Református oktatásunk egyik kiváló alakja - kiről méltatlanul keveset hallunk - Karácson Béla, 140 évvel ezelőtt, 1867-ben látta meg a napvilágot, és 1946 szeptember 22.-én hunyt el. Az életét átölelő 79 év a kiegyezéstől, a forradalmakon és világháborukon átvergődő megpróbaltatásai ellenére egy olyan életpályát rajzol elénk, mely méltó a megemlékezésre.

S, hogy ki is volt Karácson Béla? Idézzünk fel néhány tanítványát emlékezetes alakjáról:

Móricz Miklós, Móricz Zsigmond testvéröccse [aki a 3-4-5. osztályt járta a kisújszállási gimnáziumban 1899-től 1902-ig, majd Budapesten a Lónyai gimnáziumban érettségizett] így ír a hajdani történelemtanárról:

"Az egyetlen tanár, akinek az előadásaiban más volt, mint a tananyag: tűz volt benne; az előadó tanár lelkessége volt benne; leült a padra, az első padra, az első pad szélére, a diákok közé, s úgy beszélt közvetlenül melegen; az osztályban csend támadt. A fiúk valamilyen lelket éreztek ilyenkor a levegőben."

"...Az életünk meghatározott napirend szerint folyt. Nem uralkodott el a katonás fegyelem, melynek egy ilyen, viszonylag zárt közösségben megvolt a veszélye. Ébresztő 6 órakor. Drága jó Karácson Béla bácsi igazgatónk - vezető tanár - ébresztett bennünket, jólismert szövegével: Jóreggelt, jó reggelt! A kódis már a hetedik faluban jár! Ettől kezdve kötött időpontok voltak. Megszoktuk a pontosságot, rendet, fegyelmet. Megtanultunk alkalmazkodni egymáshoz... Említettem már Karácson Béla bácsit, akinek jeles mondását:Isten haragja édes fiam! máig is sokszor idézem. Ő az aki a legmérgesebb pillanatban sem mondott ennél cifrábbat és véletlenül sem ütött meg egyetlen gyereket sem, de képes volt olyan erősen rávágni nádpálcával az asztalra, hogy bevágódott a helye. Ő az, aki - amikor pénzt kértünk tőle mindenféle ürüggyel (ő kezelte ugyanis a zsebpénzünket) - leleplezve gyenge és átlátszó hazudozásainkat - kizavart az irodából. De aki később utánunk jött és dupla összeget írt ki, soha meg nem vásárolt iskolaszerekre."

Dr. Borbély András ny. egyetemi docens:

"Szerencsés momentum volt, hogy az internátus élére vezető tanárnak csupa-szív, emberséges embert, a nyugalmazott Karácson Bélát állították. Az ő egyénisége formálta az internátus életét családiassá, meghitté, pedagógiával telített atmoszférájúvá. Negyven tanulóval indultunk. Ez az ország minden részéből verbuválódott tanulósereg éppen a fokozott családias légkör hatására összeforrott kollektívává erősödött.

 A felszerelés és az összkomfort bizony még akkor hagyott kívánni valókat, de a lelkes hozzáértés sok mindent pótolt. Karácson Béláné rendkívül igényes háziasszonyi tulajdonságaival vezette a konyhát és tartozékait. Nem is maradt ott meg gyenge képességű szakácsnő. Nagy kerek foclézsákban [hadizsákban?] szombatonként a vezető és felügyelő tanár segítségével fürdették a gyerekeket.

Nemcsak az elmúlt ifjúság nosztalgiája aranyozza ezeket a kezdő éveket, de valóban szép élet is volt ott, s eredményes munka folyt. Nekem persze feledhetetlen: elindult egy intézmény s egy tanár a fejlődés útján."

A  Karácson család

A Karácson család Csikmadéfalváról menekült át a 18.században Udvarhelyre. Karácson Sámuel már itt született 1776-ban. Udvarhelyi és enyedi tanulmányai után a jénai és göttingai egyetemeket látogatta. Hazatérva 1804-ben foglalta el az újonnan felállított harmadik tanári katedrát az udvarhelyi kollégiumban. Ahol 1844-ig a természettudományokat tanította. 1807 és 1831 között 5 alkalommal volt rektor. Fia Karácson György /1823-1908/ ugyancsak a helyi református kollégiumban tanult, majd az 1848-as szabadságharcban honvédhuszár őrmesterként vett részt. Végigharcolta a borgói, jádi, besztercei, szeretfalvi, szászrégeni, nagyszebeni és szászsebesi ütközeteket, végül Dévánál letette a fegyvert. Ezt követrően három évig székelyudvarhelyi segédlelkészként működött, majd az erdőfülei egyház meghívását elfogadva 1853-tól kezdődően 1906-ig szolgált. Nagy szerepe volt az erdőfülei református templom ujjáépítésében. Második házasságából három lány: Laura, Irma és Róza, valamint két fiú: Béla és Ödön született.

