|
| Családomat Lévai-ágon a 18. századig,
Kádas-ágon a 19. századig tudom visszavezetni, "hála" a Horthy-korszak
zsidótörvényeinek: Édesapám - lévén vasutas - köteles volt bizonyítani
árja származását, s ezért be kellett szereznie egy csomó anyakönyvi kivonatot.
Mint kiderült, mindkét ágon egy-egy ősöm vált valamennyire "híressé": egyenes-ágon
Lévai
Bálint református lelkész (1747-1810), Kádas-oldalágon Kádas
György nagybátyám (1886-1969).
. |
 .  . .
. |
  Mint
látható, a Lévaiak neve mindenhol "pontos" i-vel van írva, viszont az én
érettségi
bizonyítványomra és a gépészmérnöki
oklevelemre y-nal írták. A magyarázat a következő. Az összes
ősöm i-vel írta a nevét, mivelhogy Erdélyben ez volt a szokás (Rákóczi,
Bocskai, Bólyai stb.). Hivatalosan Édesapámnak is így kellett (volna) írni
a nevét, ahogy azt az anyakönyvi kivonat
is bizonyítja. Miután Trianon után Erdélyből Magyarországra menekültek,
ő is, meg testvérei is áttértek az y-ra. Amikor megszülettünk, természetesen
a mi nevünket is y-nal íratta be az anyakönyvbe,
ami akkor bemondás alapján ment.
Történt aztán, hogy 1955-ben, amikor ki akartam váltani a személyi igazolványomat, nem találtam az anyakönyvi kivonatot. Kértem és kaptam egy másolatot. A legnagyobb meglepetésemre i-vel volt írva a nevem. Beletörödtem, mivelhogy akkor már tudtam, hogy őseim is így írták. Ettől kezdve mindenhol i-vel jelent meg a nevem. Történt aztán, hogy amikor másodszor akartam nősülni, megint nem találtam az anyakönyvi kivonatot. Kértem és kaptam egy másolatot. A legnagyobb meglepetésemre y-nal volt írva a nevem. Nem törődtem vele, már hozzászoktam az i-hez.
|
