1921.-ben született Kisújszálláson, szegény suszter és háztartásbeli anya gyerekeként. Iskoláit Kisújszálláson, a református gimnáziumban érettségizett, majd a Debreceni Tudomány Egyetem latin-magyar szakán végzett, mint a város ösztöndíjasa. Az egyetem elvégzése után visszajött egykori iskolájába ,először mint kollégiumi nevelőtanár, majd a középiskola tanára, később igazgatóhelyettese. Közben elvégezte Moszkvában az orosz szakot, és a latin, mint fő tárgya mellett elsőként tanította az oroszt. Tudományos munkát is végzett, rendszeresen fordított régi latin és ógörög szövegeket a Megyei Múzeumnak és Könyvtárnak.

Igazi polihisztor tanár volt, aki a matematikában éppen úgy tudott diákjainak segíteni, több idegen nyelvben, franciául és németül is jól beszélt. 

Tanítványai tisztelték és kiváló tanárnak tartották.

Híres volt emberségéről és gyerekszeretetéről.

Egész éltében aktív társadalmi életet élt. Megyei tanácstag volt, megyei szakfelügyelő, a TIT városi elnöke, a Hazafias Népfront városi elnöke, majd nyugdíjas éveiben a Magyar Néppárt Nemzeti Parasztpárt országos elnöke volt.

1949-ben vette feleségül Szabó Esztert, aki az én osztálytársam volt. A házasságából két gyermeke született, Ildikó és Klára. Még megérte kedvenc unokájának, az értelmi nyiladozását, és egész életére "megfertőzte" a könyvek szeretetével.

Az ezredfordulót még éppen megélte, majd 2000 január 18-án Kecskeméten rövid ideig tartó szenvedés után áttétes rákban meghalt. Felesége ekkor már hosszabb idő óta alzheimer kórban szenvedett, és 2003-ban követte őt.
Mindketten a kiújszállási déli temetőben nyugszanak.