerne. A Strbska pleso-nál jussak eszetekbe, - ott 1956 szeptemberében én is mélyen néztem a tó vizébe és - csak nem is sejtettem a jövőt! ( . . . ) Édes! a muzsikára tett megjegyzéseid nagyon jól estek, az elmúlt öt év zörejes némasága egész siketté tett, ha a magam alkalmi dúdolását nem számítom. Persze, ha a "Zöld pántliká"-t valaha el akarod játszani, akkor elő a legjobb partitúra-mintákkal!I Ebben is megfogadhatnád az én régi tanácsom! SándorII is hozzáteheti a magáét. Csillag! e hó végén kérj majd engedélyt gyógycukorka beküldésre. A júniusi csomagban alkalmasint két golyóstoll-betétet kérek. E hó elején 200 Ft-ot küldök. A januárban és februárban küldött pénzt megkaptad-e? kérdeztem ezt már? - A kis-családunkról írottak ma is melegítik a szívemet; drága jó anyámat a nevemben is csókold meg - nem is tudom, hogy kérjem! - és ápold benne a nehéz reménységet. Egészségét mindig szem előtt tartsátok! ( . . . ) Kati lányunk saját soraiért és a róla írt híreidért - nagyon hálás vagyok. Kati ezúttal tényleg kitett magáért, sok mindenre megelégedésemre okosan válaszolt, - csak kissé kimérten és egy picikét olyan lerázom-módon! Sajnos! éreznem kell benne, hogy kívülem él, mint ahogy élt is annak előtte, mea maxima culpa! Az általad iránta tanúsított magatartásodat helyesnek ítélem, jó úton jársz! A lényeg az: szokjon hozzád, érdekelje a te életed is s minél több felületen érintkezzék a te tevékenységeddel, becsüljön, meglásd, megszeret. Mindig nyíltan beszélj vele! Hosszabb lejáratú közös tervet - mégha ez csak alkalmakra vonatkozik - készítsetek magatoknak, nem lenne rossz olykor az általad jelzett kis barátnőjét is ebbe belevonni. Fokozd érdeklődését a művészetek iránt; örülök, hogy olyan határozottan leírta, iparművész akar lenni. Mond - hogy egy ötletemet felvessem - nem lehetne őszön egy évre kiküldeni rokonaidhoz valami német képzőművészeti középiskolába, ez nyelvileg is sokat lendítene rajta, nem beszélve a környezethatásról, világlátásról?! Kati húsvéti önportréjára igazán számítok, téged is megrajzolhatna! Számolatlan csókom küldöm neki, egyet igazán adj át neki! ( . . . ) Magam! Hosszú tervet készítek. Könyveimet studírozom módszeresen, itt-ott jegyzetelek. Az év folyamán szláv-nyelvi ismereteimet is felszítani és megerősíteni szándékozom. Egészségem tavaszias, nem rossz! Magányomat méginkább tökéletesítem! ( . . . ) Életem legszebb kapott leveléért, mégegyszer szívbeli-hites köszönetem. Könnyezem-mosolygok, te húgom-feleségem! Ölellek, Lacid. IVirágnyelv IISándor József Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1962. július 17. Kedves! Hadd írjak először is Katiról. Általános jó-val végezte a második gimnáziumot. Legnagyobb meglepetésemre magyarból jelest, sőt írásbeli, indexbe írt dicséretet kapott, pedig helyesírása miatt nem is érdemli meg. Úgyszintén politechnikából is írásbeli jutalmat és egy ajándékkönyvet kapott. Közepese volt nyelvekből, matematikából, a többi jó-jeles. Változás annyi történt életében, hogy szépszóval-erőszakkal átírattuk a Lórántffyba, ami számára nem kismegrázkódtatást jelentett és fog jelenteni majd ősszel. E hónapban 2 hétig dolgozott egy tsz-ben, gyomlált, de nem nagyon tetszett neki, főleg azért, mert kevesellte a 3,50 Ft órabért. Most arról van szó, hogy a Hadtörténeti Múzeumba megy 2 hétre vagy 1 hónapra irodai munkára. Augusztus utolsó napjaiban pedig újra bevonul a kollégiumba. Járnánk szorgalmasan strandra, csak olyan pechünk van, vasárnapra mindig elromlik az idő. Ma is iderendeltem Katit már kora reggelre, vártuk a napsütést, de sehogy sem lett belőle semmi. És dühömben visszafeküdtem az ágyba, és még egy jót aludtam. Mire ébredtem, édesanyám és Kati úgy megbarátkoztak egymással, hogy Kati kapott anyámtól egy szoknyát és egy kardigánt. - ( . . . ) JóskaI megírta a kérvényt. A másolatot AndrásnakII küldjük. IvánIII kb. úgy 20-a körül számítja Miklós bácsit meglátogatni. DönciIV LajossalV beszél a napokban. Lajossal különben GiziVI is beszélt és fog beszélni doktorátusom ügyében. Gizivel minap fél éjszakát beszéltem végig. Hozzám nagyon-nagyon kedves, minden problémámat a magáénak ismer. ( . . . ) Apropos: optimizmus. Gizi nagyon reméli, hogy még ebben az évben le fogok doktorálni.VII Hát, majd meglátjuk. Különben nagyon-nagyon sokat dolgozom, általában napi 10-11 óra megfeszített szellemi munka, levéltári kutatás, nem kis dolog. De végre, saját anyaggyűjtésem finisében vagyok. Zárom levelem, és nosztalgikus, meleg ölelésem küldöm: Mari. IKéri József IITömpe András IIIVitányi Iván IVBarla-Szabó Ödön VFehér Lajos VI Kutrucz Gizella VIIVirágnyelv Kardos László - Pogány Máriának, Kardos Katinak BOB, 1962. szeptember 13. Marim, Csillagom, egy kis lelkiismeretfurdalással hagytalak el a vasárnapi beszélőn, mert igencsak elevenbe talált Maténak, az Édesnek a megjegyzése: túlságosan is megterhellek a magam gondjaival, amikor a magadéival is nehezen birkózol. Mindössze az vigasztal, hogy ezek a gondok közösek, a reménybeli családéi, - meg aztán bele kell törődni abba, hogy: ha a rudas nem húz, a nyergest ösztökélik. Ez utóbbi megállapításban természetesenminden elismerésem benne van. ( . . . ) Ha a világ kíméletlen velünk szemben, mi azért lehetünk okosak, kezdeményezők, közelítők és