A mai Autósélet elődjében, az Autó c. folyóirat 1948. októberi számában jelent meg Balogh Artúr cikke, melyben követeli az "autómérnök"-képzés beindítását, illetve az autós tanszék felállítását. Ez az Autó 1949. decemberi számában megjelent cikk szerint meg is történt: az éppen nyugalomba vonuló Kund Ede által vezetett IV. gépszerkezettani tanszék felvette a Gázgépek és automobilok nevet.
A tanszék vezetését Jurek Aurél vette át, mint megbízott tanszékvezető, 1950. szeptemberétől mint egyetemi tanár. Az oktatói gárda kiegészült olyan, ma is ismert személyekkel, mint pl. Dezsényi Györggyel, Gampe Károllyal, vagy a néhai Terplán Sándorral. Egyébként ez a év azért is nevezetes, mert ekkor adtak ki Magyarországon először autógépész-mérnöki okleveleket, összesen 16 kollégának. A legelsőt - aminek a másolata a J épület földszintjén lévő minimúzeumban látható - Szirtes Tamás kolléga vette át, de az elsők között volt Körmendy Ágoston, Kabai Imre, Sidó Ferenc, hogy csak azokat említsem, akiknek a neve széles körben ismert a szakmai közéletben.
Egy év múlva az akkor alapított hadmérnöki karon egy újabb "autós" tanszéket állítanak fel, Bartalomeidesz Sándor mérnökezredes, tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével: a Páncélos és gépjármű tanszéket.
Jellemző, hogy a két autós tanszék testvériesen osztozkodott a meghívott előadókon: mind a "civileket", mind a katonákat oktatták olyan, a szakmában elismert szakemberek, mint például Balló Alfréd, Feledy Béla, Jordán Károly, Kiss Tivadar, Kovácsházy Ernő, Réti Pál, Tömösy Jenő.
Még négy év, és újabb autós tanszék alakult: az agonizáló Közlekedési Műszaki Egyetem Szolnokon kísérletet tesz egy Gépjármű-szerkezettan tanszék felállítására Terplán Sándor megbízott tanszékvezető vezetésével. Ez a tanszék azonban egy év múlva, a közlekedési egyetem megszűntével, illetve közlekedési üzemmérnöki karként az ÉKME-hez való csatolásával megszűnt, helyesebben beolvadt a gépészkari Gázgépek és automobilok tanszékbe, amely megint egyedüli autós tanszék lett az országban. Időközben ugyanis megszűnt a hadmérnöki kar, s vele együtt az ottani autós tanszék is.
Néhány év múlva a közlekedési üzemmérnöki kar annyira megerősödött, hogy 1961-ben időszerűnek találta saját autós tanszékének a felállítását.
A gépjárművek tanszék megszervezésére Lévai Zoltán kapott megbízást. A két budapesti műszaki egyetem egyesítését követő évben, 1968-ban a gépészkari járműgépész szak a szaktanszékeivel együtt átkerült a közlekedésmérnöki karra, mely a főiskolai szintű üzemmérnök-képzés beindítása után a félreértések elkerülése érdekében elhagyta a nevéből az "üzem" szót.
Magától értetődő volt, hogy egy karon nem lehet két autós tanszék, ezért egy év múlva, 1969-ben összevonták őket, amit az is indokolt, hogy Jurek professzor betöltötte a 65 életévet.
Legközelebbi szervezeti változtatás tíz évet váratott magára: 1979-ben a három járműgépészeti tanszékből (az aero- és termotechnika - később repülőgépek és hajók -, a gépjárművek és a vasúti járművek tanszékből) megalakított járműgépészeti intézet egyik tanszéke lett.
Ez a korszak 1995-ben ért véget: a kari tanács megszüntette a JGI-t, a tanszékek "visszanyerték" függetlenségüket.
Egyébként a gépjárművek tanszék vezetését a már korábban említetteken túl egy ideig (Lévai Zoltán dékánsága és intézeti igazgatósága idején) Ilosvai Lajos professzor látta el (1979 - 1986).
Lévai professzor 65 éves korának betöltéskor (1994-ben) megvált tanszékvezetői beosztásától. A stafétabotot volt tanítványa, Palkovics László vette át, aki megalapította, s ma is vezeti a Knorr-Bremse Kft. kutatás-fejlesztési intézetét, de 2002-ben - tarós külföldi munkavállalása miatt - nem kérte megbízatásának meghosszabbítását.
A új tanszékvezető - szintén Lévai professzor tanítványa, nemzetközileg elismert igazságügyi szakértő - Melegh Gábor lett.
Arra nincs mód, hogy itt felsoroljuk az összes oktatót, aki valaha is a tanszéken dolgozott, de emlékezetünkben őrízzük azok nevét, akik már eltávoztak az élők sorából: Bánhidi Gábor, Bujtor Jenő, Dezső Kálmán, Gellérthegyi Sándor, Habuda Zsigmond, Hodvógner László, Horváth Fauszto, Imreh Sándor, Sándor Imre, Ternai Zoltán, Terplán Sándor.
