Papolcson, Erdélyben, Háromszék megyében, abban a kis székely faluban született 1892. március 14-én, amely Zágonnal és Csomakőrössel egy bokorban rejtőzik a Keleti és a Déli Kárpátok kanyarulatában.

Édesapja a település igazgató-tanítója volt. Édesanyja Csíkszentgyörgyről származott. A családban három gyermek élt.

A papolci elemi iskolából a sepsiszentgyörgyi Református Székely Smikó Kollégiumba került, s az érettségi után a kolozsvári tudományegyetem természetrajz-földrajz-kémia szakán folytatta tanulmányait.

A diploma megszerzése után Székelyudvarhelyben kezdte meg tanári munkáját. A háborús események miatt 1916-ban elhagyta a várost, s a kisújszállási gimnáziumban kapott állást.

1928-ban magnősült, házasságából egy fiú és egy lány született.

Nagy gonddal, hozzáértéssel gondozta és gyarapította a gimnázium természetrajz szertárát, kutatta és feldolgozta Kisújszállás flóráját, növényvilágát.

Nagyszerű előadókészségével, gazdag szemléltetéssel, kísérletek végzésével lebilincselte tanítványai figyelmét.

Bár nem volt szakja az ének és a zene, zenei ismeretei folytán egy időben a helyi polgári iskolában éneket is oktatott.

Nemcsak foglalkozása, hívatása is volt a tanítás. Nehezen tudott elszakadni tőle. Súlyos műtétjéből felépülve 1964. őszén még tanított, 1965. február 6-án azonban már a betegség kioltotta az életét. A Déli temetőben alussza örök álmát.