kiegyenlítők, annál is inkább, mert mi vagyunk a gyengébbek és - dosztojevszkijesen szólva - a megszomorítottak. Megígérem, ha majd annak idején a nyakamba szakad az aktív családfő gondja, - ahogyan a népmese mondja - "még a fúvó széltől is óvlak" és nem engedem, hogy bárki és bármi is befelhőzze az alapjában jóindulatúan derűs, szelid, optimista kedélyedet, - de addig járnod kell, sikerrel, eme keserű tapasztalatok középiskoláját! - Ezért is örülök annak a felismerésednek, hogy: csak abból lesz valami, aminek személyesen is utána nézel, győzöd utánajárással, számonkéred az ígéreteket, azonnal realizáltatod - konkrét megoldást javallva. Ezt a tapasztalatodat általánosítsd minden tevékenységedben - te jótanuló feleség! - így remélem: Tónit rábírod arra, hogy személyesen keresse meg LajostI és AndrástII. Menthetetlen hibának tartom már is, hogy pl. a kérelemmásodlatod elküldésével egyidejűleg az utóbbinál senki sem járt, holott előzetesen erről volt szó. DöncivelIII is neked kell beszélni. Azt a megoldást, hogy én írjak, átgondoltam és most kivihetetlennek tartom, különben ezért is javasoltam mást. Szekér Gyuszit is személyesen keresd meg, gondolom, kérhetnél Kati számára anyagiakat és mindenen felül okos intervenciót. Üdvözlöm. - Állásügyedet illetően erős drukkban vagyok, képzelheted, tudom, hogy milyen sokat jelentene neked, nekem, tartós megnyugvásul. Ha eredmény van, ne késs híradással. ( . . . ) Sajnálom, hogy Katiról nem volt több módunk beszélni, azért is írok neki. A képzőművészeti kvalitásának megnyugtató megállapítását immáron elodázhatatlannak tartom. Anyagiak? Megvan mindene? Hanziékat nem túlságosan terheli le Kati időszaki sápja? Keveset tudok, Kedves, a te anyagi gondjaidról. Egészségedről sem beszéltél! Úszol-e még? Szórakozás? A családban semmi újság? ( . . . ) Megvallom néked: a tavaszi forduló óta régi elmélyülésem és belefeledkezésem olvasmányaimba csökkent, remélhetőleg, átmenetileg; sokat és sokfélét olvasok - haszonnal persze, de nem elég célszerűen, ahogy esetleg kívánnád. Tematikusan ösztönösen inkább a változatosságot keresem, hogy az időszakosan erősbödő közönyt, a rabéletnek ezt a legnagyobb toxinját, vagy ha úgy tetszik antitoxinját - leküzdjem és lelki higiéniámat, ha egyoldalúan is, biztosítsam. Term. tud., társ. tud., szépirodalom, történet, földrajz, művészet stb. változik a műsorban - mint valami könyvkukac-diáknál. De ősztől gyeplőt teszek magamra s talán ismét célszerűbben egyoldalú leszek és az ígért szláv stúdiumot is szemelgetni fogom. - Legutóbbi jeles filmélményem a kétrészes amerikai Háború és béke volt (Hepburnre ne féltékenykedj, tetszett!). - Egészségem kiszolgál, nyáron elég zöldhöz és gyümölcshöz is jutottam, a gyógycukorka is tart még. Annyit azonban be kell vallanom, hogy mostanság fáradékonyabb vagyok, szellemi mozgékonyságom kissé lelassult, a társas atmoszférához való viszonyom közömbösebb. A következő hó derekától újra tanítok. ( . . . ) Kedves, neked újfent köszönet, hogy mindig vagy, derűsen-borúsan, bizakodva-letörve, nekem, egyértelműen, rendíthetetlenül! Sikeres őszt a-mit-tudom-én-milyen tél előtt. Ölel, csókol Lacid. Katikám, Csillagkislányom! Év eleje, új gimnáziumi esztendő - s egy világvége óta nem beszélgettünk, hát persze, hogy sietek újra hallani rólad. Lásd, ezek a ráérő édesapák még a börtön mélyén sem nyughatnak és oktalan kérdéseikkel zaklatják elfoglalt kislányukat. Tudom, nincs mentség erre a vakmerőségre, hacsak ilyennek nem tekinted azt a gyenge magyarázkodást, hogy: hat év óta egyre közelebb vagy a szívemhez és egyre szenvedélyesebben érdekel a sorsod. Nos, erre az egyoldalú tényre támaszkodva, engedd meg, hogy érdeklődjem: milyen az új iskolád? Kik és milyenek osztályfőnököd és tanáraid? Megszoktad-e az új környezetet? Kollégium és iskola így együtt hogyan fűlik a fogadhoz? Könyveid, tanszereid, ruháid . . . rendben? Nem vagy híján szükséges anyagiaknak? Mód nyílik-e arra, hogy itt, ebben az új környezetben tanulmányi eredményeidet még színvonalasabbá tedd? Tudod, nagy reményt fűzök ahhoz, hogy ezt és a következő esztendőt sikeresen végzed, mert itt veted meg további, felső tanulmányaid alapját. Remélem nincs túlságosan messze már az az idő, mikor már én is ilyen és hasonló gondjaidban személyesen is segítségedre lehetek. Szorítsd a matematikát és a nyelveket! Örültem eredményes írás-fogalmazás készségednek, de ne hanyagold el ennek formai és ortográfiai velejáróit sem! Rajz és műtörténeti tanulmányaidat hogyan illeszted be teendőidbe? ha itt erőt érzesz magadban, semmi esetre se hanyagold, sőt! Szakmai jövőd alapja lehet! Olvasmányaid? Új és régi barátaid? Csillagocska! ne orrolj ránk, hogy ebbe az új környezetbe hoztunk: talán elhiszed, hogy érdekedben és miattad történt. Meglásd, jobb így! Családod, édesanyád, testvérkéid leköltöztek-e már? Nyarad mivel telt? Katikám, a nyáron küldött kis művészettörténeti könyvet megkaptad-e? Marihoz alkalmasint hetente rendszeresen látogass haza s ha miben tudsz, te is légy a segítségére, ő, tapasztalhatod, nagy lány vagy, hogy megértsd, nagyobb szekér elé fogta be magát, mindkettőnk terhét is húzza. Ő, a maga részéről mindenben segítségedre lesz. Karácsony előtt, vele együtt látlak majd. Csinos, okos válaszodat Mariéval