Kozma Endre:

Motormérési eredmények számítógépes összehasonlítása

Bár a diplomamunka címe kizárólag a motorméréseket említi, azonban a jelen munkában néhány speciális dologtól eltekintve, végig a mérés szót, mint általános fogalmat használom, hiszen a késobbiekben tárgyaltak szinte minden mérésre, illetve azok kiértékeléseire vonatkoznak. Eloször határozzuk meg, mi is a mérés feladata, miért mérünk egyáltalán: A mérés célja, valamilyen fizikai jellemzo általunk definiált mértékben történo meghatározása, "megmérése" szintén egy fizikai jellemzo függvényében. Tehát az elobbiekbol az következik, hogy minden mérés legalább két mérésbol áll. Itt elgondolkodhatunk ezen a konklúzión egy kicsit. Vajon a "mérés" szónak így az elobb leírt módon egyes számban nincs is létjogosultsága? Vagy valóban igaz-e egyáltalán az elobbi, a mérés fogalmat meghatározó mondatunk? Nézzük például azt az esetet, amikor valaki csak "úgy" kedvtelésbol az idot méri egy stopperral. O is egy fizikai jellemzot mér, de vajon minek a függvényében? Arra az elgondolásra juthatunk, hogy bizony az illeto idot mér az ido függvényében, azonban más-más mértéket használ. Az egyik feltehetoleg másodperc, a másik pedig egy általa alkotott mérték, például a stopper indítása és leállítása közti idotartam. Innen viszont elfogadhatjuk talán azt a tényt is, hogy bármely összetett méréssorozat több egyszeru méréssorozatból áll. Az ezek által szolgáltatott értékpárokat kell feljegyeznünk a mérési adatok begyujtése folytán.

Az iméntiekbol adódóan, ha például egy motor maximális terheléshez tartozó nyomatékgörbéjét, valamint az ugyanehhez az állapothoz tartozó kenoanyag homérséklet görbéjét akarjuk a fordulatszám függvényében meghatározni, kétféleképpen járhatunk el:

1. Leolvassuk egymás után az értékeket (M,t,n).

2. Leolvassuk egymásután a két értékpárt (M-n, t-n).
 
 

Az elso esetben három leolvasást végzünk, mégis két értékpárt kapunk. A második esetben négy leolvasást végzünk, és így szintén megkapjuk a két értékpárt. Azonban figyeljük meg azt a jelenséget, hogy a két mérési mód által szolgáltatott két-két értékpár nem feltétlenül azonos. Ez foképpen akkor érdekes, ha a mérési érték leolvasása közti idotartam összemérheto a mért fizikai jelenség változási, ingadozási idejével. Ha mondjuk eloször leolvassuk a kenoanyag homérsékletet, majd odasétálunk a fotengelyhez, és egy mechanikus muszerrel megmérjük a fordulatszámot, bizony a két mérésnél ugyanazt az értéket használjuk a független változó gyanánt. Egy korszeru számítógéppel irányított mérésnél, ahol a leolvasást és a regisztrálást a gép végzi el nagyon gyorsan, ott ez nem gond. Viszont elképzelheto olyan eset is amikor, bár a leolvasó a jelenséghez képest igen gyors, de a méro-jeladók már nem. Elképzelhetünk olyan helyzetet is (pl atom fizika) ahol a mai leggyorsabb mérogépek is lassúak a jelenséghez képest. Persze mindez csak akkor igaz ha az egész mérés pontossága, amit egyébként egy csomó körülmény befolyásol, összemérheto az így elkövetett hibával. A késobbiekben ismertetett diagram-rajzoló program is a második módszer szerint kezeli az adatokat.

A puszta adat gyujtésen túl, viszont következtetéseket is leakarunk vonni az adatokból, azok változásából, esetleg a változás változásából stb. Elofordulhat, hogy valamilyen kutatómunka során olyan, bizonyos fizikai törvényszeruségek megfogalmazása a cél, melyek alátámasztását a mérési adatoktól várjuk. De az is lehet, hogy csak valamilyen egyszeru tendencia meghatározása a feladat. Az viszont biztos, hogy méréseket csak véges számú pontban végzünk, azonban az értékekre "végtelen" számú pontban van szükségünk. Meg kell tehát "saccolnunk" két mérési pont közötti tartományban a nem kimért értékeket is. Interpolálnunk kell, azonban nem mindegy, hogy milyen módon. A késobbiekben errol is lesz szó. Az interpoláció után viszont egy teljes értéku görbét kapunk, vagyis bármelyik pontjának megtudjuk adni a koordinátáit.