Született Pécs, 1940. május 1.

Végzettsége, tudományos fokozatai

Okl. gépészmérnök, BME Gépészmérnöki Kar (1963), 
Okl. közlekedési műszaki szakértő, BME Közlekedésmérnöki Kar (1998),
Műszaki doktor, BME Közlekedésmérnöki Kar (1982), 
 

Munkahelyei, beosztásai

Járműfejlesztési Intézet kutatómérnök, (1963-1965),
ÉKME, Gépjárművek tanszék, tanszéki mérnök, (1965-1969), 
BME Közlekedésmérnöki Kar, Gépjárművek Tanszék tanszéki mérnök, (1969-1982), 
majd ugyan ott egyetemi adjunktus (1982-1985) 
Elektrolux Autoliv,Vorgorda, Svédország, tervező mérnök (1985-1986), 
Sigma Engineering AB, International Konsult byro, Göteborg, tervező mérnök (1986-1987), 
VOLVO Lastvagnar Engine Department, Göteborg, tervező mérnök (1987-1993),
BME Közlekedésmérnöki Kar, Gépjárművek Tanszék, egyetemi adjunktus (1993-)

Kutatási területei

Belsőégésű motorok, ezen belül dizelmotorok,
Gépjármű futóművek.

Tudományos-közéleti tevékenység

A Gépipari Tudományos Egyesület Tagja 1963-tól 1985-ig.

Publikációi

Kismartoni Péter: Gépjárművek korszerű elektromos berendezései és azok vizsgálata GTE, 1974, pp. 163-349..

Nyomtatott egyetemi jegyzet

Kismartoni Péter: Gépjármű vizsgálatok.Generátorok vizsgálata. Oktatási segédlet. BME Gépjárművek tanszék, 1981. 
Dr. Kismartoni Péter:. Oktatási segédlet. Gépjárművek világító és jelzőberendezései. BME Gépjárművek tanszék, 1996,