együtt várom: gondjaidról, vágyaidról, terveidről, érzéseidről is beszámolhatsz benne, biz' isten úgy hallgatok róluk, mint a börtönfalak, te nagyon nagylány! Ibi néninek forró üdvözletem küldöm, csakúgy tiéidnek is. Rólam majd Mari számol be. Önportréd? de hagyjuk, hisz annyi fontosabb és édesebb dolga van egy tizenhatéves nagylánynak, semmint egy bogaras öreg rab kérését közel egy év óta teljesítse, - mégha az történetesen az édesapja is! - A viszontlátásig, a viszontlátásig - számtalan csókkal és számos szerető gondolattal gondol rád Édesapa. A könyveket hiánytalanul rnegkaptam! Csók! IFehér Lajos IITőmpe andrás IIIBarla-Szabó Ödön Kardos Kati, Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1962. október 15. Drága Édesapa! Hogy leveledből idézzek: "Év eleje, új gimnáziumi esztendő" - áll előttem. Milyen az új iskola? Nehezebb, mint a másik, magasabb színvonalú, tehát sokkal, sokkal többet kell tanulnom és ez az amiért visszamennék a régi suliba! Különben sok különbség nincs. Egyik iskola csak olyan, mint a másik. Itt is,ott is bogaras tanárok és ugyanolyan gyerekek vannak. Érdekes lenne az, hogy fiúkkal járok, de ez sem számít különösebben. Az új osztálytársak szeretnének mindenhova becipelni, önképzőkörbe stb. Mennék is, mert érdekes, de sajnos sem fizikailag, sem másképpen nem bírom. Egyedül tanulni és rajzolni óhajtok. Megígérem a portrét, még a tél folyamán elküldöm, de ez valódi ígéret. Az osztályfőnököm helyes nő. Orosz. A férjét ismered. Most nem jut eszembe a neve, majd Marikát megkérem, írja a végére. A kollégium és iskola együtt elég kellemes dolog, különösen az én számomra, mert akkor lógok meg, amikor éppen óhajtok. Ezért nem kell megróni engem, mert te ugyanúgy tudod, milyen rossz 4 fal közé zárva élni. Szükségem pénzre van, ez az egyetlen, ami mindig kell. Minden pénzbe, pénzbe kerül, a suli, a rajz, az utazás, az égvilágon minden. Olvasmányaim. Legutoljára Vercorstól A tenger csendjét olvastam. Egész különös hangja megragadott. Ami a művtöri tanulmányokat illeti, ha lesz időm, órára fogok járni, ha nem, majd magam,tanulok. A könyvet megkaptam és köszönöm. Már egész szép kis könyvtáram van. A szabad időmben tanulom a művtörit, vagyis este vagy reggel. Hát így vagyok. Vasárnaponként hazamegyek. Marikától most kaptam szép sötétkék taftot, ruha lesz belőle. Körülbelül ez, ami történt mostanában velem. Valami helyet Marikának is kell hagynom. Ezért búcsúzom, sok-sok puszit küld Kati. (A következő leveledben is írhatnál.) Kedves! Először is elnézést, hogy levelem néhány napot késik, de mind vártam, vártam, hogy állásügyében tudnék valami konkrétumot írni;I de ehhez rnég egy hétre szükségem van, s biztos azt gondolná rólam, hogy "disszidáltam" Csehszlovákiába. Minden esetre úgy látom, Tóni SándorII társául fog szegődni, s Gizi is nemsoká megkeresi Lajost. Gizi32 véleménye különben az, hogy ez az állásügy a jövő hónap folyamán rendeződni fog, hát majd meglátjuk - vak is azt mondja -, mit szól ehhez a rektori hivatal.III - Csehszlovákiai látogatásom feledhetetetlen volt, olyan élményhalmazzal tértem haza, hogy nem kis időbe telik, míg feldolgozom magamban. - ( . . . ) A másik dolog amiről írnom kell: az én állásom ügye. Október 1-jétől átsoroltak ún. "ügyintéző II" nevű státusba, ami tudományos segédmunkaerőt jelent. Fizetésem 1600 forint (300-zal emelték), s kaptam heti egy kutatónapot. Nem valami sok, de elindultam. Ügyemet most már csak ketten tudjuk továbbfejleszteni; ezt kiharcolni sem volt könnyű dolog. Homályos ígéretet kaptam arra, hogy a disszertáció elkészítésére adnak 1 hónapi fizetéses szabadságot, s doktorálás után több kutatónapot. ( . . . ) Most végül még Katiról írok. Fenn voltam a kollégiumban, s egy délutánt beszéltünk Ibivel. Azt mondja, hogy nagyon megszerették Katit az új iskolában, s Kati is mondta, hogy bizony a gyerekek a régi iskolában nem szerették ennyire. De nemcsak a gyerekek, a tanárok szívébe is nagyon belopta magát Kati - ezt ő nem is tudja. ( . . . ) Velem nincs semmi különös. Úszni természetesen járok, most egy hónapig egy kicsit elhanyagoltam a munkát. A két heti utazás után olyan fáradt voltam, hogy kellett egy kis idő, míg regeneráltam magam. Ez a hét lesz az, amikor újra belejövök az anyaggyűjtésbe, s gondolom 2-3 heti munkánál már nincs több, - s aztán jönne a disszertáció. Mindenféle nosztalgikus öleléssel, csókolással búcsúzom. A könyveket megkaptam. Mari. IVirágnyelv (értsd: szabadulás) IISándor József IIVirágnyelv (értsd: pártközpont) Kardos László - Pogány Máriának BOB, 1962. november 4. Kedvesem, Csillaghugocskám, abban a tudatban írom soraimat, hogy e hó 11-én beszélünk, remélhetően kiadósan (40 perc!): talán előtte kapod meg levelem, talán utána, mindegy, válaszod szóban, írásban - mint mindig - szeretettel, örömmel és rezignált feszültséggel várom. Utóbbi leveled, kedves, felderített, mert két lényeges dologban is megnyugtattál: a) ha szerényen is - állásod, tudományos munkád ügye egyelőre rendeződött, s úgy hiszem, ha szorgalmas s kissé eszélyes leszel, tudod valamire vinni! tetszik nekem, hogy beleásod magad e teméntelen szakma valamennyik zugába s - ha önmagáért és magadért is örömöd leled benne, akkor később sem lesz semmi baj; a tudományos stúdium egyik erős