Dr. Antall József "a fogoly miniszterelnök"

Antall József fiatalságának évei egybeestek a magyar államszocializmus megteremtésével, a proletárállam diktatúrájának gy?zelmével. Az ötvenes évek gy?ztes államszocializmusának gyorsított gazdaságpolitikája a munkásság számára csak más célt hirdetett, de nem hozott más életviszonyokat. Err?l Németh László korh?en így fogalmazta meg összegz? értékitéletét: ?Az ötéves terv, a távoli jólét módszere alig különbözik a pillanatot kizsákmányoló imperializmustól".

A munkásság fegyelmezett állampolgári létezése az ország minden állampolgára számára is követend? volt, így az értelmiségre is azzal a hozzákapcsolt követelménnyel, hogy miel?bb sajátjává tegye a marxista-leninista világnézetet. A marxista világnézet gyors elsajátításában különösen sokat várt, inkább követelt a párt és állami vezetés a pedagógusoktól. Így kiemelt feladat lett a tanárképzés az ELTE Bölcsészkarán is, ahol Antall József 1950-54 között tanult.

A budapesti bölcsészkaron az 1950-es évek elején az országos átlagon fölül tanultak munkás és paraszti származású hallgatók, akik még a Horthy rendszerben kerültek tehetségük révén a középiskolai oktatásba. ?k alkották a NÉKOSZ nemzedék szellemi bázisát, kiváló tanulók voltak és egyben az egyetemi-f?iskolai diákmozgalom irányítói is. 

Ugyanakkor a fölemelt hallgatói létszám pozitív eredményeként az értelmiségi, kis és középpolgári származású hallgatók is tanulhattak, s?t ?k voltak többségben. Ezek a hallgatók átlagfeletti m?veltség?ek birtokában igyekeztek az új körülményekhez úgy alkalmazkodni, hogy els?sorban a szaktárgyak elsajátítására összpontosítottak. Ezen hallgatói csoporthoz köt?dött Antall József is azzal a különbséggel, hogy ? bátran mert véleményt mondani közéleti és tudományos kérdésekr?l is.

Ezek az évek nehéz évek voltak az egyetemeken és f?iskolákon, mert az osztályharcos állami és pártvezetés a DISZ közrem?ködésével nagy buzgósággal ritkította a hallgatók, de a tanárok közösségét is, úgymond az osztályidegenek ne fert?zzék a marxizmushoz ragaszkodók táborát. Ebben a politikai légkörben Antall József nyíltsága a saját sorsának, a továbbtanulásának a veszélyforrása lett. Annak ellenére, hogy Antall József merészelte az offenzívában lév? marxista történettudomány egyes tantételeit és értékeléseit vitatni, nem mondható róla az, hogy korlátolt ellenszenvb?l bírált, hanem bíráló szándékának és magatartásának alapjai a demokratikus gondolkodásmódjából eredt.

Az ötvenes évek elejének politikai légköre, vagyis az osztályharcos feszültségkeltés talán azon hallgatóknak, f?leg vezet?knek sem lett kellemes emlék, akik kezdeményez?i voltak "az ellenségügynek". Számomra két egyetemi "ellenségügy" jelentett életreszóló tapasztalatot: az egyik Gyóni Mátyás történészprofesszor öngyilkossága, másik Antall József évfolyamtársam politikai kálváriája. 

Gyóni Mátyás történészprofesszor sokszor megtiszteltetett azzal, hogy egyetemi ügyekr?l is beszélgetett velem. ?t?le értesültem el?ször arról, hogy a Trencsényi professzortestvérek miként üldözik a keresztény erkölcsi fölfogást tisztel? tanárokat, így ?t is. Gyóni Mátyás elébe ment a politikai ügyének, öngyilkos lett.

A másik emlékezetes "ellenségügy" Antall József kizárásának kálváriája, pontosabban a kizárás megakadályozása. Antall József nyílt véleménymondását megsokallta az osztályharcos csoport, így elindították a kizárási procedúrát. Az Antall József ügye azonnal megosztottságot jelentett a hallgatók körében, mivel sokan tisztelték, azok is tisztelték akik a NÉKOSZ szellemiségét ?rizgették a DISZ-ben.

