Várhegyi László: Zaj- és rezgésvizsgálat a járműdiagnosztikában  Hazánk közútjain több mint 2 millió személygépkocsi közlekedik. Átlagos életkoruk meglehetősen magas, jelenleg meghaladja a 10 évet. Tartós fogyasztási cikkek, melyek fenntartási rendszere még sok fejleszteni valót követel egyrészt a biztonságos közlekedés, másfelől a gazdaságos üzem, valamint a környezetvédelem, és ergonómia tekintetében. A gépkocsi üzemeltetésekor keletkezett zaj és rezgés (pontosabban fogalmazva a rezgés és az általa létrajött zaj) egyfelől a gépkocsi utasterét tekintve az abban utazókat ergonómiai szempontból "bántalmazza", másfelől környezetvédelmi szempontból kifogásolható. A zaj diagnosztizálás tekintetében specifikusan fontosnak tartom megjegyezni, hogy a gépjárművek számának növekedésével egyre növekszik az olyan balesetek száma, melynek szenvedő részese káresethez, mentéshez siető megkülönböztető jelzéseket használó jármű. Mi lehet ennek az oka? Az emberi figyelmetlenség, az állandó rohanás, a közönyösség, önzés, az együttérzés hiánya, vagy a megkülönböztető jelzések nem megfelelő működése, észlelhetősége, nem kellő figyelemfelkeltő hatása, vagy pedig az ilyen járművek vezetőinek nem elég körültekintő esetleg szabálysértő magatartása?  Ezekre a kérdésekre próbál ez a dolgozat választ találni, hiszen minden jóérzésű polgárt felháborít az, ha éppen egy bajba jutott embertársunk megsegítésére rohanó mentőnek, tűzoltónak vagy rendőrnek nem biztosítják a szükséges elsőbbséget, az akadálytalan továbbhaladást, és emiatt éppen ezek a járművek szenvednek balesetet, kerülnek bajba. Foglalkozik továbbá a dolgozat a megkülönböztető jelzéseket használó járművek zajmérésével az ide vonatkozó hatályos jogszabályokkal, szabványokkal, előírásokkal is, valamint azzal, hogy ezek megfelelnek- e a kor követelményeinek? A gépkocsi utasterében érezhető rezgések - a rezgések hatására létrejövő zajok a közlekedés biztonságát közvetett és közvetlen módon is veszélyeztethetik. A rezgés műszaki szempontból kifáradásos töréseket okozhat az egyes gépelemekben, és ily módon ez is egyértelműen balesetveszélyt jelenthet. A járművek állagmegóvása tekintetében is e kérdéskör lényeges, hiszen a személygépkocsi állományunk átlagos életkora az utóbbi években növekedő tendenciát mutatott. A jelenlegi diagnosztikai eljárások között nem létezik olyan módszer, amely a káros rezgések okát konkrétan feltárja. A hiba megállapítások rendszerint egyes szerkezeti elemek megbontását követő elemzések során történnek több-kevesebb sikerrel. A szerkezeti egységek megbontásával járó hiba-feltárás több szempontból hiányos. A dolgozatomban leírt rezgésmérési vizsgálati eljárást 1980-as évek elejétől munkahelyemen az akkori Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben kezdtem el kidolgozni (jelenleg KERMI Kft.), ahol az akkori munkakörömet az új személygépkocsik belkereskedelmi forgalomba hozatalát megelőző minőségvizsgálata, valamint a vevő-reklamációs panaszos ügyek kivizsgálásai képezték. Ez utóbbi vizsgálatok alkalmával merült fel egy igény, miszerint a gépkocsik karosszériájának rezgéseire egy objektív, reprodukálható vizsgálati módszert kellett kidolgozni, meghatározva az egyes típusoknál megengedhető rezgéserősség maximumát. A vizsgálati eljárás kidolgozása egyik eredményeként lehetőség nyílt a rendellenes mértékű rezgéseket előidéző kiegyensúlyozatlan forgó tömegek beazonosítására is. Nem tárgya e dolgozatnak egy ugyanazon gépkocsi; az elhasználódás függvényébeni rezgés vizsgálata tekintettel arra, hogy a körülmények ezt nem tették lehetővé. A jelen diplomatervet megelőző időszakban több száz gépkocsi zaj és rezgésvizsgálatára került sor. A dolgozatom további célja tehát gépkocsik rezgéseinek diagnosztikai vizsgálatára egy viszonylag egyszerű eljárás bemutatása, ezen túlmenően szeretném azt is, hogy e dolgozat hozzájárulna e témakör gazdagnak igazán nem nevezhető szakirodalmának bővítéséhez is.