támaszod lehet, lesz ebben a nagyon is vegyesértékű életben, amelyben ki tudja újfent milyen nyavalyák leselkednek rád, ránk, sokunkra. Neked mint süldő történésznek igazán illik értékelni tudni azt a viszonylagosságot, amelybe többé-kevésbé te is, tudatosan, belekormányoztad magad. b) Kati tanulmányait a lehetőséghez képest elrendezettnek látom; ha továbbra is tudod erősíteni benne a szorgalom és fegyelem szellemét, az érettségiig hátralévő két évét eredményesen végezheti. Amié4rt én mindig hálás leszek neked az: hogy ezekben az években Kati kezét is fogtad és tudattalanul is enyhítetted a magam előtt is kevéssé tisztázott, de meglévő lelkiismeretfurdalásomat - sorsáért, formálódásáért, jelleme alakulásáért, képességei kimunkálásáért. Persze koránt sincs vele minden elintézve, olykor téged-magad is oskolásan kislányosnak talállak ehhez a problémához, de aztán arra gondolok, hogy mégis csak anyányi vagy hozzánk - s talán az általam sokat dicsért jóösztönöd ebben is eligazít. c) Kedvem szerintiek lelkesen festett csehszlovákiai élményeid, remélem, adtak egy kis lelki töltést, amivel majd hasznosan elgazdálkodhatsz; jó, hogy az excursiós örömökön túl, mélyebb belelátást is nyújtottak a két szomszédnép történetébe és életébe; így helyes, - a merőben intellektuális ismereteket - ahogy írod - "az érzések síkján" is el kell mélyíteni, kézzelfoghatóvá tenni. Egy kicsit azokban a hetekben is veled voltam. Téli-tavaszi programod világos előttem, mindent befejezni és valóraváltani: tanulmányaidat és reményeidet! Sok szerencsét hozzájuk, az egyik része minden bizonnyal menni fog! Nagyot is sóhajtottam, ahogy ezt leírtam: ha lehet hinni az írt és elmondott szavaknak s a benyomásoknak, nagyon is értem azt a testi-lelki koncentrációt, amelyet most megvalósítasz magadban, tudatában a télIméreteinek, esélyeinek. Eszemmel én is segíteném ezt a produkciót, de ösztöneimben ma már nagyon is mélyre kell ásnom, hogy hinni is tudjak benne. Reálpesszimizmusom nagyon is megállapodott és ami ezt áthidalhatja, az irántad való szeretetem és bizalmam. Ez most is számomra a minden és ez a minden most mindenhez nem elég! De hát - mint eddig is, bízzuk a sorsra! ( . . . ) Kati rajzkészségéről és rajztanulásáról többet akarok tudni. Levele megörvendeztetett, reális, talán túlontúl reális önarckép egy ilyen kislányról; írásképének szaggatottsága, ziláltsága, kapkodottsága - túl a kisebb ortográfiai hibákon - nem éppen megnyugtató. Annál jobban esett az a helyzetjelentés, ami Ibivel való beszélgetésed nyomán rajzolódott ki róla. - Édesanyáink jutottak eszembe: nos, találkoztak-e már? Kíváncsi vagyok. Bátyáméknak, drága Édesanyáméknak legmelegebb, legfiaibb, legtestvéribb üdvözletem add át. A közelgő ünnepek alkalmából ismét és ismét egészséget, anyagi és lelki kiegyensúlyozottságot, békességet kívánok az egész családnak. ( . . . ) Csillaghitvesem, mire kézhez kapjátok soraimat, lépek át a 45.-be. Nehéz leírni, mit érzek: annyit mindenesetre, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy még mindannyian körülöttem és velem vagytok - és ez a legtöbb! Sokkal kíváncsibb vagyok, kedvesem, mi jut a te eszedbe - ezúttal is. - Életem: egészségem jól szolgál, bár sokkal fáradékonyabb vagyok, a szerkezet élénksége lassúbbodik, a koncentráció nehezebb. Küzdök ellene. Dolgozom. A tanítás megkezdődött, hatban-hétben számtan, szórakoztató, de korántsem izgalmas. A napok gyorsan szaladnak. Az oroszt studírozom - módjával. A filozófiatörténetet tanulmányozom s küldött könyveidet, jegyzetelek is. Párhuzamosan belletrisztika, esztétika, néprajz, irodalom és történelem, esszé, mit tudom még mi!? ami jön, sorra. Hogy csak egy pár nevet is említsek az utóbbi egy-két hónapból: Mauriac, Miller, Dürrenmatt, Huxley, Moravia, Roth, H. Mann, Aischylos, Istrati, Franklin, Cook, Aymée, Faulkner, Alain-Fournier, Flaubert, Turgenyev, Dosztojevszkij, Le Sage, Ehrenburg emlékezései, Szerb A., Illyés új könyve, Pap K. regénye (mindkettőt ajánlom olvasásra), Ignácz Toroczkói gyász stb. s így tovább; könyvek világát élem, sokat adnak, de semmit sem pótolnak, most már, ahogyan az évek szaladnak, nagyon is érzem az olvasásadta életpótlék egyoldalúságát. Hiába, ezt az életlefokozást sem lehet huzamosabban bűntelen űzni! - Társas atmoszférám ma zavartalanabb, megállapodottabb; egyre befelébb fordulok. Alkalmasint kulturális rendezvényen, filmvetítésen veszek részt (legutóbb egy angol vígjátékot és egy amerikánus operett-féleséget láttunk). Ennyi a világ s ahogy Dárdarázó Vili mondja: a többi néma csend. ( . . . ) Téged kedves, aki az ügyintéző II. 1600 forintos szédítő magasságból tekintesz férji nincstelenségemre, üres zsebbel, de telisteli szívvel várlak és ölellek-csókollak beszélő előtt, beszélő után, mindenkor. - Lacid. IVirágnyelv (értsd: az ítélet súlyossága) Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1962. december 22. Kedves! Mind vártam-vártam a levélírással - megbeszélésünk szerint - de hiába. AndrásékI házatájához a mai napig sem jutottam el a sorozatos zörgetés, zargatás, utánajárás, kellemetlenkedés ellenére sem. Nem rajtam múlt. Mint Gizi mondta, doktorálása a már szinte megfogott bizonyosságból kisiklott. Kisiklott egyenlőre a távoli bizonytalanságba, de a tavasznál tovább