A megosztott közvéleményhez, az Antall-ügy humánus megoldásához szükséges megemlíteni azt, hogy a vidékr?l jött hallgatók többsége a népi írók szellemi mozgalmának voltak követ?i. Ezek a hallgatók származásuk miatt egyértelm?en hívei voltak a munkás-paraszt hatalomnak, a szocializmusnak, de ugyanakkor a féktelen osztályharc, feszültségkeltés idegen volt humánus természetükt?l. S?t ?ket is fájdalmasan érintette "az ellenségkeresés", hisz több parasztszármazású hallgatót, mint osztályidegen kulák sarját kizárták az egyetemr?l. A volt nékoszisták között meglév? elégedetlenség akarva nem akarva segít? er? lett az Antall ügyben.

Vagyis Antall Józsefnek azok lettek a politikai barátai, akik nem voltak közvetlen barátai. A népiek meghatározó er?tényez?t képeztek a Bölcsész karon az 1950-es évek elején. A legnagyobb tekintélynek Czine Mihály örvendett, aki kés?bb egyetemi tanárként a népi írók szellemi értékkincsének legnagyobb prófétája lett. A történész hallgatók körében is er?sen élt még a NÉKOSZ szemlélet szolidaritás elve, s?t a hallgatói pártszervezet vezet?ségében is voltak olyanok, akik azt vallották, hogy Antall József egyetemr?l való kizárása nem célszer? politikailag.

Antall József politikai kálváriájában nagyon okosan az antifasiszta édesapa, id. Antall József történeti szerepére tev?dött a hangsúly. Ahogy az édesapa együttm?ködött szövetséges barátként a kommunistákkal, úgy fia Antall József se lehet a kommunista rendszer, a marxizmus ellensége. Vagyis Antall József politikai barátai gy?ztek, amit Antall József ünnepi utójátéka zárt le huszáros bravúrral: a november 7-én elmondott beszédét azok tapsolták meg legjobban, akik a kizárását megtervezték.

Antall József bölcsészportréját szükségesnek vélem kiegészíteni azzal, hogy milyen értékrendet képviselt m?veltségében a népi írók ismerete és tisztelete. Err?l a nyári katonai táborok kiképzését feledtet? pihen?k beszélgetése gy?zött meg. Utólag elismerem azt, hogy Antall József bölcsészhallgatói tudásával nagyobb tájékozottságot produkált nálam a népi írókról. Arról is nyíltan véleményt mondott, hogy egyes népi írókat tisztel és elfogadja politikai programjukat, de egyeseket csak tisztel, de nem követ. Vagyis Antall József akkor is a gondolkodás szabadsága mellett voksolt, amikor a gondolatszabadságot keményen pallérozta az állam.

Az ötvenes évek diktatórikus államszocializmusának bölcsészkari korképe teljesebb értékeléséhez szükségesnek tartom a f?városi egyetemisták és f?iskolások közvéleményét tömören felidézni. Történeti tény az, hogy a hallgatók anyagi életviszonyai az országos átlagnál jobbak voltak, viszont az is történeti tény, hogy a gondolkodási szabadságuk a politikai diktatúra kényszerzubbonyától szabadulni akart. Ezt az 1953-as év, Nagy Imre "új szakasz" politikája meghozta számukra Rákosi ellenében.

Ennek igazolására kevésbé ismert történeti tényként idézem föl az 1955-ös április 4-i ünnepi fülvonulást. Ezen a fölvonuláson a budapesti egyetemisták és f?iskolások dezorganizált fölvonulással, nyíltan visszajelezték Rákosi Mátyásnak, hogy ?k Nagy Imre barátai és követ?i maradtak. Rákosi vizsgálatot rendelt el, amit Gosztonyi János DISZ országos titkár irányított, és a vizsgálat els? vádlottja én lettem, aki 1951-t?l egyik irányítója voltam a f?városi egyetemistáknak és f?iskolásoknak. Én nyíltan megmondtam Gosztonyi Jánosnak, hogy Rákosi Mátyás észrevétele indokolt, mivel a dezorganizált fölvonulás Nagy Imre melletti kiállás volt. Köztük voltam, hallottam, hogy Rákosiról mit mondtak, pontosabban miként szidták hangosan és nyíltan. Természetesen azonnal alkalmatlan lettem arra, hogy "a hivatásos forradalmárok" közt maradjak, vagyis állásnélküli lettem.

