Részlet

Te is a ,,fényes szellők'' nemzedékéhez tartoztál. A NÉKOSZ tagjaként népi kollégiumban nevelődtél, ahol céltudatosan törekedtek a közösségi magatartás és gondolkodás s ugyanakkor az önállóságigény és az egyéni valóságlátás, véleményformálás kialakítására. Új szellemű és erkölcsű értelmiség volt felnövőben... Itt szerzett élményeid bizonyára befolyásolták későbbi gondolkodásodat, felnőtté érlelődésedet is... 

Hadd kezdjem azzal, hogy csak a hatodik elemi után kerültem gimnáziumba, mert a szüleim szegények voltak – a ,,puszták népéhez'' tartoztak – , és nem tudtak tovább taníttatni. Mivel azonban jó tanuló voltam, irsapusztai (Zalalövő) tanítóm elküldött versenyvizsgára a premontreiekhez Szombathelyre. Az úgynevezett falusi tehetségmentés eredményeként fel is vettek párat a jelentkező huszonnégy tanuló közül. Én Sümegen kezdtem a gimnáziumot 1943-ban: állami ösztöndíjon tanultam, és az internátust is ingyen kaptam. 1946-ban már Zalaegerszegen folytattam, továbbra is állami ösztöndíjon. Amikor megalakult a népi kollégium, ez lett az ,,otthonom''. 1947 őszén lettem kollégista.

Minden héten kétszer összejöttünk népdal-órákra. Ennek köszönhetem, hogy ma is sok magyar népdalt ismerek. A kollégiumban rendszeresen voltak irodalomtörténeti és világnézeti előadások is, a gimnáziumi tananyagtól függetlenül. Ezek után és más alkalmakkor is sokat vitatkoztam társaimmal világnézeti kérdésekről. Ekkor már pap, jezsuitaakartam lenni.

Rengeteget olvastam: nemcsak a magyar és a világirodalom klasszikusait (Babits európai irodalomtörténetét két nap, két éjjel, „felfaltam”), hanem a katolikus világnézetről szóló könyveket (Prohászka, Bangha stb.) is. De a természettudományok is érdekeltek. Jeans és Eddington népszerűsítő csillagászati munkáit olvasva arra gondoltam –  a jezsuiták között több nagy csillagász is volt – , hogy jezsuita csillagász leszek. Kollégistaként a fővárosban kéthetes átképző tanfolyamon is részt vettem a karácsonyi szünetben. Együtt voltam a pesti utcákon a ,,fényes szelek'' középiskolás és egyetemista fiataljaival, népdalokat és mozgalmi nótákat énekelve. Egy csoporttal falukutatásra is lementem Tolna megyébe.
 Világnézeti beállítottságom nem akadályozott meg abban, hogy jó kapcsolatban maradjak kollégista társaimmal. Azt hiszem, gondolkodásom alapvonása, a párbeszéd keresése a népi kollégiumban alakult ki, bár akkor még ,,harcosabb'' voltam, ,,türelmetlenebb'', mint manapság. Vitáink azonban nem voltak olyan sablonosak, mint ahogyan azokat Jancsó Miklós Fényes szelek című filmjében bemutatta.