semmi esetre sem. ( . . . ) Egy kicsit a számadás időszaka is ez az évvége s a reménységé is az új esztendőre. Ezt az elmúlóban lévő esztendőt amolyan felemás érzéssel zárom. Nem vagyok magammal elégedett semmi téren sem. Az egyik dolgot illetően tán nyugodt a lelkiismeretem: az őszi nagy nyomások eredménytelensége nagyobb, sőt hatalmasabb erők közbelépése miatt történt. (. . . ) H[egedüs] Andráshoz január első hetében lesz érkezésem. GyufárólII nem feledkezett meg, mihelyt előkerül, kézhez kapja. Kíváncsi vagyok ottani szereplésemre. Úgy tapasztalom, hogy mihelyt kutatócsoportja33 megindul, számít rám. Elküldtem kérésére egy különnyomatot: "A magyar falu fejlődésének néprajzi sajátosságai"34 címűt. Sz[ekér] Gyuszi is utánanéz a dolgoknak; saját kérésemre a vele való találkozást jövő évre halasztottam; sokat gondolkoztam ezen a lépésen. ( . . . ) Korántsem megnyugtató Kati helyzete. Valahogy az az érzésem, túl van terhelve. Ennek oka az, hogy hetente négyszer jár rajzra s így gyakran éjfél felé kerül ágyba, és nem alussza ki magát. Aztán az is baj, hogy nem illeszkedik be megfelelően a kollégiumi közösségbe: nem hajlandó résztvenni a közös munkákban. ( . . . ) Elnézést, ha az elkövetkező ünnepekhez képest és illetően nincs elég melegség, szeretet, nosztalgia, reménység levelemben. De a "leányzó nem halt meg, csak aluszik". Ennek biztos reményében sok-sok öleléssel, simogatással zárom soraim: Mari. IVirágnyelv IIKállai Gyula Kardos László - Pogány Máriának BOB, 1963. január 7. Marim, kedvesem, leveledet január 2-án kaptam kézhez. Így gondolhatod, hogy az ünnepeket nem valami vidám hangulatban töltöttem. De nem igen lett volna derűsebb, ha idejében jutnak hozzám soraid. Életed legfeketébb levelét olvastam tőled. ( . . . ) Testvérkém, volt és van okod az ünnepi szomorúságra, de most ünnep után be kell ismerned: eltúloztad őket. Évi mérleged nem olyan rossz, sőt! Disszertációd lényegében elkészült, cikked jelent meg, tavasszal le is doktorálhatsz - és valljuk be, a múlt esztendő intellektuálisan sok mindent megérlelt benned. Munkád, ha közbülső fokon is, mégis csak stabilizálódott s jobbra is van kilátás. Az egészséged, látod, az aggaszt, a beszélőn is, leveledből is kiveszem: túl feszült idegállapotban vagy, pocsék a hangulatod, neuraszténiád megnőtt. Tehát ne zárkózz be a szobába, kerüld meg naponta - leendő sétautam - a hegyet, tíz körrel ússz többet. ( . . . ) Kiábrándulási szakaszod, remélem, szociológiai tevékenységed erős támasza lesz; a társadalmi elemzéshez "nélkülözhetetlen" az élet illúziótlan ismerete. S még a mérleghez: reményeidért, tudom, a legtöbbet tetted! Az őszi kudarc ne verjen le; a baráti buzgalom értékéről meg úgyis régóta azonos a véleményünk: franciásan szólva l'eau face!35 Itt legfeljebb a méretek változnak. - Még egy ici-pici türelmet szoríts ki szorongó várakozásaidhoz, míg az idő kivallja végleges szándékát. S ha úgy adódik, értelmes, elviselhető, ha még oly fájdalmas kompromisszumra lépünk a sorssal s többé nem kínozzuk magunkat oktalan réménykedéssel. Erre fel kell készítened magad! Akárhogy is, én ez új esztendőben téged teljes érettségében tündöklő szabad embernek látlak és akarlak látni, nehéz, de értékes sorstapasztalatokkal a hátad megett, tartalmas társas kapcsolatokkal, iskolázottsággal, ambicionáló munkalehetőséggel és még igaz fiatalsággal vértezetten. S aki mindennek tudatában is van, aki eredményesen védekezik a szellemi és lelki elszürkülés és beszűkülés ellen, nem keseredik meg, nem romlik meg érzéseiben, aki rá tud kapcsolni az élet ízeire s élvezni is tudja azokat. És aki mások számára is egy icike-picike plusz tud lenni! Így! Így! - Kíváncsian várom új munkalehetőséged kibontakozását. Előttem most már világos: András új intézménye kapcsán kényszerült férjedre gondolni, mint odavaló szakerőre, de mint hosszúlejáratú pol[itikai]-taktikai lépésre is (önzetlenség kizárva!). Gyufához az első megfontolásból megy. ("Szentgyörgypusztát"36 is elküldhetted volna!) A te odakerülésed lehetősége - melléktermék. Te most vizsgázol előtte. Vajjon megfelelsz-e? Izgulok érted, de tudd, az igazi próba azután vár rád. Bírod-e madzaggal? - Kati nyugtalanító helyzetén segíteni kell! Természetesen a rajzórák számát csökkenteni kell. Könnyebb helyzetben lennék, ha képességeiről tárgyilagos kritikát kaptam volna. Ibivel együtt kérlek, segítsetek rajta. Félévije? Helyettem is öleld meg, csókold meg! 18. évében! - Szép hitvesi csomagodért szívbéli köszönetem, gondosságod vetekszik értékével! Pótlás volt az elmaradt levélért! 