Szakál Sándor

Egeralja, 1909. febr. 12. - Egeralja, 1980. júli. 11.) 

Tanár, helytörténész, író. 

Alap- és középfokú tanulmányait az egeraljai elemi iskolában, ill. a Pápai 
Református Gimnáziumban végezte. 1934-ben a Pécsi Tudományegyetemen 
középiskolai tanári oklevelet és doktori címet szerzett. 

Közben öt hónapot ösztöndíjasként Ausztriában töltött, ahol Burgenland és az Alpok geológiai és meteorológiai viszonyait tanulmányozta. 

1936-tól a csurgói, 1939-től 1942-ig a kisújszállási, 1942-től a mátészalkai, majd a Máramarosszigeti Református Gimnáziumban tanított, ez utóbbiban igazgatóhelyettes. 

Közben katona és hadifogoly is volt. 

Hazatérve a Pápai I. Sz. Fiúiskolában, 1949-től a Református Gimnáziumban, 1952 és 1958 között a Türr István Gimnáziumban, 1959-től nyugdíjazásáig a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanított. A turisztikai szakkör vezetőjeként tanítványaival bejárta a Bakonyt, a Balaton-felvidéket, megismertetve velük Közép-Dunántúl geológiáját, 
földrajzát, történelmét és néprajzát. Fontosnak tartotta a helytörténet tanítását, jeleskedett Pápa 
helytörténetének tudományos feltárásában. 

Számos cikke jelent meg a Búvár c. folyóiratban és a hírlapokban. 

.