Afféle "zseninek" tartja egyik-másik
kollégája Palkovics Lászlót, akinek olyan a memóriája, hogy ha elolvas
egy gépelt oldalnyi szöveget, szinte szó szerint visszamondja. Tarnai Dezső,
a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. emberi erőforrások igazgatója azzal toldja
meg mindezt, hogy Palkovics remek, pergő előadásokat tart angolul és németül,
magyarul azonban már annyira gyorsan jár az esze és a nyelve, hogy nem
könny követni.
"Az átlagnál nem vagyok sokkal okosabb,
csak éppen jó időben, jó helyen voltam" -
Palkovics László szerényen ezzel magyarázza
eddigi eredményeit. A Menedzserek Országos Szövetsége által a közelmúltban
A 2000. év fiatal menedzsere címmel kitüntetett 35 éves igazgató a Knorr-Bremse
magyarországi kutató-fejlesztő intézete mellett a Budapesti Műszaki Egyetem
gépjárművek tanszékét is vezeti, továbbá titkára a Magyar Gépjárműipari
Szövetségnek.
VÉLETLEN VÁLTÁS. Egy kis zalai
faluból, Pölöskéről indulva ekkora karriert befutni aligha mondható mindennaposnak.
Talán a szenvedély, az autók konstruálása iránti vágy hajthatta-gondolhatnánk-,
de nem így történt. "Véletlen, hogy autómérnök lettem. Eredetileg orvosnak
készültem, de az egyik barátom azt mondta, hogy az autómérnöki szakra még
több pont kell; ezt választottam" - avat be a pályaválasztás történetébe.
Az élet igazolta a döntést, hiszen 29 évesen - nem sokkal azt követően,
hogy vörös diplomával és kitüntetéssel befejezte a Budapesti Műszaki Egyetemet
- már tanszékvezető lett.
A sors a nagy lehetőséget egy haszonjárművekkel
foglalkozó budapesti konferencián kínálta, ahol az egyik Palkovics-tanítvány
előadása után Straub László, a Knorr-Bremse Németországban dolgozó stratégiai
igazgatója megbízta a tanszéket egy tanulmány készítésével. A megbízásból
hamarosan szoros napi kapcsolat kerekedett, s Palkovics László "kétlakivá"
vált. Egyetemi munkája mellett 1995 óta céltudatosan építette fel a Knorr-Bremse
magyarországi kutató-fejlesztő részlegét. Egy éve adták át az egymilliárd
forintos beruházással (ebből mintegy 200 millió forint állami támogatás
volt) Budapesten létrehozott, elektronikus rendszereket kutató és fejlesztő
intézetet, amelynek fő feladata a szakmában használatos szoftverek kimunkálása.
Eközben a Knorr-Bremse magyar kutatói állománya az öt évvel ezelőtti 12
főről több mint tízszeresére gyarapodott.
A multinacionális vállalatóriás schwieberdingeni,
központi kutatóbázisának árnyékában - Palkovics László szerint - a magyar
intézet a csoport közép- és kelet-európai szoftverfejlesztő központjává
vált.
"Mi valóban stratégiai fejlesztéssel
kezdtünk; s párhuzamosan tanultuk a szériafejlesztés szabályait" - mondja
érthető büszkeséggel Palkovics László. Bár a budapesti intézetben elsőként
a cég stratégiai termékének számító menetdinamikai szabályozó rendszer
fejlesztése volt a fő feladat, mellette megindult több szériatermék szoftverének
kidolgozása is. Ez lehetőséget teremtett az újonnan alakult fiatal csoportnak
a szériafejlesztés szabályainak elsajátításához. Így is évekig tart, amíg
a magyar csoport beletanul a stratégiai termékfejlesztésbe.
ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS. Palkovics szerint
az idetelepült gyártás magyarázza az intézet létrehozását. A Knorr-Bremse
magyar kapcsolata ráadásul sok évtizedes. A hatvanas években az Ikarusnak
szállító Szerszámgépipari Művek vette meg a Knorr-Bremse fékrendszer licencét,
majd 1993-ban a privatizáció során a Knorr-Bremse vásárolta meg a kecskeméti
gyárat. A gyártást felfuttatták, s a cég itteni történetének következő
fontos állomása a budapesti intézet lett. Kissé bizarr persze, hogy időközben
a hazai haszonjármű-gyártás válságos helyzetbe került, bár ez sem a kecskeméti
érdekeltség 80 százalékban exportra menő gyártási tevékenységét, sem az
itteni kutatást nem érinti hátrányosan. Sőt, Palkovics László közreműködésével
az egyre erősebb, kölcsönös előnyökön alapuló műegyetemi kapcsolat új távlatokat
is nyitott a kutatásban. A Knorr-Bremse a nyugat-európainál kisebb költséggel,
magas színvonalon tud kutatási feladatokat elvégezni. A műegyetemi oktatáshoz
pedig gyakorlati ipari tapasztalatokat szerezhetnek a kutatók. A muhi áldoz
is erre: évente három műegyetemi és három miskolci főiskolai mérnöki helyet
finanszíroz mintegy 9 millió forintos ráfordítással. E szimbiózisban Palkovics
László a biztos kapocs. Számára kettős kihívás az együttműködés. Melyik
énje kerekedik felül: a kutató vagy a menedzser? Szerinte ezt csak a kutatási
eredmények publikálásában (a céges érdekek figyelembevétele miatt) kell
élesen elválasztani, amúgy jól megfér a kettő, bár a menedzser életforma
divatos külsőségei meglehetősen idegenek számára.
A kétlakiságnak azonban ára van; amióta
beállt a céghez, az addigi több mint száz publikációjának száma lassabban
gyarapodik, s előadásokat is jobbára már csak a doktoranduszoknak tart.
Személyesen már nem is kutat.
A legnagyobb kincse az idő lett, amelyet
feszesen kell beosztania ahhoz, hogy el tudja látni intézeti és tanszékvezetői
feladatait. Szerencsés esetben is csak a hétvége jut a családjának, de
arra büszke, hogy kilencéves fiával ismét eljárhat karatézni.
A négy nyelven beszélő, többéves külföldi
gyakorlatot is maga mögött tudó (doktoranduszként dolgozott a helsinki,
illetve a delfti egyetemen, Kanadában pedig egy kutatóintézetben töltött
egy évet), autóipari körökben jól csengő nevű menedzsernek sorra teszik
a csábító ajánlatokat. Ám egyelőre a négy kontinensen jelen lévő Knorr-Bremse
birodalom, és a kutatás-fejlesztés jelenti számára a legjobb lehetőséget.
Sikerreceptje egyébként nem titkos:
megfelelő időben hozz megfelelő döntést és megfelelő embereket alkalmazz!
Ha pedig hibázol, olcsóbb, ha mielőbb belátod.
SZIRMAI S. PÉTER I.