200,- Ft-ot most tettem fel. Válaszod akkor küld, amikor értelmét látod, akár febr. közepén. Hosszú idő! Beszélő márciusban! - Magamról: December: olympiai film, vidám kultúr-műsor, könyvek (Montesquieu, Dosztojevszkij, Malraux, Camus, Russeau, Dürrenmatt, Faulkner, Daudet, Pratolini, Veres, Németh, Tersánszki új könyvei, Sarkadi két kötete! ezt te is nézd meg! stb.), kínzom az oroszt, jegyzetelek, s szorgalmasan tanítok. Egészségem megjárja; fáradékonyságom egyik oka alacsonyodó vérnyomásom, meg, hát a lélek kifáradása is. Egyébként a vizsgálat egészségesnek talált. A tél hosszú! Atmoszférám változatlan. ( . . . ) Az új esztendőben édesanyáinknak, testvéreknek, gyerekeknek, barátainak tartós egészséget, élhetőséget, derűt, a munka értelmét, kisebb-nagyobb sikereket, s kevesebb csalódást mint az elmúlt esztendőben!! Néked téli-tavaszi erőfeszítéseid végre elért eredményességét kívánom! Januári születésnapodon közös életünk legszebb és legmeghittebb emlékeivel gondolok rád és fonom be a reménység és újraélés legfmomabb szálaival. Első és egyetlen oktatásodat idézem fel a Semmelweisben. Ölellek Lacid. P S. Válasz-leveledet is, Kedves, csak a túloldali méretekben szabad írni - az újabb rendelkezés szerint, Vízkereszti optimizmusod kimondhatatlanul jól esik, - csókollak L. Pogány Mária - Kardos Lászlónak Budapest, 1963. február 20. Kedves! ( . . . ) Mit is írhatnék ismerősökről, barátokról? Van még új a nap alatt! Iván barátunk újabban Miklós bácsi lányánál teszi a szépet, mondván, hogy az öreg úr hallgatagsága most már csak vele szemben oldódik fel.37 E. Ferenc arról beszélt, hogy a szavalási verseny után, ha a győztesek az Egyetemi Színpadon fellépnek, okvetlen szót ért a rektorral.38 Még csak a Lajos-GyulaI testvérpár meginterjúvolása várat egy kicsit magára. Nem könnyű esetek. Szó szerint ennyi és nem több, amit írni tudok. Lehet, hogy túl kevés, lehet, hogy túl sok; de a legvalószínűbb: közömbös. - Kati bizonyítványa jobb, mint amire elkészültem. 3,75-ös átlaga van. Elégséges nincs egyáltalán; közepes: magyar, matematika és orosz. A többi túlnyomóan jó, vagy két jeles. ( . . . ) H[egedüs] András többféle "feltételt" szabott leendő szociológusi pályafutásomhoz. Közölte, még valamilyen diploma kell, s ajánlotta, hogy lélektanra iratkozzam be; valamint minél sürgősebben az angolt úgy megtanulni, hogy olvassak. Ő is helyesli és sürgeti minél előbbi doktorátusomat. Mondta, gondolkozzak, milyen témán szeretnék majd dolgozni. Ezt persze egyenlőre még nem tudom, mert én - minthogy ebben a szakmában még csak kezdőnek sem érzem magam - azt szeretném, ha bekapcsolnának egy működő csoportba, hogy egyáltalán lássam mi az, hogy "kibernetikával" szociológiát csinálni. Ha van valami elképzelése, a levélben igazán erről is eshetne szó. Sőt, kíváncsian várom ezirányú elképzeléseit. ( . . . ) A viszontlátásig sok szorongással, félelemmel, szeretettel: Mari. IFehér Lajos, Kállai Gyula Kardos László - Pogány Máriának BOB 1963. március 17. Kedvesem, Csillaghúgocskám! Belehelyezkedve valós reményeid légkörébe, tagadhatatlanul sokat foglalkozom kettőnk jövő sorsával. Mondanom sem kell bizakodás és aggódás párosul gondolataimban: lehetséges boldogulásunk féltő körültapogatása, elhiheted. Ne vedd hát zokon éppen azért, hogy legutóbb olyan hevesen vitáztam veled, hisz tudod, mennyire fontos nekem kollégiumi-kettősünk egész sikere, teljesítménye, értelme, amely nem kis mértékben azon áll vagy bukik, mennyire sikerül kettőnk között az említett termékeny, társas mikroklímát létrehozni. Elmondhatom, hogy eddigi benyomásaim, tapasztalataim alapján ennek legtöbb feltétele megvan. ( . . . ) Ennyi oldott mondanivaló után, kedvesem arról vallok: igencsak hozzád hasonló lelkiállapotban vagyok. Talán avval a különbséggel, hogy én könnyebben tudom óvni magamat. Bárcsak megvédhetnélek Téged is! Mitől is? A szimbólikusan hosszú és kemény tél után néha szintén hallom, amint játszod: "Zöld pántlika könnyű gúnya . . . ", mégis gyakran úgy vélem, hallucinálok. Nem tudom, nem tudom, nem tudom!!! - Remélem, édesanyád állapota javul, kívánom is, nagyon, szívből. Azt szeretném, ha olyan gondtalanul és természetesen fogadná otthona kényszerű népesülését, mint amikor az ember régi, kedves látogatót vár vasárnap estére könnyű csevegésre. Vigasztalanná tenne, ha megbolygatná eddigi életrendjét és körülményeit. - Kedvesem, így írva is csak arra kérlek, vetkezz ki az András-féle szociológia bűvköréből, barátkozz meg avval, hogy újkori és legújabbkori történészként működj, amely így még mindig elég sok aktuális társadalomtudomány ahhoz, hogy felvegye a versenyt a H.-féle kibernetikai nagyképűséggel. Ez az egész ügy nem tiszta dolog. A konszolidálódásodat a Történetin belül keresd meg és ehhez kell stúdiumod elhúzódott perfektuálása is. Mindevvel pedig éppenséggel nincs ellentétben semmiféle néprajzi-művelődéstörténeti tevékenység, amelyet mint maximális lehetőséget Lacinak kívánok a Múzeum keretében, sőt! hálát adhatnál az egeknek, ha ez lehetséges lenne. - Kati előnyös tanulási fordulata bárcsak tartós lenne, el se tudod hinni, mennyire megkínoztak a róla hallott-írt időszaki ellentmondásos és meglehetősen homályos híreid. Lesz majd mit spekulálni és tenni az ő ügyében is. Futná még itt talán arra is, hogy írjak a zárka-fészketek berendezéséről, aktuális anyagiak előteremtéséről, parányi készenléti tervekről stb., de részemről mindez túlságosan is nagy előleg lenne amúgyis hiányos optimizmusom terhére, meg aztán . . . - Csillag, a beszélőn igencsak megnyugtatott édesanyám állapota, friss, eleven volt korához és állapotához képest, nagyon-nagyon szeretnék még egy kis örömet okozni az életében, oly sokkal tartozom neki! - Jómagam még mindig küszködöm a makacs náthával, de még bírom. Csökkenő olvasási kedvvel, gyakori elmélázással, tanítással, miegyébbel gyötröm március végheteit. Szép szovjet filmet láttam, a Feltámadás első részét, ezt te is nézd meg, hogy a második rész, a katorgára-menés élményét megoszthasd velem. Erről jut eszembe, hogyha közelesen Mari párját meglátogatod, az időjárási követelményekre légy tekintettel, annál is inkább, mert Mateékig és onnan hozzátok hosszú az út. Miéinket szeretettel és várakozással üdvözlöm. Katit, anyámat forrón csókolom. Édesanyádnak újfent gyógyulást és meleg üdvözletet. Húgocskám, kedvesem, búcsúzom! E koratavaszi napok mindenmódon, bárhogyan is alakul az aktuális jelen, sorsdöntők lesznek életünkben; ezért és ezúttal is megragadom az alkalmat, hogy cicomátlanul leírjam: az elmúlt hat évben derék, jó, egész ember voltál hozzám, a legtöbbet neked köszönhetem! Sokat, nagyon sokat bízom hozzád! Igazándiból szeretlek! - a viszontlátásig is veled Lacid.     