Karácson Béla 1867-ben született. Középiskolái befejezése után a tanári oklevelet Budán a Paedagogiumban, majd a kolozsvári egyetemen szerezte, ahol többek között Veress Endre is diáktársa volt.* Veress előterjesztésére, még egyetemi hallgató korában 1893-ben, rendes tagjává választotta előbb a Magyar Történelmi Társulat, majd egy évvel később az Erdélyi Múzeum Egyesület bölcslet-nyelv- és történettudományi szakosztálya.

Tanári pályáját a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban kezdte (1894-96). Itt két éven keresztül előbb tanárjelöltként, egyetemi tanulmányai befejezése után helyettes tanárként tanított földrajzot, magyar nyelvet és történelmet. Ekkor vált tagjává az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek és az Erdővidéki Tanítók Egyesületének.

Az 1896-97 tanévtől a kisújszállási református gimnázium tanára, 1898-tól az igazgatótanács tagja, 1917-18-ban helyettes igazgatója. Az éremkincstár alapítója, majd őre. Tanított magyar-és világtörténelmet, csillagászati- fizikai- és politikai földrajzot, filozófiát, rajzmértant. 1896-97-ben a Sárospatakról átkerült Móricz Zsigmond tanára. Móricz a Forr a bor-ban Hunyadfiként említi és dicséri csodálatos feleségét (Czófalvi Csia Ilona). Móricz első írása egy  - a Kisújszállás és Vidéke újságban megjelent - verse: Margitka, aki a Bál című regényében is szerepel, nem más, mint Karácson Béla unokahuga (Karácson Róza és Nagy József olaszteleki tanító gyermeke).

Karácson Bélát negyedszázados tevékenysége után 1921-ben nyugdíjazzák, de közéleti tevékenységét tovább folytatta. A Kisújszállási Hitelszövetkezet igazgatósági tagja és az Ifjúsági Egyesület tiszteletbeli elnöke.

1929-től haláláig a Református Diákotthon igazgatója.

A Protestáns Közlöny, Erdélyi Protestáns Lap, Székely Egyleti Naptári Évkönyvben megjelent írásaiban elsősorban szülőfaluja református egyházának és templomának történelmével, az erdővidéki református egyház történelmével foglalkozott. További írásai jelentek meg az Erdélyi-Kárpáti-Egyesület Kolozsváron megjelenő Erdély című honismereti lapban, a kisújszállási Kisújszállás és Vidéke napilapban.

Legjelentősebb munkája: A fülei ev.ref. egyházközség története, tekintettel a község topográfiájára és múltjára című munka, mely Kisújszálláson jelent meg 1899-ben (Szekeres nyomda).

                                                                        Forrás: Csáki Árpád: Bevezetés (Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár)

* Veress Endre történetkutató bölcsészdoktor, vallás és közoktatásűgyi miniszteri tanácsos, úgy a magyar, mint a román tudományos akadémia tagja ,számos tudományos igényű tanulmány és könyv szerzője (Erdély fejedelmi interregnuma, Izabella királyné, Íberzeviczy Márton, Gróf Kemény József, Báthory István király,stb.).

Anyakönyvi adatok:

Karácson Béla ny. gimnáziumi tanár született: Erdőfüle [ma Filia Romániában] helységben; lakott: Széchenyi utca 3 szám alatt. Elhunyt: 1946. szeptember 22-én, temették 24-én. Búcsúztatta Bucsai László lelkipásztor és Csikesz Tibor segédlelkész.  79 évesen, dülmirigyrákban halt meg. 

Karácson Béláné Csia Ilona született: Zólyom városában, lakott: Széchenyi utca 3 szám alatt. Elhunyt: 1941. június 20-án, temették 24-én. Búcsúztatta Török Imre esperes-lelkipásztor és Bucsai László lelkipásztor.  62 évesen, agyvérzésben halt meg. 

Házasságot  nem Kisújszálláson kötöttek.

Fiúk: Karácson György 1897 ben születhetett, de valószínűleg nem Kisújszálláson. 1908-ban kezdte a nyolc osztályos gimnáziumot, 1917-ben érettségizett. Géhás katonatiszt volt, őrnagyi rangig jutott. Ezután a diákotthonban volt gondnok nyugdíjazásáig. Baleset érte, kórházba került. 1960 körül hagyhatta abba a munkát. Felesége Lédeczi Judit, Jászapáti származású hölgy volt. Gyermekük nem született. Arany János utca 10 szám alatt laktak.

És most bezárom ezen szerény munkálatomat azon kegyes óhajjal: szállja meg az egyházközség lakóit a béke és a keresztyéni szeretet szent lelke, hogy el ne pusztuljon az, amit a dicső ősök alkotának.