A népi kollégiumok eszméje a parasztság helyzetével foglalkozó népi írók körében vetődött fel a harmincas években, abban az időben ugyanis a paraszti származású gyerekek csak elvétve jutottak egyetemre, a hallgatók csupán másfél százalékát tették ki. A népi mozgalomhoz tartozó gondolkodók szerettek volna a számukra egyenlő tanulási esélyt biztosítani, s erre olyan kollégiumokat tartottak a legalkalmasabbnak, amelyek nem pusztán hálóhelynek szolgáló diákotthonok, hanem a műveltségi hátrány ledolgozását is segítő intézmények. Az első  kollégium  - a Turul Szövetség égisze alatt - 1940 januárjában indult, Bólyai néven.

A diákok több egyetemről kerültek a kollégiumba, ezért ott főleg nem szakmai tanulmányaikkal, hanem a paraszttársadalom helyzetével foglalkoztak: előadásokat hallgattak, szemináriumokon vettek részt, nyaranta pedig szociográfiai kutatásokat végeztek. Emellett az általános műveltségre is gondot fordítottak, például mindenkinek kötelező volt két nyelv tanulása, egy világnyelvé és egy szomszédos nemzet nyelvéé. Nem hanyagolták el a politikai felkészítést sem: év közben és a tanév végén is tartottak egyhetes politikai tanfolyamot.

Később azonban a Turul szélsőjobboldali politikai iránya - amelyet egyes tagjai sikertelenül próbáltak a kollégiumra támaszkodva demokratikusabb irányba tolni - már nem felelt meg a kollégistáknak, akik 1942-ben kiváltak a Turulból, s legfőbb mentoruk, Györffy István néprajztudós nevét felvéve folytatták működésüket. Anyagi hátterüket nem volt könnyű biztosítani, ám a népi írók segítségével kapcsolatot találtak Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárhoz, aki feleségével, Tüdős Klárával együtt a református fiatalság támogatója volt. Zsindelyék angolszász irányultságú baráti köre tette lehetővé a  kollégium  működését, s az ő segítségükkel a Belügyminisztérium egyesületként ismerte el a kollégiumot.

A világháború után a Györffy  Kollégium  már 1945 januárjában újraindult, s diákjai közül számosan a Nemzeti Parasztpártban, a vezetők azonban a Magyar Kommunista Pártban (MKP) kezdtek politizálni. 1945 őszén már száz új diákkal nyílt meg a  kollégium , amelynek a kezdeti időben önfenntartónak kellett lennie, ebben a támogató mellett segített a minisztertanács segélye és a  kollégium  által működtetett mozik bevétele is.

A népi kollégiumból rövid idő alatt mozgalom lett, egy volt györffysta kezdeményezésére már 1945 őszén elindult a Petőfi Sándor Népi  Kollégium  - amelynek pártfogói vezetője Rajk László lett -, majd a fővárosban és vidéken is sorra alakultak a kollégiumok. Ezt látva 1946 júliusában a Györffy úgy döntött, hogy népi kollégiumokat alapító mozgalmat indít, majd még abban a hónapban létre is jött a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (Nékosz). 1946 szeptemberében már 45 egyetemi és középiskolai népi  kollégium  tartozott hozzájuk, s ez a szám 1948 tavaszára 160-ra nőtt, s összesen 10 ezer diákjuk volt.
A mozgalom vezetői kezdettől elkötelezték magukat az MKP-nak, például Gyenes Antal, a Nékosz elnöke egyben az MKP parlamenti képviselője volt. A szintén MKP-tag Kardos László főtitkár ötlete volt, hogy a Nékosz indítson egy politikai főiskolát, a Vasvári Pál Akadémiát, melyről 1947 májusában azt írta az MKP politikai bizottságának, hogy „pártunk rendelkezésére áll egy általános tekintélyt élvező társadalmi jellegű nevelési szervezet, amely bizonyos szempontból a pártiskolák tömegét helyettesíti”. A tekintély a Nékosztól származhatna az intézményre, s ez lehetővé tenné, hogy a „politikai főiskola ne szűküljön le a közvélemény szemében egyetlen párt intézményévé, még akkor sem, ha tartalmában teljes mértékben az is”. Az MKP ifjúsági vezetőiben (Hollós Ervin, Nonn György, Várnai Ferenc) ekkor felvetődött, ha a Nékosz ennyire kötődik a párthoz, akkor miért nem érvényesül benne a közvetlen pártirányítás. Rövidesen tettek is az ügy érdekében: 1948 szeptemberében politikai bizottsági határozat ítélte el a Nékoszt, vezetőit leváltották, s a párt kívánalmainak megfelelőket ültettek helyükbe, és megakadályozták a Vasvári Akadémia elindítását is. Nem sokáig tevékenykedhettek az új vezetők sem: 1949 nyarán a Magyar Dolgozók Pártja vezetése úgy döntött, megszünteti a Nékoszt, s a szervezet harmadik közgyűlése e döntést jóváhagyólag tudomásul is vette.