Jegyzetek 1. V. N. Gyakov-N. M. Nyikolszkij: Az ókori világ története (Bp. 1954) 2. Kardos László maga mondta: a cigarettát elvonták tőle. 3. Magam akkor végeztem az egyetemet levelező tagozaton. A későbbiekben "az egyetemi tanulmányok", "a rektor", "a tanári kar" keveredik a saját tanulmányaimmal és az amnesztiával. Az éles szemű olvasó a valóságot és a virágnyelvet meg tudja különböztetni.Ahol nem egyértelmű, a lap alján jeleztük. 4. Kardos László a tárgyalás előtt írt családjának egy hosszú, amolyan búcsúlevelet, mert halálos ítéletet várt. Itt erre a levélre hivatkozik. Ezt nem kaptam kézhez és nem találtam a periratok között sem. 5. Kardos László első felesége: Kampó Magda Beregszászon született, és onnan jött Budapestre egyetemi hallgatónak. 6. A Néprajzi Múzeum nagy kollektív vállalkozása: 10-12 szaknéprajzos gyűjtése, a nyersanyagot Kardos László öntötte monografikus formába. 7. Kardos László bátyja: Kardos Ferenc fodrász volt. 8. Pogány Mária-Rádics József: Malteroslányok. Bp. 1958. (Irodalmi szociográfia.) 9. Erdei Ferenc 10. Tudomásom szerint a levél Somogyi Miklósnak szólt, Kardos László még a nyomozati időszakban írta. Feltételezem: a nyomozók a levelet nem továbbították, mert eddig nem találtam nyomát. Pedig Kardos László korabeli nézeteinek alapvető dokumentuma lenne. 11. Első fordítás (1958. november-1959. január) kb. 400 oldal olaszból. Moretti, Miklós csendőrőrnagy: Az új közbiztonsági (rendőr-) törvény. Nápoly, 1957. 12. Sós Júlia kérésére egy rossz helyzetben lévő tanítványa beköltözött Kardos László Semmelweis utcai lakásába. 13. Utalás a Gyorskocsi utcában történt kihallgatásomra. 14. Utalás a pártközpontra. 15. Gyenes Antal keresztkomája (gyermekének keresztapja) Donáth Ferenc volt. A rá történő utalás a levelezést végigkíséri és lerövidül "keresztkoma" kifejezésre. 16. Azaz: elvitték a vagyonelkobzás büntetése miatt. 17. A váci börtön laboratóriumában volt betanított kémikus-technikus. 18. Visszautalás Ady Endre: Mag hó alatt c. versére, amelyet én idéztem egy, a közlésből kimaradt levelemben. Virágnyelven a "feltámadások örök rendje" a szabadulást jelenti. 19. Utalás az 1960-as amnesztia után kitört váci éhségsztrájkra, amelyben Kardos László nem vett részt. 20. Az amnesztia következtében több politikai fogoly szabadult. Az éhségsztrájkban részt vevőket pedig elszállították a sátoraljaújhelyi börtönbe. Így Vácott igen kevés politikai fogoly maradt. 21. A rabok uszályról szenet talicskáztak a börtön pincéjébe. 22. Kardos Katit a rajzgimnáziumba nem vették fel. 23. Vö. az Abod Lászlóval készült interjúval, aki ebben az időben találkozott Kardos Lászlóval Vácott. 24. Virágnyelven írott beszámoló a korabeli politikai eseményekről. Lényegében az éppen aktuális kínai politika balos vonásainak jellemzése. 25. 1955 augusztusában ismerkedtünk meg. 26. Értsd: életfogytiglani ítélet. 27. Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása. Bp. 1943. 28. Utalás Révai József közismert NÉKOSZ-kritikájára. 29. A 44-es szamot írja így, tréfásan. 30. Dohánytartónak egy népművészeti üzletben vásárolt fafaragású dobozt küldtem be, azon volt - többek között - egy madár is. 31. Előző levelemben utaltam Ady Endre: A pócsi Mária c. versére. 32. Már a levelezésből is kiderül: mennyire szükséges Balogh Elemérnek és Kutrucz Gizellának a volt Györffy-kollégistákhoz fűződő kapcsolatát árnyaltabban bemutatni, mert Kardos László "Sk. feljegyzése" félrevezetheti az olvasót e kapcsolat mélységéről és sokoldalúságáról. Kutrucz Gizella 1942-től rendszeresen látogatta a Györffy István Kollégiumot. A kollégisták tudták, hogy szülőföldjén, Szlovákiában a legális kommunista párt tagja volt. 1944-ben, Móricz Erzsi könyvüzletében ő volt az ellenállási mozgalomban részt vevő kollégisták legfőbb összekötője. (Vö. Az összekötő információi. Kutrucz Gizella levele Pál Józsefhez, 1944. aug. 6. A fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok 1939-1949. Bp. 1978. 309. 1. , valamint részlet: Kutrucz Gizella emlékei illegális, antifasiszta tevékenységéről, uo. 331. 1. Továbbá Kutrucz Gizella idevágó cikke a Valóság 1983. februári számában.) 