Jóakaratú és szabad ember, olyan ember, akiben a jóakarat - a tiszta emberi kapcsolatok, az erkölcs, a közmorál alapja - és a szabadság (mind az akarat-, mind a gondolatszabadság) szintézise valósul meg. 

A jóakarat olyan belső ego, mely kifelé sugároz, az akarat- és a gondolatszabadság pedig olyan külső feltétel, amelyet az igaz ember a jóakarat kiteljesíthetősége érdekében igényel. 

Miről ismerszik meg a homo sincerus? 

   Ápolja a békességen, a szereteten, a megértésen, az együttérzésen és a segítőkészségen alapuló emberi kapcsolatokat, óvja ezek erkölcsi tisztaságát, ezért elveti a gyűlölködést, a hazugságot, a rágalmazást, a megalázást, a durvaságot, a trágárságot stb., 
   Védi az emberi méltóságot, ezért elveti a lelkiismeret megnyomorítását, a butítást, a bigottságot, a manipulálást, a nemes érzésekkel és érzelmekkel való visszaélést stb. 
   Az esélyegyenlőség elvét vallja, ezért elutasítja annak mindenféle megsértését (faji, vallási, nemzeti stb., alapokon való üldözést, háttérbeszorítást, károsítást, elvtelen kivételezést, előnyhöz juttatást, hátrányos megkülönböztetést), viszont ahol nincs esélyegyenlőség, annak megteremtése érdekében szükségesnek tart pozitív megkülönböztetést (védi a gyermekek, a nők és az idősek sajátos érdekeit, figyel a kisebbségekre, az elesettekre, a hátrányos helyzetűekre és egyengeti a szegények felemelkedésének útját stb.). 
   Igényli a szabadságot, de tiszteli mások szabadságát is, ezért szabad akaratából maga korlátozza saját szabadságát, ha az a másik ember szabadságát sérti. 
   Megköveteli az emberi jogok tiszteletét, ezért elveti a személyiségi jogokat sértő emberi magatartásformákat és társadalmi jelenségeket, a gondolatok szabad áramlásának korlátozását, a testi és a lelki egészség károsítását, a csalást, a lopást stb. 

- Nem tartja magát mások felett állónak, s önként vállal önfeláldozást a másikért. 
- Becsüli a munkát és az emberi szellem alkotásait. 
- Vigyázza a természet értékeit. 
- Tiszta szívvel élvezi az életet, az élet szépségeit. 
- A emberszeretetet tartja a családszeretet, az igaz hazafiság, a nép, a nemzet szeretete, más népek és nemzetek megbecsülése, tisztelete alapjának. 
- A jóakaraton alapuló önmegvalósítást tartja mind az egyéni, mind a társadalmi szabadság és önállóság (önkormányzás) alapjának. 
- Az igaz ember jóakaratából és szabadságjogából építi fel a kis és a nagy családok, a falvak és a városok, a nemzetek és a nemzetiségek, a népek és az országok jóakaratát, szabadságát és önállóságát, közösségi és társadalmi szinten is kiteljesítve az igaz ember tulajdonságait. 
- Mindig a kisebb közösségek autonómiáját részesíti előnyben a nagyobbakéval szemben, feltéve, hogy a kisebb közösség nem él vissza autonómiájával a nagyobb közösség kárára.. 
- Nem ismer el semmiféle zsarnokságot, hatalomkoncentrációt, félelmen és kiszolgáltatottságon alapuló uralmat. 
- Magától sosem alkalmaz erőszakot, de ellenáll mindenféle erőszaknak, bárki ellen irányuljon. 

A jóakaraton alapuló, a társadalmi igazságosságot tisztelő egyéni és kollektív emberi jogok kiteljesítését és demokratikus eszközökkel való érvényesítését tarja a társadalmi fejlődés alapjának minden társadalmi (politikai, szociális, világnézeti, vallási, nemzeti, nemzetiségi, kulturális stb.) kérdés megoldásában a tolerancia, a humanizmus és a szolidaritás jegyében.

A magán-, a közös és a társadalmi tulajdon azonos lehetőségeken és egyenlő feltételeken alapuló tisztességes, jóakaratú szabad versenyét tartja a gazdasági fejlődés alapjának. 

Mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés végső céljának a minden embernek kijáró felszabadult életöröm és boldogság lehetőségének, emberhez méltó életkörülményeknek, anyagi jólétnek a megteremtését tartja.

  A szincerusok tisztában vannak azzal, hogy a fent megfogalmazott világnézetük, a szincerizmus részleteiben semmi új dolgot nem tartalmaz, annak elemei több ezer éve megtalálhatók a különböző vallási és politikai világnézetekben, erkölcsrendszerekben. Ugyanakkor mélységesen elítélik azokat a társadalmi szervezeteket (bizonyos egyházakat, politikai pártokat stb.), amelyek ezeket a világnézeti elemeket kisajátítják, azokkal saját hatalmuk érdekében visszaélnek. 
  A szincerusok realisták: tudják, hogy a gyakorlati életben csak törekedni lehet a szincerus eszménykép megvalósítására, elérni lehetetlen - hasonlóképp, mint az egyházak által hirdetett idealista eszményképek ("szentek") esetében. 

Hiszed, hogy a jóakarat csírája és a szabadságvágy benned is megvan? 
Ha igen, akkor engedd, hogy hassa át minden gondolatodat és tettedet! 

Hiszed, hogy az emberek szeretnének jóakaratú, szabad emberek lenni? 
Ha igen, akkor buzdítsd őket! 

Hiszed, hogy a szincerusok  - függetlenül attól, hogy a jóakaratra, mint alapra, milyen (szocialista, liberális, konzervatív stb.) politikai nézetet, milyen (materialista, idealista, ateista, vallásos stb.) világnézetet építenek -, ha összefognának, meg tudnák teremteni a jóakaratú, szabad emberek társadalmát a Földön?
Ha igen, akkor fogjunk össze!

......A jóakaratnak, mint a tiszta emberi kapcsolatok, az erkölcs, a közmorál alapjának az erősítése - a gondolat- és az akaratszabadság talaján - az emberek gondolkodásában és tetteiben, más szóval a szincerus ideál példaképül állítása, a szinceritizmus eszméjének a terjesztése.

     Az összefogás lehet spontán egymásra találás (magokban, sejtekben, körökben, klubbokban stb.), ami idővel átalakulhat alulról építkező társadalmi és/vagy politikai szervezetté (egyesületté, mozgalommá, szövetséggé, "egyházzá", párttá stb.). 

     A szincerusok "hitvallásának", a szincerizmus alapelveinek fogalmazói - ebben a minőségben - nem szeretnének előtérbe kerülni, nem kívánnak szervezők lenni, nem akarnak vezető szerepet vállalni, mert úgy érzik, hogy erre nem alkalmasak, de támogatják az egymásra találást vendégkönyvükkel, ahol meg lehetne vitatni, hogy egyáltalán milyen szervezeti forma, milyen szervezeti felépítés lenne a legalkalmasabb,  milyen személyes kontaktusokra lenne szükség a tagok között, az együttléteket (találkozókat, értekezleteket, gyűléseket, tanácskozásokat, konzultációkat, vitadélutánokat, kritika-önkritika-estéket stb.)  mivel lehetne/kellene kitölteni, milyen "napirendi pontokat" kellene rendszeresíteni stb. 
     Egy biztos: folyamatos és aktív szervezeti élet nélkül semmilyen mozgalom nem lehet eredményes.