Az 1955-ös április 4-i dezorganizált fölvonulásnak azért van történeti jelent?sége, mert a tüntet? fiatalok nagyobb hányada még 1956-os tanév alatt is hallgatók voltak, újra fölvonuló hallgatók lettek. Köztudott, hogy ?k voltak az 1956-os nemzeti forradalom közvetlen kirobbantói, akik újra Nagy Imrét akarták a magyar nép vezérének. Err?l a küzdelemr?l legigazabban az emigrációba kényszerített parasztpárti Kovács Imre írt így: "A kommunizmus brutális szakasza záródott le ... A régi gárda mellé fölsorakozó új népi értelmiségiek olyan szenvedéllyel támadták a kommunista rendszert, mint mi támadtuk annak idején a Horthy rendszert." Ennek az új értelmiségnek volt nyíltan ellenzéki tagja Antall József is.

- - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az 1989-90-es évek a magyar jogállami demokrácia megteremtésének az évei lettek, amikor dr. Antall József a lakitelki népi-nemzeti tömörülésb?l megszervezett Magyar Demokrata Fórum pártelnöke lett. Az els? demokratikus parlamenti választás gy?ztes pártja az MDF lett így dr. Antall Józsefet választották meg kormányf?nek. Az államszocializmus gazdasági és politikai válságára titkos szavazással nemet mondtak a magyar állampolgárok többsége, illetve bizalmat szavaztak dr. Antall József kormányának.

A megválasztott miniszterelnök els? nyilatkozatával a közvéleményt különösen fölrázta azzal, hogy a magyar nemzet miniszterelnökének tekintette magát. Ennek a nyílt állásfoglalásnak a népi--nemzetiek különösen örvendtek, mivel visszahallották Veres Péter összmagyarság egy nemzetként való értelmezését. Veres Péter szerint a mindenkori magyar állam vezetésének mindent meg kell tenni a határon kívülre taszított magyarság magyarságának a megmaradásáért. Dr. Antall József magyar nemzetr?l vallott fölfogása különösen egybeesett Németh László magyar nemzetr?l summázott kiáltványával, mely szerint a magyarság nemzeti integrációja a Kárpát-medencében él? összmagyarságra kell, hogy vonatkozzon.

Dr. Antall József miniszterelnökké választását régi barátként üdvözöltem, hogy Deák Ferenc nagyon bölcs kormányzati intelmét küldtem el, amit megköszönt a miniszterelnök. A deáki politikai bölcsesség csak ennyi volt: "A politikában nem a rokonszenv - hanem a becsületes érdek a legf?bb irányadó."

A deáki politikabölcsesség elkötelezett híveként kezdte el Antall József a pártelnöki tevékenységét, majd kormányzati munkájában is nyíltan vállalta a politikai értékek szintézispolitikáját, amely alkalmazásával méltán megalapozta tekintélyét már az Ellenzéki Kerekasztal vitáiban. Az Antalli szintézispolitika magában tömörítette nemzeti múltunk érdekegyeztet? nagy politikusainak, államfiainak örökségpolitikáját úgy, hogy azt összekapcsolta a többpárti jogállami demokrácia elveivel.

A saját pártjában, az MDF-ben különös megalapozottsággal bizonyította a szintézispolitikát, vagyis a népi-nemzetiek, a kereszténydemokraták és a a szabadelv? nemzetiek együttm?ködését annak ellenére, hogy ? a népi-nemzetieknek inkább megért?je és fenntartásos követ?je volt. De tudomásul vette azt a történeti tényt, hogy az MDF-ben a népi nemzetiek a leger?sebb politikai vonalat alkotják. Nélkülük vagy ellenük egyenl? a politikai kormányzás ingoványos útjának vállalása, vagyis a becsületes érdekpolitika föladása.

Az Antalli párt és állami politika a sikeres kezdet után hamarosan átváltozott. A meghatározóbb érdekpolitikát háttérbe szorította a nemzeti liberálisok rokonszenv-politikája, amelynek Antall József nem tudott ellenállni. A nagy parlamenti gy?zelem után - nagy volt annak ellenére, hogy a parlamenti er?fölény nem valósult meg - hamarosan bekövetkezett a politikai kudarc, az önkormányzati választáson való visszaesés. Az önkormányzati választási kudarc után megindult az ellenzéki pártok össztüze Antall ellen s vele párhuzamosan az MDF-ben belüli politikai vonalak közötti viszály.

(a következ? számunkban folytatjuk)

Dr.Dobszay Károly
a nemzeti Paraszt és Pet?fi Párt
ügyvezet? elnöke