1945 márciusában és áprilisában Balogh Elemér Pál József Györffy-kollégistával együtt Szabolcs megye földosztási miniszteri biztosa volt. Balogh Elemér akkor is, később is nagyra becsülte a kollégistákat és a NÉKOSZ-mozgalmat. Ezért született 1954. július 31-én egy Rákosi Mátyáshoz intézett levele. Ebből közlünk néhány részletet. "A párt káderpolitikájában egész sor hibát látok, s ezzel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. ( . . . ) Már a II. kongresszus előtt javaslattal fordultam a KV-hez, hogy ne dobálják ki egyszeri hibák után a kádereket, hanem degradálják őket. Ez azonban - az utóbbi időben is - csak elszórtan történik meg. Ilyen végleg ťB-listáraŤ tett elvtársak meglehetősen nagy számban vannak. Nem vállalkoztam ezek tömeges felsorolására; csupán közelebbi ismerőseim közül szeretnék néhányat példaképpen megemlíteni: ( . . . ) Gyenes Antal: Elkövetett hibái miatt teljesen félreállították. Parasztvonalon nagyszerűen fel lehetne használni. De a kutyának se jut eszébe, hogy egy jó szót szóljon hozzá. Kardos László: Ő tényleg súlyos hibákat követett el. De munkájában voltak nagy érdemei is. Az elkövetett hibák miatt elöbb eltették büntetésből a Közoktatásügyi Minisztériumba. Ez eddig érthető. De onnan már - a tisztogatásnál - minden indok nélkül dobták ki. Így került el a Néprajzi Múzeumba. ( . . . ) A Párton belüli szektáns farkas-szellem. ( . . . ) 1954. július 7. elméleti tanszékülés. Felszólalásomban most már kijavítva két évvel ezelőtt elkövetett hibáimat, újra kifejtettem a kettős hatalomról szóló elgondolásomat, majd a referátumot bírálva megjegyeztem, hogy nálunk egyetlen ifjúsági mozgalom volt, amely súlyos hibái ellenére (amiket kifejtettem) igazán oda tudott férkőzni az ifjúság szívéhez: ez a NÉKOSZ, X elvtárs tanszékünk egyik tagja erre azt mondta, hogy amit én itt a kettős hatalomról, annak sajátos magyarországi formájárol és a NÉKOSZ-ról kifejtettem (mely különben X elvtárs szerint a Nemzeti Parasztpárt tömegszervezete volt!!!) ez ťnem a Párt hangjaŤ. Ha nem a Párté volt, akkor nyilvánvaló, hogy kié volt: az ellenségé. Ezt ugyan X elvtárs nem mondta ki, de mindenki tudta, hogy erre gondol. Az elvtársak becsületére legyen mondva: senki sem fogta az illető elvtársnak pártját. Mert megint egyszerűen csak arról van szó, hogy tényleg követtem el hibát, eltúloztam valamit. De nem nehéz megérteni, hogy az ember a helytelen túlzásokat is jóindulatból követi el. S figyelmen kívül hagytam a MADISZés a SZIT egykori sikereit, amit eddig szintén nem értékelt ki a Párt kellő alapossággal. De tény, hogy a NÉKOSZ - súlyos hibái ellenére is - egyike volt a legjobb ifjúsági mozgalmaknak. S amikor a NÉKOSZ-nak még az emlékét is felszámoltuk, akkor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük. Én teljes mértékben egyetértek a NÉKOSZ-ról szóló KV határozattal. De ez a KV határozat a hibák feltárása után sem vonta kétségbe a NÉKOSZ nagy eredményeit. S ezek az eredmények tagadhatatlanul jelentősek voltak. " ( . . . ) A Györffy-kollégisták szintén rokonszenveztek Kutrucz Gizellával és ápolták vele a kapcsolatot szinte napjainkig. Amikor Kutrucz Gizellát kizárták az MSZMP-ből és megvonták tőle a Szocialista Hazáért kitüntetést, a volt Györffy-kollégisták a következő levéllel fordultak dr. Straub F. Brúnóhoz, a Magyar Népköztársaság elnökéhez 1989. május 23-án: "Tisztelt Elnök Úr! 1988. június 14-én egy négytagú küldöttségünk mintegy 46 egykori Györffy-kollégista aláírásával petíciót nyújtott be az Elnöki Tanácshoz, amelyet Katona Imre elvtársnak adtunk át. Ebben kértük, hogy a Tanács vizsgálja felül azt a döntését, amelyben régi harcostársunk, Kutrucz Gizella nyugdíjának jelentős csökkentéséről rendelkezett. Kérésünket azzal indokoltuk, hogy Kutrucz Gizella több mint fél évszázada a kommunista mozgalom harcosa, aki a felszabadulás előtt (mások életét mentve, gyakran sajátját is kockára téve) jelentős szerepet játszott a fasizmus elleni harcban és egész életét a szocialista redszer szolgálatának szentelte. Ezt a Párt, valamint az ország vezetői számos kitüntetéssel ismerték el, legutóbb - már nyugdíjasként - a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel. Mindezek alapján sajnálatosnak tartjuk, hogy Kutrucz Gizellát azért, mert szóvá mert tenni politikai életünkben tűrhetetlen (azóta közismert és elismert) hibákat, torzulásokat - kizárták a Pártból, döntésével a NET megvonta tőle a Szocialista Hazáért kitüntetést és nemcsak a veteránoknak járó nyugdíj-kiegészítéstől fosztotta meg, hanem azt a 14 évet is ťtörölteŤ nyugdíjalapjából, amit 1935 és 1948 között munkaviszonyban töltött. A petíció benyújtása óta eltelt esztendő során új megvilágításba került a párt és az állam összefonódásának kérdése is, így - megítélésünk szerint - ma már nem tartható fenn az a gyakorlat, hogy a párt valamelyik szervének intézkedését automatikusan követnie kell az egyén jogos érdekeinek sérelmével járó állami döntésnek is." ( . . . ) 33. Az MTA Szociológiai Intézete akkor alakult Hegedüs András vezetésével. 34. A magyar falu szocialista fejlődésének néprajzi kérdései. (Kardos László cikke.) A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, Bp. 1954. 409-453. 1. 35. Szójáték. A l'eau franciául azt jelenti: a víz, face pedig: arc. Összeolvasva magyarul lóf . . . t jelent. 36. Kardos László: Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról. (Szentgyörgypuszta) Ethnographia, 1955. 1-4. sz. 37. Virágnyelv. Értelme: Vitányi Iván Somogyi Miklós lányánál érdeklődött: az amnesztia kikre vonatkozik. 38. Virágnyelv. Értelme: Erdei Ferenc megígérte, ha összejön Kádár Jánossal, szót ért vele".